Tanulmányok Budapest Múltjából 20. (1974)

MEGNYITÓ ÜLÉS - PERÉNYI Imre: Budapest városépítésének fejlődése 1873-1973 - PREISICH Gábor

Az első világháború utáni években a Lechner Ödön, valamint követői és utódai által képviselt, gyűjtőnévvel ma "magyar szecessziónak" nevezett irányzat ahelyett, hogy átnőtt volna a modern épitészetbe, elsekélyesedett. A modern épitészet értékes kezdeti alkotásait, Lajta Béla épületeit, Tőry és Pogány, Málnai Béla háború előtti müveit nem követték e nyomokon továbbfejlődött épitészeti alkotások, a budapesti épitészetet a háború utáni első évtizedben az elkésett eklektika, elsősorban a "neobarokk" jellemezte. Lehetetlen nem látni az összefüggést a politikai reakció és az általa támogatott stilusirányzat között, amelyhez még hangzatos elmélet is járult. Eszerint a barokk a török idő után az az épitészeti stilus, amely Magyarországot az európai, különösen a német kultúrával összekapcsolta "az újból nemzeti életet élő magyarság stilusa, ezért is oly kedves a magyar szemnek." Ez az irányzat, amely a húszas évek végén fellépő modern épitészeti áramlattal szemben - politikai érvekkel is - fellép, a modern épitészetet gyökértelennek, kozmopolitikának, a magyar tradiciókkal ellenkezőnek igyekszik megbélyegezni. Segitségére van a hivatalos kultúrpolitika, amely minden uj, legcsekélyebb mértékben is forradalminak látszó elgondolást elnyomni törekszik. A neoeklektikus - neobarokk - épületekben hiába keresnénk a korai eklektika épitészeti fantáziáját, művészi alkotóerejét; a mind változatosabbá váló igényeknek nem felelnek meg, ezért minden hivatalos ellenállás dacára elkerülhetetlen a modern épitészet fokozatos térhóditása. Mégis - bár a harmincas évek elejétől fogva mind gyengébb szinvonalu alkotásokat produkálnak - a korszak végéig nem tűnnek le a szinről. Amikor a modern épitészet szerkezeti és formai elemei a bérházépitésben gazdasági és funkcionális igények következtében csaknem százszázalékosan elterjednek (ami nem azt jelenti, hogy a "modernnek" nevezett bérházak arányaikban, részletformáikban nem őrzik tovább az eklektika megszokott stílusjegyeit), ugyanakkor a középületek egy része, különösen a templomok, a lakóépületek közül a pénzarisztokrácia villáinak a többsége továbbra.is a mind silányabbá váló eklektika jegyében épül. A modern épitészet tárgyalását megelőzően még több kisebb-nagyobb mértékben eklektikus jellegű épitészeti irányzatról kell megemlékeznünk, hogy a korszak alkotásait át tudjuk tekinteni. Az egyik irányzat az épitészeti romantikának újjáéledése a holland Berlage, a svéd Östberg, a német Behrens hatására. Az irányzat a modern épitészet felé viszonylagos átmenetet jelent. A romantikus jellegű épületek közül egyik legelső és legjelentősebb alkotás a Dob utcai "Hősök temploma". Elvitathatatlan épitészeti értékei, a hozzá csatlakozó műemlék hangulatához alkalmazkodó formai megjelenése, a korszak más alkotásaihoz képest egyszerű, "modernnek" nevezhető tömegalakitása révén színvonalában kiemelkedik a vele egykorú budapesti épületek közül. Ide sorolható a Györgyi Dénes és Román Ernő által az Elektromos Müvek számára épitett Markó utcai bérház, valamint Wälder Gyula késői munkái: a Fritz Höger hamburgi épitész modorában tervezett Rákóczi uti "Guttmann"-ház és a Madách tér torkolatának beépitése. Az épitészeti romantikától lényegében nem különböztek azok az irányzatok, amelyeket - gyűjtőnévvel - "magyaros stilustörekvéseknek" nevezhetünk. Lechner Ödön követői közé sorolható Sebestyén Arthur a Gellért hullámfürdőt épiti, Jakab Dezső Sváb-hegyi szanatóriuma (1925) csupán óvatos kisérlet a magyar szecesszió egyes motivumainak alkalmazására. Az OTI-székház utolsó, anakronisztikus kicsengése ennek az irányzatnak. Az épitészeti törekvések másik változata a magyar történelmi és népi motívumoknak alkalmazása az épületek homlokzati kiképzésében. Ezek közé tartozik a "felső-magyarországi reneszánsz" diszitőelemekkel tervezett postapalota és Lechner Jenő "magyar reneszánsz"-nak nevezett Rezső téri temploma. Kós Károly és Thoroczkay Weigand Ede székely motivumokat gyűjtő tevékenységének hatása érződik Árkay Aladár Városmajori-kápolnáján. Legjelentősebbek a két világháború közt fogant szecessziós jellegű épületek közül Medgyaszay István müvei, aki egész pályáján hü maradt egyéni, magyar népi motivumokon alapuló stilusához. Korszakunk utolsó éveiben ismét feléled a "magyaros" épitészet utáni törekvés, amely részben az irodalmi "népiesek" épitészeti partnereként, népi-paraszti épitészeti motivumokat alkalmaz épületein. A nacionalista érzelmek erősödése, másrészt az anyaggazdálkodási megszorítások következtében (lapostetőt, nagy fesztávolságú kiváltást nemigen lehet csinálni) ez az irányzat erősödik, és itt-ott az egyébként modern felfogású épitészek munkáin is észlelhető. Budapesten az ebben a modorban épült épületek száma kevés, követői inkább vidéken épitettek, köztük nem egy jó alaprajzra támaszkodó, puritán épitészeti megjelenésű értékes épület is akad. 39