Tanulmányok Budapest Múltjából 20. (1974)

A. SZEKCIÓ (Kapitalista korszak) - L. NAGY Zsuzsa: Politikai erők, politikai harcok Budapesten a századfordulótól a második világháború végéig

Előállt tehát az a helyzet, amelyben Budapest nem volt többé a polgári demokratikus rendszer bázisa. Budapest liberális polgársága a kormánypolitika mérséklését kivánta és semmiképpen sem helyeselte a balratolódást. Budapest munkássága viszont mindinkább elégedetlenné vált. mind a szociáldemokrata vezetéssel, mind a kormányzattal: a Kommunisták Magyarországi Pártja Budapesten alakult meg s itt vált leggyorsabban döntő politikai tényezővé. A Tanácsköztársaság megteremtése gyökeresen megváltoztatta Budapest szerepét, a varosvezetést, a varosvezetés és a kormányhatalom viszonyát. Egyrészt Budapest és munkássága adta a proletárdiktatúra legfontosabb és legszilárdabb támaszát; a budapesti munkásság nemcsak a reformok radikális végrehajtásában, hanem az intervenció elleni harcban is elsőrendű szerepet játszott. Másrészt a Forradalmi Kormányzótanács azonnal kézbevette a városvezetést, majd az áptilisi ideiglenes alkotmány alapján ugy alakitotta át, hogy az már önmagában véve is országos-jelentőségűvé vált. 12 Budapest vezető testülete a közvetett választások révén, a kerületi tanácsok delegáltjaiból alakult 500 tagú Budapesti Forradalmi Munkás- és Katonatanács lett. Ez két kisebb testületet választott: a 80 tagú intézőbizottságot, valamint az operativ ügyintézésre 5 tagú direktóriumot. Az 500-as tanácsnak automatikusan tagjai voltak a népbiztosok, akik rendszeresen eljártak annak üléseire, mig viszont az Intézőbizottság 80 tagja helyet kapott a Tanácsok Országos Gyűlésében. Ilyenformán az országos és a fővárosi vezetés együttműködése szervezetileg is biztosítva volt. Annak következtében azonban, hogy a Tanácsok Országos Gyűlésének összehivására csak egy alkalommal, június derekán kerülhetett sor, a budapesti 500-as tanács helyettesitette a gyakorlatban az uj tipusu parlamentet s a legfontosabb országos jelentőségű kérdések e fórum elé kerültek. Elég, ha az intervenciós támadás megindulását követő ülésekre, a májusi válság időszakára vagy az utolsó, augusztus 1-i ülésre emlékeztetek. Olyan szerepet tehát, amilyenhez 1919-ben jutott a főváros vezető testülete, sem az előtt, sem az után soha nem játszott. Noha a viszonyok teljesen kedvezőtlenek voltak eredményes és látványos várospolitikára, az 500-as tanács mégis sokat tett a budapestiek ellátásának biztosítására; államosítással, a lakbérek szabályozásával, a nagy lakások részleges rekvirálásával enyhíteni igye kezett a sokgyermekes munkáscsaládok lakásgondjain. A nehézségeknek sok területen még az áthidalása is meghaladta a főváros vezetésének lehetőségeit, mégis készültek olyan meszszenéző tervek, amelyek a milliós nagyváros urbanizációs programjához tartoztak: Budapestet körülvevő zöldövezet kialakítása, az energiahálózat fejlesztése, a közlekedési vállalatok egyesítése, amit az ellenforradalmi rendszer is kénytelen volt elfogadni. 13 4. Az ellenforradalmi rendszer viszonyai és az uj országhatárok Budapest helyét, szerepét, a főváros és a kormányhatalom viszonyát is megváltoztatták. Az uj országhatárok között még feltűnőbbé vált az urbanizáció, az ipari fejlődés Budapest-centrikussága. Az ellenforradalmi rendszer - 1918/1919 tapasztalatai után s egy uj forradalmi kísérlettől félve - a politikai életet általában, az ellenzéki pártpolitikát pedig szinte teljesen Budapestre, vagyis egy általa könnyebben ellenőrizhetőnek vélt területre igyekezett korlátozni. így nyilvánvaló, hogy a főváros jelentősége és súlya a dualizmuskori viszonyokhoz mérten is megsokszorozódott. A hatalom át-, pontosabban visszavétele 1919 augusztusában Budapesten gyorsan történt meg; nem utolsó sorban a román megszálló csapatok jelenléte miatt is nem kerülhetett sor a dunántúlihoz hasonló fegyveres ellenállásra. 12 A magyar munkásmozgalom történetének válogatott dokumentumai. Vl/A.köt. Bp. 1950. 100-103. 1. Hajdú

: A magyarországi Tanácsköztársaság 109., 114., 125.1. Források II. 430.1. 13 Források II. 453. s köv. 1. 74