Tanulmányok Budapest Múltjából 21. (1979)

Létay Miklós: Óbuda parasztpolgárainak anyagi kultúrája és társadalma, 1848-1945, I. = Materielle Kultur und Gesellschaft der Bauernbürger von Óbuda, 1848-1945 152-199

"szekér","kocsi" vagy "kocsiszekér" neveken szerepelnek a szakirodalomban. A népi teherszállitás ezen eszköze mindmáig nélkülözi az egyértelmű terminust és annak következetes használatát. Most nem célunk, hogy kísérletet tegyünk e hiány pótlására, csupán két elgondolást ismertetünk, amelyek konkrétan érintik témánkat illetve helye s s egük, az óbudai példákon próbára tehető. A szerkezeti különbségek felőli megközelítés szerint "az ötödik kerekes és rugózott jármüveket kocsin

ak, az e nélkülieket pedig szekérn

ek nevezzük". (

Jordán Károly

; Bognár kisipar, Budapest 1959, 145.) Egy másik meghatározás eltekint a külső formától és kocsin

ak nevez minden lovaktól hámmal vont, négykerekű jármüvet. (

Pl. Gráfik Imre

: Szállitás és közlekedés a Szentendre szigeten. Nép rajzi Közlemények 1971, 1-4., 188.) Bár a magyarországi tájszótárak adatai és az óbudai népnyelv szerint ez a defiriició kétségtelenül megfelel a paraszti szóhasználatnak, túlzott nagyvonalúsága vitára késztet. A probléma az, hogy amint kilépünk a hagyományos - táji változataitól eltekintve egységes - paraszti kultúra köréből (ahol a fogatolás a döntő), a meghatározás már nemcsak egyetlen járműre és fogatolásra vonatkozik, hanem más szállítóeszköz típusokra is érvényes s ezáltal a "kocsi" elnevezés egyértelműsége szertefoszlik. Óbudai példánál maradva: a fédères kocsi és a stráfkocsi egyaránt lóvontatásu, négykerekű, mégis jelentős mértékben különböznek egymástól, a magyar parasztkocsik

tól pedig igen távol esnek. 53. A* Dunán fennálló Hid-Vám, Buda 1835, 17. BTM ltsz. 17.676 ld. még Palugyay Imre: Buda-Pest szabad királyi városok leirása. I. Pest 1852, 225. old. 54. Hoffmann Tamás

; A paraszti munka (A magyar agráretnográfia problémái). Ethn. 1970, 2-4., 258. old. "Általában a Kárpát-medence peremvidékei azok, ahonnan a vándormunkások jöttek. .. . Ezeken a területeken aránylag kevés a jó minőségű termőföld, és a sok helyütt már ekkor sürü földművelő lakosság körében, a nemesi birtok szorításában, nagyarányú a zselléresedés és az elszegényesedés. " (

Sárközi Zoltán

, A summások. Szabó István (szerk. ): A parasztság Magyarországon a kapitalizmus korában 1848-1914. II,, Bp. 1965, 324.) 55. Bélay Vilmos

; Adalékok az ár- és bérviszonyok történetéhez PestBudán. (1790-1848), Tan. Bp. Múlt. 1961, 367. 56. A "dájcsprommer" elnevezés feltehetőleg a Nyitra folyó felső szakaszánál levő Deutsch-Proben (= Németpróna - ma Nitrianske Pravno (Csehszlovákia) nagyközség nevéből származik. 57. Somogyi Manó

, Az ó-Budai hajógyár munkásainak helyzete, (Bp. 1888) című tanulmányában (16.) megjegyzi, hogy a hajógyári munkásoknál "a pálinka élvezete csakis a reggelinél szokásos; kivételt képeznek e tekintetben a felvidéki napszámosok, kik az ó-Budán is nagy számban található pálinkamérések törzsvendégei". 58. Bácskai i.m. 63. 197