Tanulmányok Budapest Múltjából 21. (1979)

Létay Miklós: Óbuda parasztpolgárainak anyagi kultúrája és társadalma, 1848-1945, I. = Materielle Kultur und Gesellschaft der Bauernbürger von Óbuda, 1848-1945 152-199

Szállítottak tűzifát a budai és pilisi erdőkből/ zöldséget (ld. "Kertészet" cimü fejezet), trágyát, szenet a helyi gázgyárba, építőanyagokat (kő, kavics, homok, cserép), Óbudán gyártott téglát és télen jeget a Dunáról. Munkadijként pénzt kértek, bár takarmány szűkében természetbeni törlesztést is elfogadtak. ; A fuvarosok összetartottak, több személy számára elegendő munkaalkalom esetén egyik a másikat hivta, ajánlotta. Közösen dolgoztak ha a rakodás vagy a süppedős, meredek, stb. útvonal egy ember illetve két ló erejét meghaladta. Az utóbbi esetben az emelkedő alján, az első kocsi elé még két lovat fogtak oly módon, hogy a "hókony" (= hámfa) karikáját a rud végén levő kampóba (rudszalag) akasztották. Egyik kocsit a másik után segitették át a kritikus szakaszon. Télen a jeges utakon megkötötték a kerekeket, de előzőleg mindegyikre láncot csavartak. A lószerszámot a kamrában tartották, hogy az istálló párás, mállasztó levegőjétől megvédjék. Óbuda földrajzi helyzete miatt kézenfekvő, hogy a vizi szállítás kérdését felvessük. Sajnos idevágó ismereteink eléggé hiányosak. Biztos támpontot jelent az 1835-ben kiadott "A' Dunán fennálló HidVám" 27. pontja, mely leszögezi; . "Az 1566-ik esztendei 13-dik Törvény szerént szabad lészen kinek kinek tulajdon hajójával saját szükségére élni:mindazonáltalha az illyen hajók tulajdonosai a' hidvám kárával pénzért mások portékáit hordanak a' vizén keresztül, e'béli vétkes tetteikért hajójuk elfoglalásával büntethetnek. Az Ó-Budaiakra nézve mindazonáltal ezen rendelés ugy értetődik, hogy ezeknek helyből bérért is szabad ugyan mások portékáját Pestre vagy Budára leszállítani, ha mindazonáltal a' Pesti határból, a* Budai határba,, vagy viszont pénzért valamit által szállitanak, ekkor a' rendszerént való hidbér fizetésére kötelesek lesznek."

53 Talán idekapcsolható az az adat, miszerint az 1880-as években, minden este, egy tutaj zöldséget szállított az óbudai partról Pestre. Bérmunka, napszámosok Az előző fejezetekben bizonyitást nyert, hogy az óbudai parasztpolgárok, különösen a XDC. században, szerteágazó gazdálkodást folytattak. Az elsőrendű szőlőmüvelés mellett, szántóföldi növénytermesztéssel, állattartással, esetleg kertészettel és üzleti tevékenységgel is foglalkoztak. Nehezítette helyzetüket, hogy a szőlő - lévén rendkívül munkaigényes - márciustól decemberig állandó törődést kivánt, ami gyakran ütközött más mezőgazdasági teendőkkel. Az egyes családok munkaereje rendszerint kevésnek bizonyult e sokrétű feladat elvégzéséhez. 187