Tanulmányok Budapest Múltjából 20. (1974)

A. SZEKCIÓ (Kapitalista korszak) - L. NAGY Zsuzsa: Politikai erők, politikai harcok Budapesten a századfordulótól a második világháború végéig - GÁL Éva

gén felhivták a figyelmet a hallatlanul rossz budapesti lakásviszonyokra és közegészségügyi állapotokra, s bizonyos fokig kimutatták az összefüggést a demográfiai jelenségek és az osztályhelyzet között. De a budapesti városfejlődésnek ezeket a szembetűnő - és a korabeli sajtóban is bőségesen megvilágitott - zavarait először a századelő szocialista polgári és radikális teoretikusai vizsgálták ugy, hogy a jelenségek konstatálásánál mélyebbre hatoltak, az okokat, a mély társadalmi összefüggéseket is vizsgálták, és puszta sopánkodás helyett megpróbálták a kivezető utat megkeresni. Ők voltak azok, akik kimutatták, hogy a magyarországi, s elsősorban a budapesti városfejlődés visszásságai nem a város, mint olyan, "bűnös" voltából, "züllöttségéből" fakadnak, hanem a kapitalista társadalmi rendszerből; kimutatták, hogy az urbanizálódás progresszív jelenség, s megpróbálták felvázolni a modern, egészséges - a kapitalista profithajsza hatása alól kiszabadított - városfejlődés perspektíváit, még ha olykor utópisztikusán is. Munkásságuk egyik - a mai várostörténész számára nagy forrásértékkel biró - területe a munkásszociográfia, illetve általában a városi szociográfia. Az önálló kiadványok mellett ennek legfontosabb fórumai a korabeli haladó és polgári liberális folyóiratok voltak, elsősorban a Huszadik Század, a Szocializmus, a Társadalompolitikai Szemle, a Társadalmi Múzeum, a Közgazdasági Szemle, a Szakszervezeti Értesítő, a Munkásügyi Szemle, a Városi Szemle. Az ilyen jellegű írások közül a legérdekesebbek: Békésy Gézának a Közgazdasági Szemle 1905-ös évfolyamában megjelent cikke a budapesti lakásnyomorról; Pikler J. Gyulának, a neves szociológusnak a Városi Szemle 1908. évfolyamában megjelent tanulmánya, (amely azután külön könyvben is megjelent), "Budapest halandósága 1906/1907-ben, különös tekintettel az egyes kerületekre"; Schubert Zsigmond cikke a Szocializmusban (1911/ 1912): "Hogyan élnek a budapesti asztalosmunkások?". Alpári Gyulának a Huszadik Század 191 l-es évfolyamában "Egy számlálóbiztos feljegyzései" címmel megjelent cikke megdöbbentő képet festett az angyalföldi munkások élet- és lakásviszonyairól. Igen érdekes egy a Közgazdasági Szemle 1917-es évfolyamában megjelent - cikk, "A bécsi munkások életviszonyai", amelyben Kircz Andorne igen részletesen ismertette a bécsi Arbeitsstatistisches Amt által 1912-ben és 1913-ban végzett vizsgálatok eredményeit. Budapest és Bécs sok tekintetben fennálló hasonlóságánál fogva - analóg magyar kiadványok hiányában - módszertanilag, s talán még adatszerüleg is sok tanulsággal járhat számunkra a 200 bécsi munkásháztartás életmódjának legaprólékosabb - családleirásokat, kiadási struktúrát, lakberendezést, táplálkozási szokásokat, művelődési igényeket, stb. magában foglaló - elemzése. A demográfiai tényezők és a társadalmi viszonyok összefüggését vizsgálta Madzsar József, a később kommunistává lett radikális orvos "A meddő Budapest" cimü, előbb a Városi Szemlében, később könyvalakban is megjelent tanulmányában. A külföldi és a magyarországi - elsősorban a budapesti - munkások életkörülményeit hasonlitotta össze a Szociálpolitikai Szemle 1912. és 1913. évfolyamának megjelent cikksorozatában Vajda Mihály. Kimutatta, hogy a munkabérek tekintetében a magyarországi épitőmunkások 3-8-szor, a vasipari munkások 3-6-szor rosszabb helyzetben vannak, mint a fejlett nyugati országokban élő szaktársaik. Az árak viszont, Amerikát leszámitva, itt voltak magasabbak. "A mi állapotaink tarthatatlansága legmegdöbbentőbben a lakásviszonyok terén mutatkozik... A budapesti lakosság elérte már a végső határt", - irta. Az urbanisztikai jellegű Írások közül mindenekelőtt Harrer Ferencnek "A város mint társadalmi alakulat" cimü, a Huszadik Században 1906-ban megjelent cikke említendő. Harrer a magyar közéletben akkoriban domináló szerepet játszó konzervatív, agrárius elemek retrográd városellenességével szemben leszögezte, hogy a rohamos városi fejlődés a legszorosabban összefügg az emberiség kulturális haladásával, és annak szükségszerű következménye. Ebben a cikkben Harrer már felveti Nagy-Budapest közigazgatási megteremtésének szükségességét és érdekesen elemzi az urbanizálódás hatását a városkörnyéki településekre, az agglomeráció kialakulásának azóta is újratermelődő ellentmondásait. Ebben a cikkben kifejtett koncepcióját dolgozta ki azután Bárczy Istvánnal közösen 1908-ban megjelentetett Nagy-Budapest javaslatában. Élénk irodalmi munkásságot fejtett ki a Huszadik Század hasábjain a radikális Wildner Ödön, későbbi fővárosi tanácsnok is: rendszeresen ismertette a külföldi urbanisztikai irodalmat, "Kertvárosok" cimmel cikket irt a jövő településformájáról. A városfejlődés perspektíváit boncolgatta és némiképp utópisztikus javaslatot dolgozott ki Bauer Henrik épitész a Szociálpolitikai Szemle 1917. évfolyamában megjelent "Szociáltechnika" cimü cikkében. Kifejtette, hogy a budapesti lakáskérdés megoldásának útja nem korszerűtlen, un. kisházas lakótelepek (mint pl. a nem sokkal korábban épült Wekerle92