Tanulmányok Budapest Múltjából 21. (1979)
Kubinyi András: A magyarországi városok országrendiségének kérdéséhez : különös tekintettel az 1458-1526 közti időre = Zur Frage des Landesständwesens der Städte Ungarns : mit besonderer Rücksicht auf die Zeit, 1458-1526 7-48
gyűlés tárgyalása idején a városokra. Amennyiben az első lehetőséget fogadjuk el, akkor ez később a királynak veszedelmesnek tűnhetett, hiszen igy a rendek befolyása növekedett volna. Már a következő évben más lehetőséghez nyúlt. Hivatkozva a rendek adómegajánlására, a városoktól is rendkívüli adót kért. 111 Körülbelül hasonló indoklással kért városaitól uralkodása utolsó tiz évében is adókat. 112 Hogy a király ezeknél az adókéréseknél egyrészt elismerte a városok országrendiségét, másrészt fenn akarta tartani földesúri jogait, azt világosan mutatják 1489-es követelései. A városok éppúgy mint a nemesség "membra regni", de ha nem fizetnének, akkor jobbágyok módjára lesznek megadóztatva. US Ez a fenyegetés azonban csak üres szó volt és a jelek szerint a király nem zárkózott el attól, hogy városai számára a rendkivüli adók megajánlási jogát biztositsa. Ennek is lett volna ugyanis pénzügyi haszna. A városi adókivetés rendes módja a következő volt. Az uralkodó és kincstartója meghatározta azt az Összeget, amelyet egy bizonyos város abban az évben subsidiumként fizessen és egy megbízottat küldtek ki, általában a kincstár valamely hivatalnokát, hogy az adópénzeket átvegye. A királyi és kincstartói mandátumok általában ugyan eltiltották az adószedőkkel való alkudozást, ezt azonban mégis csak eltűrték és ugy látszik, hogy éppen ez volt az oka annak, hogy egy kincstári tisztviselőt küldtek ki. Magát az adót aztán a városi tanácsok szedték be és csak a végösszeget adták át az adószedőnek. Az erdélyi szászoktól a király hasonló módon szedte be az adót. A szász univerzitás, amely mint birósági, adózási és katonai szervezet jött létre, gyűlésre jött ilyenkor össze, ahol megjelent a királyi képviselő. Ez közölte a szászokkal a király akaratát, megalkudtak az adó Összegében, majdpedig felosztották az összeget az egyes székek között. A kincstári hivatalnokok tehát egyes városokkal vagy városszövetségekkel tárgyaltak. Mátyás és kincstartója a városi adóztatás ezen komplikált módját akarta megváltoztatni. 1476 óta a Zsigmond-korban sem nagyon eredményes városi értekezleteket utánozták. 1489-ig a királyi városokat legalább ötször hivták meg a királyhoz vagy kincstartójához. A cél az volt, hogy a rendkivüli városi adókat ez az értekezlet szavazza meg. A király még engedményekre is hajlandó volt, amit az első városi értekezletnek a nagyváradi vámperrel való összefüggése is igazol. Itt szinte valamennyi királyi város érdekelve volt. A városok azonban nem használták ki ezt a lehetőséget és igy valamennyi városi tárgyalás eredménytelenül zárult és az adókat végülis mindig a régi módon vetették ki. 11 ^ H. Ulászló nem folytatta az amugyis eredménytelen városi értekezletek tartását. Ugy látszik csak egyszer, 1512-ben hivta Össze városait a király, de ennek okát nem ismerjük. **® Érdekes viszont a királyi adókérő levelek szövege. Ulászló mandátumai az 1489-es példát követték, ahol a városokat "az ország tagjaiként" ismerték el. A 90-es években olykor 11 ' 1501-1508-ig majdnem kizárólag 11 ° a király a városaitól az adót mint a (rendi) "regnum" tagjaitól kérte. Ezt a formulát 17
