Tanulmányok Budapest Múltjából 21. (1979)

Létay Miklós: Óbuda parasztpolgárainak anyagi kultúrája és társadalma, 1848-1945, I. = Materielle Kultur und Gesellschaft der Bauernbürger von Óbuda, 1848-1945 152-199

LÉTAY MIKLÓS ÓBUDA PARASZTPOLGÁRAINAK ANYAGI KULTÚRÁJA ÉS TÁRSADALMA (1848-1945)

l I. MUNKAHELY ÉS TERMELÉS Dolgozatunk Óbuda parasztpolgárságának hagyományos anyagi kultúráját, társadalmát és életmódját

2 vizsgálja a magyarországi kapitalizmus időszakában. Óbuda 1686 utáni ujranépesedésétől 1848-ig oppidum, pontosabban földesúri mezőváros volt. Ugyanaz jellemezte, mint a többi - a XVIII. század végén kb. 430 - mezővárost. Városképében egyszerre mutatott falusias és városias jegyeket, nagyobb népességet koncentrált, amely kiváltságokkal (terhek pénzbeli megváltása, egyösszegben fizetett adó, vámkedvezmények, a városi földek birtoklása, bérelt és vásárolt földek szabad elidegenítésének joga, önkormányzati-, korlátozott biráskodási- és végrendelkezési jog) rendelkezett. Újkori történelmének sajátos alakulása folytán a helység különböző etnikumú, foglalkozású, vallású, stb. emberek számára nyújtott lakó- és munkahelyet. A XVIII. század végén a lakosság kb. 70 %-a, a XIX. század első felében a lakosság 40-50 %-a jobbágynak minősül, akik részben mezőgazdasági, részben kézműipari termelést folytattak. A feudalizmus korának lezáródásával Óbuda egyszerű mezőváros, majd 1873-ban a főváros része lett. E változások közepette is bár létszámban fokozatosan csökkenve - máig folytatódott azok sora, akik a földből vagy állataikból, illetve azok valamilyen ujabb tipusu hasznositásából éltek. Ezt a társadalmi réteget "parasztpolgárság"-nak nevezzük. A "polgár" terminust a jogi helyzet, a városi - sőt 1873-tól a fővárosi- lakóhely, a "paraszt" terminust elsősorban a foglalkozás és az életmód jellege indokolja.

3 Dolgozatunkban tehát a paraszti kultúra egyfajta mezővárosi változatáról lesz szó, mely Óbuda egész kultúrájának csupán egyik, ám kétségtelenül igen SZÍVÓS részét alkotta. Amikor 1966-ban Óbuda szanálása megkezdődött, az egykori parasztpolgárokról, ma élő utódaikról és életükről rendszeres ismereteink nem voltak s fennállt annak veszélye,hogy a városrész rekonstrukciójával - azaz a lakosság és a tárgyi világ teljes megváltozásával - e hiányok pótlásának még csak a lehetősége is örökre elvész. Képletesen szólva tehát, az utolsó órában kezdtük el azt a gyűjtést, 152