Tanulmányok Budapest Múltjából 21. (1979)

Létay Miklós: Óbuda parasztpolgárainak anyagi kultúrája és társadalma, 1848-1945, I. = Materielle Kultur und Gesellschaft der Bauernbürger von Óbuda, 1848-1945 152-199

melynek kezdeti célja a Budapesti Történeti Múzeum Várostörténeti Főosztályán lévő óbudai néprajzi tárgyak pontos meghatározásához, "megszólaltatásához" szükséges adattár létrehozása volt. Gyakorlatilag a Perc u. , Korvin Ottó u. , Zápor u. , Vörösvári ut. Körte u. , Hunor u., Raktár u. , Vihar u. , Szellő u. , Miklós tér, Sorompó u. Duna-part által határolt részt, annak minden egyes utcáját, házát végigjártuk és elsősorban a hatvanévesnél idősebb, több nemzedékre visszamenőleg helybeli születésű személyek visszaemlékezéseit lejegyeztük. Ez a munka több szempontból is hasznosnak bizonyult. Egyrészt hamar kirajzolódtak a gazdálkodás és a társadalom kérdései s fokozatosan meggyőződtünk arról, hogy a hagyományos kultúra még megragadható, kutatható. Másrészt adatközlőink zömét ekkor ismertük meg. Harmadrészt pedig alkalom nyilt ujabb tárgyak gyűjtésére is, amelyek ma a Budapesti Történeti Muzeúm Várostörténeti Főosztályán találhatók. Munkánk során a téma jellege által megkövetelt néprajzi módszereket alkalmaztuk.

4 Ezt indokolta egyrészt a parasztpolgárok eredete, mezőgazdasági foglalkozása, társadalmi helyzete, egész életformája, másrészt az a tény, amit Barabás Jenő a következőképpen fogalmazott meg: "... Gyakran elfelejtik, hogy az elnyomott osztályok kultúrájának jelentős része az Írásbeliség korszakában is a hagyomátiyozódás szóbeli utján fejlődik, Írásos rögzitésre alig kerül. Hiába működnek a nagy nyom da vállalatok gépei, ezek nagyobbára csak polgárok igényeit szolgálják, a napi kultúra elsősorban a maga hagyományos ösvényeit követi... "5 xxx Néprajzi témáról lévén szó, fontos lenne áttekinteni Óbuda 1686 utáni újkori történetét, hogy mondanivalónk részletes kifejtésekor folyamatában, összefüggéseiben lássuk a parasztpolgárok termelésének, fogyasztásának, társadalmának változását vagy éppen változatlanságát. Véleményünk szerint azonban, ma még nem rendelkezünk megfelelő szakirodalommal e kívánalom érdembeli teljesítéséhez. Mindössze arra vállalkozunk tehát,hogy rámutatunk Óbuda 1686-1945 közötti történetének néhány, témánk szempontjából lényeges mozzanatára. A törökök Budáról való kiűzése idején Óbuda elnéptelenedett, épületei rombadőltek. A harcok multával az akkor még református, magyar lakosság kb. 1695-ig fokozatosan visszatért. * Az újjáéledő helység gyakorlatilag jobbágyfalu volt, bár 1697-ből származó pecsétjének magyarnyelvű felirata "város"-nak mondja. 7 I. Lipót adománya alapján már 1659 óta a Zichy család birtoka volt, de a török megszállás miatt személyes jelenlétük csak 1686 után valósulhatott meg. Zichy István - az akkori földesúr -, majd utódai lényeges változásokat idéztek elő azzal, hogy az országos gyakorlat szerint kb. 153