Tanulmányok Budapest Múltjából 21. (1979)

Gál Éva, [L.]: Óbuda helyrajza a hódoltság végétől a XIX. század közepéig = Topographie Óbudas (Alt-Ofen) vom Ende des 17. bis Mitte des 19. Jahrhunderts 105-151

tóriumot használták ekkor erre a célra. Más^református iskolaépületnek még a XIX. század közepén sincs nyoma Óbudán. Zsidók az 1710-es évek elejétől éltek Óbudán, de nagyobbarányu beköltözésük csak 1725 körül kezdődött: az összeírások szerint 1725-ben 10, 1727-ben 24 zsidó család lakott a városban, nagyobb részük ekkor csak 1-3 év óta. 71 1727-ben már volt Óbudán zsidó templom, ugyanazon a helyen, a Lajos utca 163. szám alatti telken, ahol ma is áll a XIX. század elején épült klasszicista zsinagóga. Az első Óbudai zsidó templom inkább imaház volt, semmint zsinagóga; létezéséről abból a panaszból tudunk, amelyet özvegy Zichy Péterné tett a birtokot megszerezni kivánó mostohafia, Zichy Ferenc ellen, óbudai hatalmaskodása miatt. Zichy Ferenc ugyanis 1727-ben fegyveres embereivel rátört Óbudára, és leromboltatta a "zsidók oskoláját" (

Judenschull

, ahogy ekkoriban az imaházakat nevezték).Az incidenst követően a zsidó imaház a földesumő engedélyével hamarosan újjáépült, s 1732-ben már zsinagógaként emiitették. Ennek helyén épült 1767-ben a második, majd 1821-ben a harmadik - ma is álló - óbudai zsinagóga. A zsinagóga telkén a XVIII. század folyamán a zsidó hitközség más épületeket is emelt: 1772-ben történt emlités az un. hitközségi házról;

72 1789-ben a zsidó kórházról mint régóta fennálló épületről beszéltek. 73 Amikor II. József rendelete értelmében a zsidó hitközséget iskola létesítésére kötelezték, ugyanezen a telken, a zsinagóga és a Duna-part közti részen kellett volna felépiteniők a zsidó iskolát; a hitközség azonban különböző indokok alapján ellene szegült ennek a tervnek (a kórház és a kikötő közelsége miatt egészségtelennek és veszélyesnek tartotta a helyet), s végül elérte, hogy a mai Zichy utca 11. sz. alatti uradalmi épületet - amelyben addig is működött a zsidó iskola vásárolhassa meg a Kamarától és bővíthesse ki erre a célra.'

4 A város temetője - a zsidókét kivéve - a XVIII. század derekáig a plébániatemplom körül volt. 1975-ben a régészeti feltárások során a templomtól nyugatra és délre napvilágra került ennek a temetőnek néhány sirja.75 A református lakosokat ugyanide temették,de -legalábbis az 1730-as években - már a katolikusokétól elkülönített helyre, ^ jóllehet a temetési szertartást a kálvinistáknál is a katolikus pap végezte, a katolikus templom harangjainak hangja mellett, hiszen a kálvinistáknak sem papjuk, sem templomuk nem volt ebben az időben, 1739-ben, amikor a pestisjárványnak 888 ember - az akkori óbudai lélekszámnak kb. a fele - esett áldozatul, külön pestistemetőt nyitottak a város északi peremén: "extra portám, versus S. Andreám".

7

? Ez a temető a mai Miklós tér északi felében lehetett. A pestisben meghalt Benedictus és Adamus trinitárius szerzeteseket ugyanis a trinitárius kolostor protocolluma szerint a fentemiitett pestistemetőben hantolták el, "a kőkeresztnél, amelyen nincs corpus". A kőkeresztet az 1767-es Coroni térkép és az ennek nyomán készült keltezetlen Kneidínger-térkép a mai Miklós téren mutatja (a másik két, 1778-ra keltezett 123