Tanulmányok Budapest Múltjából 20. (1974)

MEGNYITÓ ÜLÉS - PERÉNYI Imre: Budapest városépítésének fejlődése 1873-1973

gyakorol minden épitési és épitészrendészeti ügyben a főváros hatósága, valamint az egyes lakosok felett. A Közmunkatanács azonnal felismerte, hogy a további munkálatokhoz elsősorban a város területének felmérésére van szükség. Ezek a munkák már 1867-ben megindultak ugyan, de most meggyorsulnak, és 1872-re a pesti rész, 1876-ra a budai rész térképei és szabályozási tervei is elkészülnek. A szabályozási tervek elkészitését elősegíti az, hogy a Közmunkatanács 1871-ben Budapest általános beosztási és rendezési tervére nemzetközi tervpályázatot ir ki. Az első dijat Lechner Lajos, a másodikat Feszi Frigyes és társai, a harmadikat Klein és Fraser angol épitészek nyerték. A dijazott (és nem díjazott tervek is) számos, értékes gondolatot vetnek fel. Erre egyébként ösztönzést adott a pályázat kiirása is. Eddig a pesti oldalon még csak egy körút volt (a mai Kiskörút), a természetes fejlődés során több sugárirányú ut alakult ki, de ilyen ut éppen a sürün beépitett Terézvárosban hiányzik, ott, ahol a Városliget megközelítése azt leginkább megkívánta volna. így természetes, hogy a pályázók javaslatai is elsősorban ilyen irányúak voltak, noha nemcsak Pesttel, hanem Budával is foglalkoztak. Elsősorban Lechner és Feszi tervei érdekesek, akik a körutak és sugárutak rendszerét javasolják továbbfejleszteni. Lechner gondos, de talán túlzottan részletekbe menő megoldásával szemben Feszi terve kétségkívül merészebb volt, sok széles uj utvonalat kivánt nyitni, széles park övezeteket tervezett a pesti oldalon stb. A Fővárosi Közmunkák Tanácsa részben az előzményekre támaszkodva, és részben a pályázatból nyert gondolatok és eszmék összefoglalásával maga dolgozza ki a város szabályozási tervét. Ez a terv a további városrendezési munkák alapját képezi. Több évtizeden keresztül kiegészült és módosult, közeledve a századfordulóhoz mind több kompromisszummal. A Közmunkatanács - melynek műszaki osztályvezetője kezdetben Reitter Ferenc volt- elsősorban két feladat megoldásával foglalkozik: a Sugár ut (a mai Népköztársaság útja) és a Külső Körút (a mai Nagykörút) létesítésével. E nagyszabású gondolatok kivitelezésének gátja volt mindenekelőtt az anyagi lehetőségek korlátozott volta, mely Budapestnek a monarchiában alárendelt szerepéből fakad. Ez világosan látszik, ha összehasonlítjuk Bécs helyzetét Budapestével. Bécs városa 1857-ben a császártól ingyen kapta meg a lebontott erőd mellett elterülő 4 1/2 km hosszú sávot, melyen a Ring épületegyüttesei és mellettük nagyszabású terek és parkok épülhettek ki. Ezzel szemben Pestnek az aránylag kisösszegü állami támogatással szemben többek között óriási összegeket kellett a kincstárnak fizetnie a megváltandó katonai laktanyákért, házak százait kellett kisajátítania, hogy már elhatározott terveit, a Sugár ut és a Nagykörút kiépítését végrehajthassa. Az egyenes, 2 320 m hosszú uj sugárút mind koncepciójában, mind gyors megvalósításában elismerésre méltó. Három egymástól eltérő, különböző keresztmetszettel kialakított szakaszt különböztetünk meg, melyek egyenként igen jó arányúak. A kifelé egyre szélesebbé váló ut beépítése is egyre lazább, és egészében változatos, harmonikus egység. Hibája a Sugár útnak a Kisköruttal való kapcsolat megoldatlansága, a rajta elhelyezett egyetlen nagy középület, az Opera esetleges elhelyezése és az Oktogon (a mai November 7. tér) kicsinyes és forgalmi szempontból kedvezőtlen megoldása. A legnagyobb hiba kétségkívül a belvárossal való összeköttetés megoldatlansága, amely forgalmi és esztétikai szempontból egyaránt nehezen hozható helyre, továbbá a Dunával és Budával való kapcsolat teljes hiánya. A Fővárosi Közmunkák Tanácsának másik nagy feladatterve a külső Körút - Nagykörút - létesítése. Építésére a külső kerületek összekapcsolásán kívül egy nagy gyűjtőcsatorna létesítése adja meg az indítékot, és ezért az uj körutat a városrész mélyebb pontjain kellett keresztülvezetni. A négy és fél km hosszú és 30 m széles útvonal lényegében középületek és közterek nélkül épül (mindössze három tér van e hosszú útvonal mentén), ezért egyhangú, sőt egyes részeiben sivár. Aránylag nem nagy többletköltséget jelentő, forgalmi és architektonikus terek beiktatásával változatosabb és talán még a későbbi forgalmi igényeknek is megfelelő utca- és térritmikát lehetett volna kialakítani (ezek mintaképei Európa-szerte már megvoltak). E hiányosságok ellenére a Sugárutat (épült 1871-1885 között) és a Nagykörutat (épült 1872-1906 között) jogosan a korabeli magyar városépítés koncepciózus és kiemelkedő alkotásai közé sorolhatjuk, melyeknek nagy, szinte várost formáló szerepük volt fővárosunk fejlődésében. A fővárosnak a Nagykörút által bezárt területe - a Belváros és a Lipótváros kivételével- zömében az 1880-tól 1900-ig terjedő két évtized alatt épült be, ill. épült át és nyerte el mai alakját. A VI-VII-VIII-IX. kerület teljes belterületének kiépítése a Nagykörút léte27