Tanulmányok Budapest Múltjából 20. (1974)

A. SZEKCIÓ (Kapitalista korszak) - RÁNKI György: Budapest szerepe az ország gazdasági fejlődésében

Nagyságkategória Budapesti üzemek munkáslétszám az összes üzem szerint %-ában 21 - 100 22,3 101 - 500 27,2 501 - 2 000 28,6 2 001 - 3 000 28,6 3 000 - 33,3 Az ország területén - a bányák nélkül - 37 olyan iparvállalat volt, amely ezernél több munkást foglalkoztatott, s ezekből 17 Budapesten volt. Itt összpontosult a gép- és villamosipari munkásság 48, a vas- és fémipari munkások 21, s a vegyipar munkásainak 24 %-a. Az ország áruforgalmának 50 %rát lebonyolitó, ipari termelésének 1/3-át szolgáltató és nemzeti vagyonának közel 40 %-át ellenőrző főváros tehát a háború előtt nem egyszerűen centruma a gazdasági életnek, hanem bizonyos fokig egyoldalú hordozója is. Nem kétséges, bár az első világháború előtt még nem tapasztalható a későbbi túlzott egyoldalúság, Budapest szerepe már ekkor döntővé, uralkodóvá vált, s ezt távolról sem kisérte nyomon az ország egész területén hasonló városiasodás. Nem teljes meglepő ez a jelenség. A kapitalizmus spontán fejlődése, a profitmaximalizálási szempontok érthetően váltottak ki bizonyos egyoldalúságot, melyet még inkább alátámasztott, hogy az elmaradottságból a fejlettségbe való átmenet első szakasza során még mindig az erőforrások integrálása mutatkozott a leggazdaságosabbnak, s ez pillanatnyilag még nem járt együtt szélesebb differenciálódással, több nagyobb városközpont kiépitésével. Kisebb területű és népességű országban a korlátozott gazdasági források által megszabott keretek ezt eleve szükségessé teszik, de nagyobb országban sem ritka a hasonló példa. Budapest egyedülálló fejlődésének tehát nem csupán előnyös oldalai voltak. A város és falu közötti kapcsolatokat, melyeket Magyarországon a feudális maradványok, az elmaradottság annyira meghatároztak, nem tette egyszerűbbé, hogy csak egy komoly városa volt az országnak. Ellenkezőleg, a különbség a fejlett, világvárosi, kelet-európai szinten egyedülállóan modern, kissé nyugat-európaias főváros, s az elmaradottabb, lassabban mozgó, sokkal inkább még az agrárviszonyokban gyökerező vidék között nemcsak elmélyült, de gyakran ellentétté is fajult, melyet sok irányban igyekeztek kihasználni. Budapest szerves fejlődésének a kétségbevonása azonban - mint bizonyítani igyekeztünk - éppen ugy nem felel meg a tényeknek, mint ahogy hamis és egyoldalú, történetietlen az olyan nézet, mely arról beszél, hogy Budapest elvonta az erőforrásokat más területek fejlődése elől, s megfeledkezik arról, hogy az egyenlőtlenség, aránytalanság e történelmi szakasz gazdasági fejlődésének általános, mutatis mutandis mindenütt érvényesülő útja, szinte természetes velejárója. A proletárdiktatúra leverése után a restaurált kapitalizmus keretei uj feltételeket teremtettek a főváros fejlődésének, egyidejűleg pedig módosították az ország fejlődésében betöltött szerepét is. Nemcsak arról az uj szakaszról volt szó, melybe az Októberi Forradalom sikere, de a világforradalmi hullám elmulta után a világkapitalizmus általában, s Magyarország különösen került, de arról is, hogy az uj országhatárok és az azokból fakadó gazdasági körülmények, az ország területének közel kétharmados, lakosságának 60 %-os csökkenése nem maradhatott hatástalan a fővárosra sem. Ez mindenekelőtt abból következett, hogy a békeszerződésben megállapított uj határok a korábbi terület gyáripari munkásságának mintegy a felét, a gyárak 49 %-át, a termelési érték 56 %-át hagyták az uj országterületen belül. 2

° Ez azt jelentette, hogy az uj Az 1910-es üzemi és munkás statisztika. 129-135. 1. (Közli: Berend T. Iván - Rántó György: Magyarország gyáripara 1900-1914. Budapest, 1955. 86. 1.) Buday L. : Magyarország küzdelmes évei. Bp. 1923. 91. kk. 54