Tanulmányok Budapest Múltjából 21. (1979)
Kubinyi András: A magyarországi városok országrendiségének kérdéséhez : különös tekintettel az 1458-1526 közti időre = Zur Frage des Landesständwesens der Städte Ungarns : mit besonderer Rücksicht auf die Zeit, 1458-1526 7-48
vári udvarbiró alá tartoztak. 127 Ezzel szentesitettek egy szokásjogilag már rég kialakult helyzetet. 128 4. A városok katonai szolgálata Magyarországon személyes katonai szolgálatra a papságot (megszorításokkal) és a nemességet kötelezték. Ezen felül a földesurak birtokaik után, a főpapok pedig tizedjövedelmük után kötelesek voltak katonát állitani. Fölállították a telekkatonaságot, azaz a földesúr bizonyos számú jobbágyporta után (általában 20 vagy 32) egy fegyverest volt köteles kiállitani. Azok, akik ötvennél több katonát állítottak, saját zászlajuk alatt (bandérium) vonultak hadba, többlek katonáikkal a megye bandériumában katonáskodtak.! 29 Mivel a telekkatonaságot a porták összeszámlálása nélkül nem lehetett kiállitani és ez a számlálás a nemesi megye tisztviselőinek feladata lett, egy ilyen katonai szolgálat különösen veszélyessé válhatott volna a városok számára. Pedig a nemesség erre akarta őket kötelezni. Már 1454-ben ilyen értelmű törvényt hoztak. 130 Az 1459:2. t. c. felmentette őket ez alól, hiszen ők a királynak ágyukat szállítanak. 131 Az 1463:3. t. c. azonban újra erre kötelezte őket. 132 Mátyás uralkodása későbbi korszakában nem került sor ujabb hasonló törvény hozatalára, valószínűleg azért, mert Mátyás időközben kiépítette zsoldos seregét. A 90-es években újra akuttá vált a helyzet és Ulászlónak meg kellett védenie városait a nemességgel szemben, hogy a polgároknak ne a megyei csapatok között kelljen katonáskodnia. 33 Ekkor a telekkatonaságot a következőképp állitották ki: egyrészt azok a nagybirtokosok, akik saját bandérium tartására voltak kötelezve, másrészt a megyék a jobbágyoktól egy "pecunia exercitualis" nevű adót szedtek, amelynek bevételéből kellett kiállitaniok a telekkatonákat. 134 A kérdés tehát az volt, hogy kényszeríteni tudjà-e a nemesség magukat a városokat, vagy legalábbis azok falvait ennek az adónak a fizetésére, vagy nem. 1499-ben és 1500-ban a városok egy elég kedvező megoldást értek el. A városokat és a városok örökölt birtokait felmentették ezen adó alól, viszont a városok kezén zálogként levő javak, valamint az egyes polgárok birtokai után fizetniök kellett.135 A városokat többé nem kényszeritették arra, hogy a jobbágyokkal együtt viseljék a katonai szolgálat terhét, vagy fizessenek pecunia exercitualist. Más volt a helyzet a birtokaikkal. Az 1525 (Rákos):19. t. c. értelmében valamennyi birtokuk köteles volt fizetni. 136 Ezzel szemben nem sokkal később az 1525 (Hatvan):17. t. c. ezt a kötelezettséget az újonnan megszerzett városi birtokokra korlátozta. 137 A városoknak tehát sikerült, hogy először saját magukat, később legalább is részben a birtokukban lévő jobbágyfalvakat is felmentsék egy olyan katonai szolgálattól, amelyet a megyei nemesség ellenőrzött és ez természetesen erősítette társadalmi helyzetüket. Ennek okát abban kereshetjük, hogy egy uralkodó sem nélkülözhette a városok sokoldalú közvetlen katonai segítségét. A fennmaradt városi levéltárak IS