Tanulmányok Budapest Múltjából 21. (1979)

Létay Miklós: Óbuda parasztpolgárainak anyagi kultúrája és társadalma, 1848-1945, I. = Materielle Kultur und Gesellschaft der Bauernbürger von Óbuda, 1848-1945 152-199

Ezidőtájt, azaz a XVIII. század második felében a szőlők területileg két tömböt alkottak, egyrészt a mai Bécsi ut, Doberdó ut, Remetehegyi ut, Máramaros ut, Erdőalja ut, Harsány lejtő, másrészt a Héthalom u., Árpád strand, Pusztakúti ut, Aranyhegyi ut, Saroglya ut, Ürömhegyi ut, Kőpor u. között (1. kép). Az 1770-es években már az Arany-hegyen is található egy-két szőlőskert, melyek a következő fél évszázad során az egész hegyre kiterjedtek. Az igy kialakult helyzet a szőlőgyökér tetű (filoxéra) 1882. évi óbudai megjelenéséig illetve 1886tól kezdődő pusztításáig változatlan maradt. 3

" A károkat a következő 15-20 év alatt erőteljes telepítésekkel igyekeztek pótolni, mely addig másként hasznosított határrészekre is kiterjedt (pl. a Csúcshegy és az Üröm-hegy korábban legelő volt). Ennek eredményeként a földrajzi elrendeződés tekintetében komoly változások történtek. Az 1910-es évekre a következő kép rajzolódott ki. Szőlőt termesztettek a mai Perényi ut és Remetehegyi ut kereszteződésének környékén, a Bécsi ut, Táborhegyi ut, Erdőalja ut, Harsány lejtő között, a Testvérhegyi lejtő két oldalának kivételével a Vadászles u. , Virágosnyereg ut, Solymárvölgyi ut között, az Arany-, Péter- és Üröm-hegyen. Lényegében tehát az erdőmentes hegyoldalak mind megteltek. 1905-1910-től a szőlők ültetése uj, korábban másképpen hasznosított területeket még nem érintett. A gazdák szőlőbirtoka - a szántóföldekhez hasonlóan -több tagban, sokszor egymástól távoli helyeken feküdt. Az egyes földeket hossz- és keresztirányú utakkal négyszögletes darabokra,"pászták"-ra osztották. Minél meredekebb volt a terület, annál nagyobb a pászták száma és kisebb a terjedelme. A szőlőskertekben olyan ritkán ültettek gyümölcsfákat, hogy gyakorlatilag figyelmen kívül hagyhatók. Hasonlóképpen présházak és pincék sem voltak ott. A szőlők legnagyobb része nyolc fajtából tevődött össze. A kadarka, dinka, muskotály, ezerjó termesztésbeli múltja a filoxéra előtti időkre is visszanyúlik, mig a mézesfehér, olaszrizling, otelló,^ oportó csak a XIX. század végén terjedt el. Speciálisan óbudai vagy Óbudára elsősorban jellemző fajtá(k)ról nem beszélhetünk. Uj szőlő telepítése - az óbudaiak szerint a legegyszerűbb és legbiztosabb módon -sima vesszőkkel történt. Ezeket a kereskedelemtől szerezték be vagy rokontól, ismerőstől, stb. kapták, vették. Minden fajta telepítését márciusban végezték. A talajt felszántották vagy körülbelül 50 cm. mélységben felásták.

38 A vesszők helyét fúróval készítették el. Ezzel a súlyos szerszámmal ugy dolgoztak, hogy szárait két kézre fogták és vashegyét a földbe nyomták. Az előzőleg iszapba mártott ("beiszapolt"), nemesitetlen vesszőt a keletkezett lyukba dugták, majd körülötte ledöngölték a földet. Az ültetés a lejtő irányával párhuzamos, egyenes sorokban haladt, A tőke és sortávolság egyaránt 90-100 cm között mozgott. Ezt követően a vesszőket "két szemre visszavágták", vagyis kiálló végükből annyit metszettek le, hogy csupán két szem maradjon. Végül kapával apró dombocskává húzták össze a földet ("felcsirkézés"), 172