Tanulmányok Budapest Múltjából 21. (1979)

Létay Miklós: Óbuda parasztpolgárainak anyagi kultúrája és társadalma, 1848-1945, I. = Materielle Kultur und Gesellschaft der Bauernbürger von Óbuda, 1848-1945 152-199

Herélni csak a sertéseket szokták. Az állatorvos és egy-két helybeli kontár foglalkozott ezzel. Az utóbbiak félkörives kést használtak a művelethez. A disznóölést a böllér illetve valamelyik családtag végezte el. Á. perzseléshez rozs szalmát, a sertés feldarabolásához négylábú bontóasztalt használtak. Naponta kétszer, reggel és este fejték a teheneket. Minden szabályszerűséget nélkülözve esetenként változott, hogy férfi vagy nő végezte ezt a munkát. A felesleges tejet rendszeresen eladták. A vevők egyik részét az óbudaiak jelentették. A fejés időpontja szerint, reggel vagy este, személyesen jöttek a tejért. A vevők másik része Budán (pl. a Vízivárosban) és Pesten lakott. Nekik helybe vitték a tejet. Ez a feladat a család valamelyik idősebb tagjára hárult. A közelebbi cimekre gyalog mentek. A kannákba töltött tejet a hátukra vett puttonyban szállították. Nagyobb távolságra fédères kocsit (Id. a "Teherszállitás, fuvarozás" cimü fejezetet) használtak. A megmaradt tejet pincében, kútban tárolták másnapig vagy az aznapi ételek készitéséhez elhasználták. Teherszállitás, fuvarozás Az emberi erővel végzett teherhordás az előző fejezetekben néhányszor már felbukkant, akár a puttonyban szállított trágyára, gyümölcsre, akár a kosárban visszahordott földre gondolunk. Az alábbiakban a nagyobb méretű, állati erővel mozgatott szerkezetekről lesz szó, 1848-1945 között Óbudán háromféle állati erővel (ló) vonatott, szállítóeszközt használtak. A legnagyobb multu a szekér

, mely szerkezeti felépítését tekintve megegyezett a hasonló típusú alföldi jármüvekkel.^ A gabona behordásához és a szürethez különböző -az előzőekben már ismertetett - átalakításokkal tették alkalmassá. Apró, könnyen szóródó anyag (pl. gyümölcs) szállításakor a szekér aljára ponyvát teritettek. A parasztpolgárok legtöbbje rendelkezett szekérrel, kivételt csak a legszegényebbek és a kertészek jelentettek. A módosabb gazdák felszerelésében még egy lóvontatásu, négykerekű jármű szerepelt, az úgynevezett "

fédères kocsi

" (29. kép). Nevét laprugóitól (féder) kapta. Hosszúsága 2 m., szélessége 1. 3 m. körül mozgott. A dobozalaku, fa kocsiszekrény belsejét és lábtartóját vaslemez borította. Égy ló húzta. Gyümölcsöt, húst, sőt napszámosokat is szállítottak vele. Ez utóbbi esetben az első ülés mögé feltettek még kettőt. Adatközlőim általában "luxuskocsi"-nak tartották. Az állattartással párosuló fenti eszközök kellő alapul szolgáltak a fuvarozáshoz. A lóval és szekérrel rendelkező gazdák a mezőgazdasági munkák közötti holtidőben, valamint télen, teherszállítást vállaltak. Egyeseket a szükség (pl. kis földterület, nagy család stb.) kényszeritett erre, mások csak célszerűen akarták felhasználni szabadide» 185