Tanulmányok Budapest Múltjából 20. (1974)

A. SZEKCIÓ (Kapitalista korszak) - L. NAGY Zsuzsa: Politikai erők, politikai harcok Budapesten a századfordulótól a második világháború végéig - L. NAGY Zsuzsa válasza a hozzászólásokra

kulturális tömegjelenségekből a társadalom spontán igényeinek megfelelően válogatva, sőt a társadalom által tovább is formálva történt létrejöttét mégis jól kifejezi. 2. E kettéválás persze nemcsak intézményesség, illetve spontaneitás külön, eltérő és különböző eszményeket követő útjait jelenti: a választóvonal közöttük alapjában - mint arra már utaltunk is - a korszakra jellemző társadalmi tagozódás nagy határvonala mentén húzódik. A kulturális központi funkciók intézményei által képviselt kultúra ugyanis hivatalosan elsősorban az intézmények jórészét fenntartó, illetve befolyásoló uralkodóosztály igényeit elégiti ki; s ennek megfelelően felvevői és alkalmazói is elsősorban az értelmiség és a jómódú müveit polgárság soraiból kerülnek ki. A sajátosan budapesti, nagyvárosi, a kulturális tömegjelenségeket felhasználó, azokból spontánul létrejött kultúra bázisát felvevőként és alkalmazóként elsősorban a lakosság legszélesebb tömegei alkotják: a kispolgárság és a munkásosztály. A választóvonal természetesen sem genetikus, sem társadalmi szempontból nem tekinthető merevnek. Hiszen egyrészt a spontán kultúrában kezdettől fogva igen jelentős szerepet játszanak az intézményes kultúrából (a műveltségnek részint általában az iskoláztatás, részint a tömegkommunikációs eszközök szélesedő hatóköre révén) leszivárgó, a XIX. században még inkább csak annak korábbi állapotára jellemző - korszakunk folyamán, s főleg a századfordulótól azonban annak már egyre korszerűbb eredményeiből is meritő - elemek. Másrészt éppen az értelmiség és a jómódú polgárság részéről is egyre több tudatos kezdeményt látunk majd a spontán kultúrában kifejeződő széles tömegigények kiszolgálására, - de igy e kultúrának a tömegek közvetlen befolyása alól történő kivonására is. Ám, ha mindezekben az intézményes kultúrának a spontán kultúra felé irányuló, azt alakitani, befolyásolni akaró hatását láthatjuk is, korszakunk folyamán- elsősorban a szocialista munkásmozgalom révén - létrejönnek már azok az intézmények is, melyek képesek lesznek a spontán kultúrát kialakitó és felhasználó tömegek reális problémáit és igényeit az intézményes kultúra keretei közé is beemelni. Ez mig igen nagy mértékben hozzájárul majd az uralkodóosztály e kultúrára gyakorolt befolyásának csökkenéséhez, - e kultúra az uralkodó osztály válságát tükröző vonásainak hangsúlyozásával és erősitésével magának a válságnak is egyre szélesebb körű tudatosításához, végső fokon elmélyítéséhez is elvezet. A választóvonal merevségének feloldásához hozzájárul végül az a körülmény is, hogy idővel a spontán kultúra számos - ha nem is mindig legértékesebb - eleme (például bizonyos konkrét dallamok, irodalmi, vagy képzőművészeti alkotások) a társadalom egészének is közös kulturális javává vált: itt kissé restelkedve, ott meg éppen bizonyos büszkeséggel vállalt ismeretük a társadalomban az osztálytagozódás határán mindkét irányban túlnyúlva általánossá lett. A választóvonal a két kultúra között - kivált azok peremterületein: a jellegzetesen átmeneti műfajok és stilusok esetén és kivált a fejlődés egészét tekintve - nem bizonyult tehát merevnek. De ennek ellenére is kétségtelen, hogy Budapest kulturális fejlődésére a kapitalizmus korában nagyon is e két, alapjában a szembenálló társadalmi erők irányai álta] meghatározott kultúra egymásmellettisége lett a jellemző. így azután - megfelelően annak, ahogy a 3/4 évszázad folyamán Budapest társadalmának fejlődése a polgári társadalmi formáció egységén belül az ellentétes osztályerők szembenállásának és konfliktusainak során át halad előre -, a főváros kultúrájának arculatára is végül a két kultúra kölcsönhatásai és konfliktusai, illetve az ellentéteik egységéből adódó vonások fogják rányomni bélyegüket. És ha ez még nem egyedülálló jelenség is a korszak nagyvárosainak kultúrtörténetében, - Budapesten némileg sajátos és az átlagostól eltérő, s igy a város számára végül mégis különleges helyzetet biztositó hangsúlyt fog kapni. Ennek oka egyrészt a fővárosi társadalom az átlagosnál, mint láttuk, erősebben polarizált szerkezete, másrészt a Monarchiának itt, egyik központjában, különösen érezhető válsága és végül az ezekből adódó fokozott, és a kulturális szférák konfliktusaiban is már tükröződő, sokoldalú társadalmi-politikai feszültség. 3. A Budapesten igy, ellentmondásaival együtt kialakult kultúra azonban természetszerűen nem maradhat meg csupán budapesti jelenségnek. A magyarországi kulturális fejlődés egésze szempontjából jelentőségét nemcsak az adja meg, hogy a központi kulturális intézmények által képviselt kultúra - mint láttuk - a maga szakágazatainak országos normájává válik, - hanem az is, hogy a sajátos nagyvárosi, helyi spontán kultúra is a hazai tőkés fejlődés általános gyorsulásával és Budapest központi funkcióinak általános erősödésével együtt, az urbanitásnak, az urbánus magatartásnak, - és immár az ország legszélesebb tömegei számára - is általános érvényű, ha nem is mindig legszerencsésebb modelljét fogja jelenteni. 98