Tanulmányok Budapest Múltjából 20. (1974)

A. SZEKCIÓ (Kapitalista korszak) - L. NAGY Zsuzsa: Politikai erők, politikai harcok Budapesten a századfordulótól a második világháború végéig - SZABÓ Ágnes

badságharc bukását követő Bach-korszak idején történt megtorpanás után a 60-as években Pest népe megújult erővel újra a politikai porondra lépett. Az akkori utcai tüntetőknek, ahogy 48-ban, most is számottevő részét a munkások alkották, de még mindig alárendelt szerepet játszottak. Ezzel le is zárul a pesti munkásság, pontosabban talán előproletariátus megmozdulásainak szakasza, amely természetesen a munkásmozgalom előtörténetét is képezi. Az igazi munkásmozgalom a szocialista munkásmozgalom Magyarországon - mint ismeretes 1868-ban kezdődik, ami az 1867-es átalakulás egyik következménye. Ugyanakkor ez a dátum, 1867, nem kevésbé fontos mérföldkő Budapest fejlődése szempontjából sem. Akkor lett a város Magyarország fő- és székvárosa, de az egyesités, Budapest hivatalos kikiáltása csak hat év múlva történik. Ez azt jelenti, hogy a második korszak várostörténeti periodizációja sem problémamentes, más szóval felmerülhet az a kérdés, melyik dátum: 1867 vagy 1873 meghatározó Budapest történetében. Talán nem lesz túlzás az állitani, hogy az egyesült város szerepe a kibontakozó munkásmozgalomban még nagyobb, mint a gazdaság, művelődés, kultúra stb. fejlesztésében. És ez a szerep idővel a nagyipari munkásság kialakulásával, a szocialista szervezetek létrejöttével rohamosan növekszik. Különösen elemi erővel nyilvánul meg a budapesti munkásmozgalomnak ez a sajátossága a tömeges munkáspárt megszületése óta a századfordulón, A magyar progressziónak a reakcióval vivott nagy összecsapásai idején Budapest már nemcsak a magyar, hanem az egész magyarországi szocialista munkásmozgalomnak vitathatatlanul feje, annak szive és motorja egyben. Egyetlen főváros sem gyakorolt olyan nagyméretű, mélyreható befolyást az ország sorsára, mint Budapest. Ránki elvtárs előadásában igen találó megjegyzéseket tett Budapest és az ország viszonyáról, a városnak az ország ipari, gazdasági fellendülésében játszott domináló, meghatározó szerepéről, s arról, hogy ezt a viszonyt nem érdekellentét, hanem érdekközösség jellemezte. Ezekhez a figyelemreméltó, elvileg helyes gondolatokhoz csak annyi fűzhető hozzá, ha dialektikusan próbáljuk megfogalmazni a problémát, hogy ez az érdekazonosság konkrét esetben nem zárja ki az érdekellentétet. Különösen akkor,ha egy kapitalista nagyváros és egy jóval elmaradottabb, a fejlődésében félfeudális maradványokkal erősen meggátolt ország kölesönviszonyáról van szó. Visszatérve Budapest munkásmozgalmi szerepéhez, azt szerintem csak Párizséval lehet összehasonlitani, mert -mint ismeretes- Angliának Londonon kivül volt Manchester-e és Birmingham-e. Oroszországnak Péterváron kivül Moszkvája és néhány igen erős ipari és munkásmozgalmi központja. A magyarországi soknemzetiségű munkásmozgalomnak a proletár nemzetköziség, internacionalizmus elveiért lelkesedő élharcosai Budapesten kaptak buzdítást, ösztönzést a harcokra. így született meg a világ második munkáshatalma, negyedszázad múlva pedig az osztályöntudatos munkásság visszaszerezte Budapestnek - ezúttal véglegesen- a progresszió úttörő hivatását. A szocialista munkásmozgalom tradicióit féltve őrző Budapest a szocialista Magyarország fővárosa lett. SZABÓ Ágnes: Amint arra előadásában Nagy Zsuzsa rámutatott, Budapest történetében nemcsak a községi politika, a várospolitika sűrűsödik össze, székesfővárosunk története az ország köztörténetének gerincét alkotja. A két világháború között az ország területének, majd iparának strukturális változásai Budapestet Magyarország legfontosabb ipari centrumává tették és egyben a munkásmozgalom fellegvárává. A Tanácsköztársaság megdöntését követő ellenforradalmi rendszerben mindkét munkáspártnak, a legálisan szervezkedő Magyarországi Szociáldemokrata Pártnak, de az illegálisan szerveződő Kommunisták Magyarországi Pártjának is Budapest jelentette a mozgalmi munkában a bázist. Az ellenforradalmi időszakban mind a két munkáspárt elsősorban fővárosi párt volt. A szociáldemokrata párt augusztus 24-én, a proletárdiktatúrát követő első konferenciáján Budapesten, többségében budapesti küldöttek jelenlétében bontott ismét zászlót. Az elkövetkezendő esztendőkben a főváros maradt a szociáldemokrata mozgalom tevékenységének legjelentősebb szinhelye. Ha a belügyminiszter időnként megvonta is a Népszava kolportázs jogát, ha időnként a főkapitány betiltotta is a fővárosi szociáldemokrata össze86