Tanulmányok Budapest Múltjából 21. (1979)

Kubinyi András: A magyarországi városok országrendiségének kérdéséhez : különös tekintettel az 1458-1526 közti időre = Zur Frage des Landesständwesens der Städte Ungarns : mit besonderer Rücksicht auf die Zeit, 1458-1526 7-48

ugyan nem találjuk valamennyi királyi pénzkövetelésben, tt9 mégis a királyi kancelláriának pozitivabb viszonyulását mutatja a városok országrendiségéhez. Még látni fogjuk, hogy ugyanebben az időben hasonló formulákkal hivták meg a városokat az országgyűlésekre. Ez a "membrum regni" formula 1508 után csak egyszer éspedig kissé megváltoztatva jön elő 1511-ben. 120 Később nem emlékezteti már a király a városokat arra, amikor adót kér tőlük, hogy ők is az ország tagjai, hanem más indoklást alkalmaz. Ezekben a mandátumokban a polgárok már nem "regnicola" elnevezéssel, hanem "fidelis regis" vagy "subditus" elnevezéssel fordulnak elő. A mandátumban a subditus terminus szembe van állitva a regnicolával, hiszen az oklevél elején a király a nagyurak és a regnicolák országgyűlését emliti. Mégegyszer előjön az ország védelmének közös érdeke, de ekkor már nem emiitik a városokat "membrum regni"-ként. 121 Amikor 1521-ben Belgrád elesett, az országgyűlés más tipusu adót ajánlott meg. Egy forintos fejadó fizetését határozták el, de megadóztatták a bort, a sört, az állatokat, az iparosokat és a kereskedőket is. A városokat nem mente sit ették ez adó fizetése alól és a dekrétum egészen nyiltan a jobbágysághoz sorolta őket. Az adót a megyei nemesség által választott adószedők szedték be. Ez által 1474 után először sértették meg a városok adóztatási szabadságát. A polgárok "membra regni"-ből "plebeae conditionis homines"-szé váltak. 122 A városi képviselők hiányoztak az országgyűlésről. A budai biró ugyanis amint meghallotta az uj adót, a király és a nagyurak előtt panaszt emelt ellene, de már nem tudott elintézni semmi, ugyanis addigra az uralkodó már szentesitette a törvényt. 123 A budai polgárok csak az adó megfizetése után tudtak egy rövid ideig tartó adómentességet elérni. 124 A többi város könnyebb helyzetben volt. Valószinüleg megvesztegették az adószedőket. Bártfa például csak 206 forint adót fizetett.

125 Az 1523:25.t. c. azonban újból megerősitette a városok szabadságát és felmentette a király és királyné "civitates muratae"-it a rendek által megajánlott adók fizetése alól. 126 A városok tehát 1458-1526 között megőrizték, illetőleg kiépítették különállásukat a rendkívüli adóztatásoknál. Végeredményben sikerült visszaverni a nemesség időnkénti erőfeszítéseit, hogy őket a jobbágyoknál szokásos adók fizetésére kényszerítsék. Mégis fennmaradt a városi adók földesúri jellege. Noha Mátyás ugy látszik hajlandó volt egy külön városi rendi adómegajánló kamarát létesíteni és a századfordulón a rendkívüli adóval kapcsolatban a polgárokat "az ország tagjainak" tekintették, mégis egy részről a városok rövidlátó ellenállása Mátyás tervével szemben, másrészt a feudális urak növekvő hatalma végülis megakadályozta, hogy őket továbbra is a rendi ország tagjának tartsák. Mátyás pénzügyi reformjai óta a királyi városokat és a szászokat a kincstartó alá rendelték és igy a királyi kamara javakhoz számították. Ezt a helyzetet jogilag definiálta az 1518-as bácsi országgyűlés. A szabad királyi városok és a szászok a kincstartó, a királyi uradalmak pedig az idetartozó városokkal és mezővárosokkal a buda18