Tanulmányok Budapest Múltjából 21. (1979)

Létay Miklós: Óbuda parasztpolgárainak anyagi kultúrája és társadalma, 1848-1945, I. = Materielle Kultur und Gesellschaft der Bauernbürger von Óbuda, 1848-1945 152-199

jtiket. Lényeg az, hogy tevékenységük mindenkor alkalmi jellegű maradt. Ugyanakkor voltak olyanok, akik fuvarozásból éltek. Gyakran csekély földdel is rendelkeztek, azt azonban takarmánytérmesztésre állították be. E foglalkozáshoz kapcsolódott a "

stráfkocsi" ("laposkocsi", "kocsi"). Magának a kocsitipusnak az eredetét, történetét egyelőre homály fedi. Óbudán 1900-1910 körül terjedt el. Súlya 14-16 mázsa, rakodótere lapos, kerekei "sínesek". Viszonylag könnyű súlyuk, nagy átmérőjük kerekeikből adódó mozgékonyságuk és átalakíthatóságuk miatt a fuvarosok szívesen használták a birtokukban maradt vagy más úton-módon (pl. öröklés) hozzájuk került szekereket is. Oldalait bedeszkázták, hogy a kavics, homok, szén, stb. hordására megfeleljen. Szálfák, épületfák szállítása esetén az eredeti nyújtót hosszabbra cserélték. A fákat egy-egy lánccal a tengelyekhez rögzítették ("leráglizták"). A felsorolt jármüvek mozgatására nagytestű, hidegvérű, "kevert" (fajtájú) lovakat használtak, melyeket egyöntetűen "muraközi" nek neveztek. Azt tartották, hogy a ló 2-3 és 12-15 éves kora között alkalmas a teherhuzásra. A befogott állatok száma (1 vagy 2) az adott teher súlyától függött. A fuvarosok nem tenyésztettek lovat. Azon tul, hogy a szaporítás sok gondot jelentett, nem is fizetődött ki, hiszen a vemhes anyát kímélni kell, a csikó pedig csak 2-3 éves korától fogható be. Lovat a pesti vásárokon vettek. Egy-egy vétel fél napig is eltartott, mivel a kiválasztott állatot előbb mindig kipróbálták, befékezett kerekű kocsit húzattak vele. Ha közben megállt, rázta a fejét, a földre dobta magát, már látták, hogy nem kifogástalan. Az uj lovat be kellett tanítani vagy legalábbis kéz alá szoktatni. Ez rendszerint ugy történt, hogy egy régi, kipróbált állattal fogták párba. A fuvarosok naponta háromszor etették a lovakat zabbal, lucernával, szénával, puha abrakkal (= liszt és szemes kukorica keveréke). A szénát a padláson tárolták. Amennyiben a saját termesztésű takarmány kevésnek bizonyult, az óbudai gazdáktól vásároltak. A kiöregedett lovat eladták a vágóhídnak. A fuvarosok reggel 4-5 órakor keltek. A lovaknak abrakot adtak, majd vakaróval és kefével megtisztították szőrüket. Azután kimentek a Flórián térre munkát szerezni. Ezt a teret joggal nevezhetjük Óbuda gazdasági központjának,hiszen itt volt az "emberpiac" (ld. "Bérmunka, napszámosok" cimü fejezet), a munkáskézre szoruló lakosok, kereskedők, stb. szintén ide jöttek, sőt a piac is néhány lépésnyire helyezkedett el. A fuvarosok Buda és Pest egész területén megfordultak. Az 1910-es évekig csak egynapos munkát vállaltak. Az első világháború után, a megélhetés nehezülésével már nagyobb távolságra, több napos fuvarra is elmentek. 186