Tanulmányok Budapest Múltjából 21. (1979)

Létay Miklós: Óbuda parasztpolgárainak anyagi kultúrája és társadalma, 1848-1945, I. = Materielle Kultur und Gesellschaft der Bauernbürger von Óbuda, 1848-1945 152-199

Kertészet A kertészetre vonatkozó legkorábbi újkori adatunk a "házak után való kertekért" fizetett adó emlitése az úrbérrendezés idejéből (1767). Egy 1790-es leírásból tudjuk, hogy akkortájt gyümölcsöt és főzeléket szállítottak Óbudáról a másik két városba."*

1 Veszelszky Antal botanikus 1798-ban kiadott növénytani könyvében a paradicsomról többek között ezt olvashatjuk: "... itt nálunk O-Budán és a Fel-Viz Városon alig van egy-két kert, amelyben ősszel a szegletes, szép, piros, karmazsin szinü almákat ne láthatnánk..." (értsd "paradicsomalma" fajta).

32 Schams Ferenc Buda leirásában (1822) határozottan leszögezi, hogy az óbudai lakosság "megélhetési ágai" között a konyhakerti és gyümölcstermelés is megtalálható. 33 Galgóczy Károly, a főváros és környékének mezőgazdaságát elemezve 1879-ben arról tudósit, hogy "... zöldség és különféle kerti vetemény-táblák lepik az egész környéket, . . . kiválólag Buda-Újlak és Ó-Buda körül. .. A paradicsomalma a pestin is, de különösen az ó-budai részen felkötözött szőllőtáblákhoz hasonló nagyszerű telepeket képez. "

3

^ A leírásokban jelzett kertészet a magyarországi kapitalizmus korában teljesedett ki. Idevágó ismereteinket az alábbiakban foglalhatjuk össze. A termelt növények sorában a spenót, retek, paradicsom és a különböző káposztaféle számított a legfontosabbnak, a leggyakoribbnak, a saláta, sóska, kapor, répa, uborka, petrezselyem mellett. Mondanivalónk egységét némileg megbontja az a tény, hogy a kertek elhelyezkedése, területi nagyság, funkció és gazdasági jelentőség szempontjából megoszlottak. Egyik részük a beltelkek lakóházzal ellentétes végében foglalt helyet. Az első udvartól ajtóval ellátott kerítés, választotta el. Az általában hosszú és keskeny óbudai beltelkeknél előfordult, hogy két párhuzamosan futó utcát kapcsoltak össze, teljesen átfogva a közöttük levő távolságot. Ilyen esetekben a kertek hátsó falán is volt egy ajtó, mely a másik utcára nyilt. Az az esetleges feltevés, hogy ezek gazdasági bejáratként funkcionáltak az istállóhoz, présházhoz, pincéhez is éppen a kerti müvelés és egyéb, később részletezendő építkezési sajátságok miatt megdől. A belföldi kertek a beépités révén fokozatosan megszűntek illetve egyre inkább kiszorultak Óbuda központjából. Külön csoportot alkottak a határbeli kertek, amelyek - néhány kivételtől eltekintve - egy tömbben, a mai Veder u., Kunigunda útja, Fehérítőgyár u., Vihar u. között, az úgynevezett "lapály"-on helyezkedtek el. Nagyságuk 100 és 1 800 négyszögöl között változott. Az első világháború után, a Csúcshegy Bécsi ut felé eső lankásabb részein és a külsőség egyre több pontján tűntek fel ujabb kertek. A kert az eredeti térszintből kiemelkedő, téglalap alakú ágyasokra oszlott. Ezek a telek hosszanti tengelyén húzódó ut két oldalán, arra merőlegesen feküdtek. Közöttük keskeny ösvényeket hagytak aköz168