Tanulmányok Budapest Múltjából 20. (1974)

A. SZEKCIÓ (Kapitalista korszak) - L. NAGY Zsuzsa: Politikai erők, politikai harcok Budapesten a századfordulótól a második világháború végéig - Tofik ISZLAMOV (Szovjetunió)

Mint ismeretes minden nagyvárosnak, vagy fővárosnak a története nagyjából egybeesik a megfelelő ország vagy nép történetével. Azonosak a törvényszerűségek; gondolok itt elsősorban a történelmi, társadalmi, gazdasági formációkra. Azonosak, de nem mindenben. A nagy törvényszerűségek keretein belül a város fejlődésének olyan sajátosságai is vannak, amelyeknek pontosabb leirása, körülrajzolása a kutatómunka egyik feladata lehet. Ezzel szoros kapcsolatban áll egy másik kérdés, a periodizáció kérdése. A XVIII. század vége és a XIX. század első fele mind Pest-Buda, mind Magyarország történetében egyértelműen a feudalizmus és kapitalizmus közötti átmeneti szakasz, vagy újonnan divatba jött terminológia szerint a magyarországi tőkés fejlődés megalapozási szakasza. Itt nincs vita. Ez a periodizáció helyesen tükrözi a három városrész és az ország életében 1790-1848 közötti végbement változások leglényegesebb tendenciáit. De a város története szempontjából nézve más momentumokat is számitásba kell vennünk. Ezek közül csak egyet emelnék ki. Vajon mikor válik Pest-Buda Magyarország fővárosává? 1790-ben, 1825-ben vagy 1848 március 15-én, vagy pedig 1849 június 24-én, amikor a felelős minisztérium hivatalosan kihirdette Pest, Buda és Óbuda egyesitését? Ha e periódus fejleményeit kissé közelebbről szemügyre vesszük, akkor arra a következtetésre kell jutnunk, hogy Pest-Buda tényleges fővárossá válásának időpontját aligha lehet egy pontosan meghatározott dátumhoz kötni. Szeretném hangsúlyozni, hogy ami a processzus kezdetét illeti, ez nem azonos az általános periodizáció kezdetével. Mindenesetre a határkő nem az 1790 és XIX. század húszas évei közötti időszakban keresendő. Véleményem szerint Pest-Budának az ország központjává válása a szűkebb értelembe vett reformkorszakkal kezdődik. Éppen akkor válik igazán ez a viszonylag kis város az ország valódi gazdasági, társadalmi, kulturális és szellemi központjává. A XIX. század második negyedében, pontosabban a harmincas és negyvenes években az ipar az udvar diszkriminációs intézkedései ellenére is - főképpen vám és kereskedelmi politika terén- mindinkább kiszoritva a céheket, Pesten már a gazdasági élet uralkodó tényezőjévé vált. Az ez idő alatt Pesten felépült téglagyárak, cukorfinomitó, hengermalom, gyufa, gyertya, festék, szappangyár, valamint a budai Ganz vasöntöde, az óbudai hajógyár a jövő nagyipari központ jellegét máris jelezték. Párhuzamosan a termelőerők meggyorsult fejlődésével megindultak olyan demográfiai szociális folyamatok, amelyek a társadalmi viszonyok gyökeres átalakulásának nyitottak utat. A három városrész szemmel látható növekedése nemcsak mennyiségi, kvantitatív változásokat hozott magával, hanem jelentős minőségi, kvalitativ változásokat is. A XIX. század derekán Pest-Buda az ország legnagyobb városává fejlődött. Pesten már 120 ezer ember lakott, Buda és Óbuda lakóinak száma megközelitette a 60 ezret. Megváltozott e három város társadalmi és nemzetiségi szerkezete. A lakosságon belül jelentős szerephez jutottak olyan társadalmi rétegek, amelyek a tőkés termelési módszerrel közvetlen kapcsolatban álltak, azoknak közvetlen produktumai voltak. A kereskedőkből, iparosokból, vállalkozókból, nagybirtokosokból kialakult tőkés elem mellett létrejött a főleg inasokból, mesterlegényekből és elszegényedett parasztokból álló ipari munkásság magja. Nem kevésbé jelentősek voltak a lakosság nemzetiségi összetételében végbement változások is. A magyar nyelv használata mind jobban elterjedt éppen ebben az időben. Néhány évtizeddel később a volt német ajkú lakók mellett megnövekedett a nemzetiségi területekről jött lakosság száma is. A harmincas, negyvenes években megindult folyamat 184849-ben tetőződött be. Az újonnan kapitalizálódott Pestnek sikerült nemcsak gazdasági téren, hanem társadalmi és politikai téren is frontáttörést elérnie. Magyarország politikai élete megszűnt idegenben tartott rendi országgyűléseknek és nemesi vármegyéknek kizárólagos monopolizált szinhelye lenni. így a 48-as forradalom hivatalos aktusa előtt Pest-Buda Magyarország tényleges fővárosa lett. Ezt a jogot a város maga kiharcolta, kiverekedte magának az abszolutizmus és feudalizmus elleni évtizedekig tartó küzdelmek révén. Innen indult a forradalom és szabadságharc, megrázkódtatván nemcsak Magyarországot, reálisan veszélyeztetve a középés keleteurópai összes feudális, abszolutisztikus rendszereket. Március 15-én a Petőfi, Vasvári és a fiatal Magyarország más képviselői köré csoportosuló Pest népe a döntő pillanatban magához ragadva a kezdeményezést, a döntési jogok politikai szférájában habozás nélkül átvette a pozsonyi rendektől a nemzeti ügyek vezetését. 1848 szeptemberében a pesti tömegek meghiusitva a bécsi reakció első ellenforradalmi akcióit, a felelős kormány politikáját döntő módon befolyásolva újra és újra a nép történelmi szerepéről, történelemformáló képességéről tanúskodtak. A forradalom és sza85