Tanulmányok Budapest Múltjából 20. (1974)

A. SZEKCIÓ (Kapitalista korszak) - L. NAGY Zsuzsa: Politikai erők, politikai harcok Budapesten a századfordulótól a második világháború végéig

A liberális vezetés lendületes tevékenysége a háború megindulásával megtört. A nagyszabású városépitési program megvalósítása abbamaradt, jelentősebb reformok végrehajtására nem került sor. A háború évei meggyorsították a politikai polarizálódást. A polgári radikálisok politikai pártban tömörültek, és a liberálisoktól elhatárolódva, a Szociáldemokrata Párttal szövetkeztek. Megalakult Károlyi Mihály függetlenségi pártja, amely egyesítve a polgári és a demokratikus követeléseket a függetlenségi hagyományok egy részével, vonzerőt tudott gyakorolni a középrétegekre is. A Szociáldemokrata Párton belüli baloldal, az antimilitaristák, - a forradalmi szocialisták csoportja is Budapesten formálódott ki,a Galilei-körből is itt lett fontos politikai tényező. Ugyanakkor a várospolitikából mindjobban kikopott a kezdeményezés, a Városháza liberális politikusai már jórészt csak az általános választójogért és az autonómia kiszélesítéséért folytatott akciókban játszottak szerepet. 3. A politikai polarizálódás kiteljesedése, polgári liberalizmus és radikalizmus teljes elkülönülése Budapesten is, a városháza és annak pártjai vonatkozásában is a forradalmak idején ment végbe, olyan körülmények között, amikor a polarizáló erő nem az ancien régime-hez, hanem a radikális irányzatokhoz, elsősorban a kommunista mozgalomhoz való viszony lett. A fővárosban az őszirózsás forradalom néhány óra alatt győzött, itt elmaradtak a hatalomátvételnek azok a kisérő eseményei, amelyekre néhány nap múlva vidéken került sor. Ugy tűnik, a polgári demokratikus forradalom idején a város vezetésének ügye, a városházi politika a megengedhetőnél jobban háttérbe szorult. A polgári demokratikus forradalom nem tulajdonított különösebb jelentőséget a főváros vezetésének, nem volt kidolgozott terve a vezetés azonnali demokratizálására és igy szilárd kézbentartására. A Városháza politikai pártjai és csoportjai kívül álltak a kormánykoalíción, amelyben a polgárságot a ^radikálisok és részben a Károlyi-fél,e függetlenségiek képviselték. A Demokrata Párt súlyos válságba került. A legitimista Vazsonyi külföldre utazott, mintegy demonstrálva szembeállását a forradalommal. A párt tagjainak véleménye az uj rendszerhez való viszony tekintetében megoszlott ugyan, végül azonban a párt csatlakozott a Nemzeti Tanácshoz. 10 A városvezetésben bekövetkezett változások kezdetben lassúak, felemásak voltak és később sem elégítették ki sem a polgári pártokat, sem a Szociáldemokrata Pártot. A kormánykoalíció pártjai bekerültek a főváros tanácsába, de a törvényhatóságok összehívását a kormány megtiltotta; a tisztviselőgárda, a főváros vezetői azonban helyükön maradtak. Lényeges változást az 1919. VII. néptörvény hozott, amely elrendelve a néptanács felállítását, teljesen átalakította a főváros vezetését. A törvényhatósági bizottság feloszlott, minden korábbi bizottság megszűnt; megszűnt a főpolgármesteri állás is, amelyet Bárczy István töltött be ekkor. A Városháza liberális vezetése kisemmizettnek érezte magát, de elégedetlen volt a Szociáldemokrata Párt is. A főpolgármesteri tisztség megszüntetése, a néptanács kinevezés utján való felállítása, az általános balratolódás légköre végérvényesen szembefordította a forradalommal azt a liberális fővárosi polgárságot, illetve politikai képviseletét, amely korábban a demokratizálódásért harcolt, s amely majd annyi támadást áll ki a polgári demokratikus forradalom szellemi-politikai előkészítésében játszott szerepéért. A liberálisok nagy részének félreállása előtérbe hozta a városvezetésben a polgári radikálisokat. A Szociáldemokrata Párt már korábban is direktórium felállítását tartotta szükségesnek Budapest élén, igy a törvény végrehajtását is azért bírálta, mert nem juttatta számbeli és politikai súlyának megfelelő szerephez a munkásságot. *•*• Vazsonyi II. 240-241. 1. Az 1918-1919-es forradalmak általános történetére : Hajdú Tibor: Az 1918-as magyarországi polgári demokratikus forradalom. Bp. 1968. Hajdú Tibor: A magyarországi Tanácsköztársaság. Bp. 1969. Budapestre: Források H. "A forradalmak fővárosa 1918-1919". c. fejezet. Harrer 9. és 10. fejezet. 11 Források II. 395., 397., 400-401.1. A törvényt közli: Források II. 401-403.1. Az előzményekre, a Városháza, a Nemzeti Tanács, a Belügyminisztérium álláspontjára: Harrer 337-346.1. 73