Tanulmányok Budapest Múltjából 20. (1974)

A. SZEKCIÓ (Kapitalista korszak) - L. NAGY Zsuzsa: Politikai erők, politikai harcok Budapesten a századfordulótól a második világháború végéig

A főváros és a központi államhatalom viszonyát a korban mindenesetre egyedül álló helyzet határozta meg: a kormányhatalom birtokosai az ország fővárosát, mint ellenséges, meghóditandó, megbüntetendő területet kezelték. A "bűnös Budapesttel" való leszámolás politikai programmá emelkedett. 14 Az ellenforradalom programjában és "ideológiájában", megtorló hadjáratában és őrségváltási terveiben központi helyet foglalt el a főváros. Budapest "bűne" abban állt, hogy a kapitalizálódás következményeként egyrészt a polgári liberális és demokratikus irányzatoknak, másrészt pedig a munkásmozgalomnak volt központja, a forradalmak fővárosa lett. Budapest "kereszténnyé és nemzetivé" tételének programja nemcsak a forradalmi intézmények felszámolására, szocialisták, szociáldemokraták, kommunisták terrorisztikus üldözésére szolgált. Feladata volt az is, hogy a rendkívüli mértékben felfokozott antiszemita propagandával együtt indokolja és el is takarja a középrétegek legaktívabb, szélsőjobboldali elemeinek a gazdasági és politikai poziciók megszerzésére irányuló törekvéseit. De mindezeken tul magában foglalta azt a nacionalista-revizionista ábrándot is, hogy Budapest ismét a "szentistváni Magyarország" fővárosa legyen. A községi politika, a liberális, radikális polgári csoportok megítélése szempontjából igen fontos tényező, hogy az ellenforradalom a munkásmozgalom ellen folytatott politikáját kiterjesztette a polgári liberális és demokratikus irányzatok maradék képviselőire is. Ez esetben ugyan nem annyira a fizikai terror volt a jellemző, mint a politikai üldözés. Az ellenforradalom fővárosi, városházi berendezkedése terrorisztikus körülmények között ment végbe és abban tulajdonképpen az 1918 előtti régi vezető gárda nagy részének sem jutott hely. A főváros élére kormánybiztost állítottak, minden választott szerv működését megtiltották. A nemzetgyűlés egyik első jogalkotása uj fővárosi törvény (1920:IX. t. с ) elfogadása volt. Ez, mivel akkor még a Friedrich István féle általános titkos választójogot adó rendelet volt érvényben, szűkítette a községi választójogot, de még így is, fővárosi vonatkozásban ez maradt az ellenforradalom legdemokratikusabb választójogi törvénye. •> A rendszer konszolidációját követő minden ujabb fővárosi törvény az ebben lefektetett jogokat korlátozta, és egyben növelte a kormányzat ellenőrzési, beleszólási jogát a főváros ügyeibe. Az uj törvény alapján, de a választópolgárokat a szabad véleménynyilvánítás lehetőségétől mégis jórészt megfosztva (a Szociáldemokrata Párt nem indult a választásokon, a liberális ellenzéket a szélsőjobboldali szervezetek terrorizálták) vetették meg az uj fővárosi vezetés alapjait. A két világháború közötti Városháza képét már most felvázolhatjuk, noha a 20-as évek derekán, majd az 1938-1939-es faji törvények következtében némileg módosult. A Városháza vezető pozícióit (a visszaállított és igen fontossá vált főpolgármesteri, valamint a polgármesteri, alpolgármesteri, stb. tiszteket), a közgyűlési helyek többségét a Wolff Károly vezetése alatt megszervezett Keresztény Községi Párt tagjai töltötték be. Ez a városvezetés konzervatív, jobboldali, antiliberális, antiszemita politikát honosított meg; kezdetben szoros kapcsolatban állt szélsőjobboldali egyesületekkel (MOVE, ÉME, stb.) és mindvégig a magas klérussal, valamint katolikus társadalmi szervezetekkel. A fővárosi hivatalokban, intézményekben, iskolákban végrehajtott "tisztogatás" következtében az adminisztráció, a tisztviselőgárda is feltöltődött jobboldali, szélsőjobboldali elemekkel, akikre nemcsak a 20-as évek elejének, hanem a 30-as éveknek uj tipusu szélsőjobboldali pártjai is számíthattak. A várospolitikára - a személyi változások ellenére - mindvégig rányomta bélyegét Wolff Károly pártvezéri és Sipőcz Jenő polgármesteri, főpolgármesteri tevékenysége. 14 / Források III. 21, 66-68. 1. L. Nagy

: "A bűnös Budapest" és "Az ellenforradalom győzelme" c. alfejezetek. Az ellenforradalmi korszak egészére - a már idézett statisztikai kiadványok mellett - lásd: Be rend T. Iván - Ránki György: A Budapest környéki ipari övezet kialakulásának és fejlődésének kérdéséhez. Tanulmányok Budapest múltjából XIV.Bp. 1961. Az ellenforradalmi rendszer átfogó történetét adja: Magyarország története. II. köt. Szerk. Molnár Erik, stb. Bp. 196 5. Budapestet mutatja be: Források Budapest múltjából III.köt. Források Budapest történetéhez 1919-1945. Szerk. Szekeres József. Bp. 1972. A városházi politikát a liberális ellenzék szempontjából vizsgálja L. Nagy i. m. 15 L. Nagy i. m. 19-23.1. Források III. 45., 46-47., 47-48-1. 16 Források III. 56-60., 69-72.1. L. Nagy 20-23., 49. s köv. 1. Wolff Károly i. m. a várospolitikát a Keresztény Községi Párt szemszögéből ábrázolja. 75