Tanulmányok Budapest Múltjából 20. (1974)

MEGNYITÓ ÜLÉS - PERÉNYI Imre: Budapest városépítésének fejlődése 1873-1973 - Hozzászólások Perényi Imre előadásához: - GRANASZTÓI Pál

Ha tehát valami, akkor éppen száz év és ilyen száz év áttekintése adja nyilvánvaló bizonyságát annak, hogy egy város, s még az oly hirtelen naggyá, sőt nagyszabásúvá fejlődött Budapest összképének kialakulása is időbeli folyamat. Ugyanezért történeti téma is. Időbeli lesz azonban akkor is, ha előretekintünk, - sok-sok változásból, mozzanatból, ütemből összetett. Ez persze elsősorban a városépítésre, egészére, számtalan feladatára, mozzanatára vonatkozik, amikből az ujabb összkép, a mainak a változása majd összeáll. Akkora lélegzetet előretekintve nem is vehetünk, mint amilyent vehettünk száz évre visszatekintve; előrelátásunk aligha haladhat meg néhány évtizedet. De vonatkozik - éppen száz év tapasztalatai szerint - a társadalmi tudat, megítélés, értékelés alakulására is, s már szó volt arról, hogy ez mily jelentős tényező egy város képének alakulásában. Okulhatunk például a korábbi városépítésből annyiban, hogy oly szükségtelen mértékben ne romboljuk a múlt értékeit, amint azt a fejlődés lázában a századforduló idején tették, - mai szemléletünk ebben talán kiegyensúlyozottabb. Sőt olykor mintha nosztalgikusabb is volna, éppen a megnövekedett és örökölt értékállomány miatt. A fővárost száz éve mondhatni alapították, hatalmas lendülettel, igen elmaradott kisebb városok helyén. Ma viszont azt inkább fejlesztenünk és értékeivel gazdálkodnunk kell. E vonatkozásokban tehát kétfelé huz a tudat, és az egyensúly megteremtése nem könnyű feladat. Az idősebb, a törzslakosság gyakran idegenkedik az ujulástól, nem egyszer csak szokatlansága miatt, amint arra Perényi Imre is utalt. A frissen urbanizálódott, vagy még nem is urbanizálódott jelentékeny rétegek, általában a fiatalabb nemzedékek pedig a megújulás érdekében könnyebben áldoznak, vagy áldoznának a múlt értékeiből. A tapasztalat - és éppen e száz év rohamos alakulása során - azonban azt mutatja, hogy az eleinte újszerű, az idegenkedéssel fogadott megszokottá vált, válhat, sőt megszeretette, viszont a fiatalabbakban, a városba frissen költözettekben is előbb-utóbb felébred a becsülés, az érdeklődés a múltból örökölt értékek iránt. Nem szólva arról, hogy hovatovább múlttá válik az is, amit az elmúlt évtizedekben újonnan alkottunk. Az idő tehát ilyen szereppel is bir. S méginkább az a tényező, amit elöljáróban emiitettem, fontosnak jeleztem: a növekvő patriotizmus, a város lakóinak növekvő szeretete, becsülése városuk iránt. Ennek a két tényezőnek - az időnek és a lakosságnak mint patrióta közösségnek a figyelembevétele nélkül előrelátásunk hiányosabb, városesztétikai, városképi, sőt általában városfejlesztési elgondolásaink, elméleteink megalapozatlanabbak volnának. Hozzászólásom hátralévő részében röviden érintenék még egy témát, mely nemcsak Perényi Imre egész előadásával, főként befejezésével, hanem az általam imént mondottakkal is összefügg. S ez az, hogy az urbanisztikai elméletek, elvek terén, az előttünk álló feladatokat tekintve milyen főbb tapasztalatokat meríthetünk az elmúlt száz év gyakorlatából, Budapest és a közelebbi jövő vonatkozásában. Ami az elmélet és gyakorlat viszonyát illeti - elméleten értve ez esetben a kor általános, nemzetközi elvei alapján készített városrendezési terveket is - főként olyan tervek viszonylag gyors és határozott megvalósulását figyelhetjük meg, amelyek egyrészt egybeestek egy nagyfokú építési lendülettel, másrészt megfelelő pénzügyi erő és végrehajtási szervezet állt mögöttük. Itt különösen a korábbi Közmunkatanácsra gondolok és pénzalapjára. Ezt megszívlelni jövő feladatainkban is érdemes volna. Mert megfigyelhetjük azt is, különösen később, az első világháború után, hogy ilyen szervezet, erő, építési lendület hiányában a tervek megvalósulása elhúzódik, elmosódik, a terveknek is gyakori és többnyire kicsinyes szempontokból történő módosulásai következnek be. De már a századforduló idején és méginkább később felmerült sok olyan gondolat, javaslat, elv, amely nagyvonalúbb igazgatás esetében követendő lett volna, további értékeket hozott volna létre, mégis javaslat maradt. Gondolok itt például a Dunapartok méltóbb kiépítésére, nagyobb belső parkok, parksávok létesítésére, a városközpont nagyobbvonalu kialakítására, - ezekről Perényi Imre előadása is megemlékezik. Rendszerint parciális szempontok érvényesülése, vagy kellő építési és szervező erő hiánya miatt nem váltak valóra. Mig tehát az urbanisztikai elvek a századfordulóig egy nagy lendületű gyakorlattal párosulva jórészt megvalósultak, addig később mindinkább tapasztalható az elvek, elméletek és a gyakorlat különválása, sajnos napjainkig tartósan is. Ugy vélem, ennek a témának az eddigi megközelítéseken túlmenően is a további feltárása szükséges, éppen Budapest száz éves kialakulása és annak tapasztalatai tükrében. Nagyobbrészt inkább a gyakorlat felől, a lehetőségek reális felmérése folytán érvényesültek a századforduló előtt olyan szempontok, elvek és eredmények, amelyeket - mutatis mutandis - ma is korszerűeknek és figyelembeveendőknek vélhetünk. Ilyen például az, 37