Tanulmányok Budapest Múltjából 20. (1974)

B. SZEKCIÓ (Szocialista korszak) - SZELÉNYI Iván: Urbanizáció és az életmód alakulása Budapesten - Hozzászólások Szelényi Iván előadásához: - MEZEI Gyula

jusson az ifjúság, az iskolára hárul. Ezért nagyon lényeges, hogy az iskolában milyen módon tudnak foglalkozni a különböző társadalmi rétegek tehetséges - és én most a tehetséget nem csupán a szellemi munkára szeretném korlátozni, hanem a tehetség teljes fogalmát értem ezen - gyermekeivel, hogy azok pályairányítása, képességeiknek, a népgazdaság igényeinek és a társadalmilag elengedhetetlenül szükséges, társadalmunk szocialista demokráciáját biztosító társadalmi mobilitás elősegitője is legyen. A következő funkció, melyet megemliteni szeretnék ezzel összefüggésben, hogy ma tulajdonképpen a társadalom fő munkaerő utánpótlása az ifjúság. Az iskola pályairányitó szerepe lehet befolyásolója annak, hogy ez a munkaerő utánpótlás megfeleljen az adott terület népgazdasági igényeinek. Ma sajnos, iskoláink a funkciót nem teljes sikerrel teljesitik. A budapesti általános iskolában végzett tanulók érdeklődésének torzulásai, pályaelképzelései ellent mondanak Budapest gazdasági életéből fakadó munkaerő igényeknek. Mindebből következik, hogy Budapest közoktatása csak ugy tud megfelelni feladatainak, ha ezeket a funkciókat számításba veszi s jó néhány olyan feladatot magára vállal,mely az országban még nem kialakult, vagy kísérleti stádiumban van, vagy csak a jövőben alakul ki. Néhány ilyet ebből hadd említsek meg, szinte csak felsorolásszerűen. így pl. Budapesten meg kell oldani, ez törvényszerűen jelentkezik, az ifjúság egésznapos nevelésének problémáját. Ez különböző életkorokban mást-mást jelent. 3-6 éves korig, az óvodáskorú gyerekek elhelyezése ad legtöbb munkát. Ma az óvodáskorú népesség 80 %-a jár óvodába, ugyanakkor több mint 6 ezer gyereket utasítottunk el. Ez tényszerűen bizonyítja, hogy a 80 %, mely nemzetközi viszonylatban igen magas százalékarány, sem kielégítő, és ahhoz, hogy a népgazdaság a budapesti igényeket kielégítse, megközelítően 100 %-ra kell emelnünk pl. az óvodáskorú gyermekek egésznapos foglalkozását. (Budapesten ismeretlen fogalomként jelentkezik a félnapos óvodai elfoglaltság, amely az ország egyes részein,de különösen külföldön eléggé általános.) Az egésznapos foglalkoztatás az általános iskolában megoldatlan probléma volt hosszú évekig. A 6 éves korig óvodában lévő gyerekek közül nagyon sok került ugy általános iskolába, hogy nyakába kapta a madzagon lógó lakáskulcsot, s a tanítás végén naponta teljes, "önálló életbe" kezdett. Ezért biztosítottuk Budapesten, hogy az általános iskolai tanulók 44 %-a iskolaotthonos, vagy napközis elfoglaltságban vesz részt (az alsótagozatos gyerekek 65 %-a). Terveink szerint ezt a közeljövőben mintegy 60-70 %-ra kell fejlesztenünk. Ezen belül olyan uj formákat kellett kikísérleteznünk, és ma már általánosságban bevezetnünk, vagy megkezdeni az általános bevezetését, mint az iskolaotthonos oktatás az általános iskola alsó tagozatában, vagy mint a szaktantermi kabinet rendszerű oktatás a felső tagozatban, és délután ezen tanulók klubszerű foglalkoztatása. Az iskolának magára kell vállalnia azt a funkciót, hogy a gyermek egész napját megtervezze és egész napjának eltöltésére befolyással legyen. Magára kellett vállalnia az iskolának továbbá azt a funkciót is (hamarabb, mint másutt), amit az u.n. korrekciós tevékenység jelent. Hadd említsem meg azt a nagy problémát, ami szintén az urbanizációval és az életmóddal függ össze, hogy Budapesten igen magas a koraszülések száma (az országos átlagnál magasabb). Ebből következően - valószínűleg ismerik azt a statisztikai adatot, hogy - a koraszülötteknek mintegy 1/3-a problémás gyerek. Ezért van az iskolai korrekciónak olyan nagy jelentősége, hogy a gyerekek ne maradjanak le, s az általános iskolák elvégzését biztosítsák minden egyes gyerek számára. A budapesti általános iskolák ezt a funkciójukat mind eredményesebben teljesitik. Mig országosan az általános iskolai bukási arány az elmúlt esztendőben 7, 8 %-os, azelőttiesztendőben 11 % volt, Budapesten ez az arány az elmúlt esztendőben 0, 6 %, az előtti esztendőben 1,1% volt. Valljuk, hogy a korrekciós tevékenység következményeképpen sikerült kiküszöbölni a buktatást, és elérni azt a számot, amelyet Kovalcsik elvtárs előadásában emiitett, hogy az általános iskolai korú tanulók 90-96 %-a időben elvégzi az általános iskola 8 osztályát. A korrekció azonban nem csupán csak az iskolakezdésnél szükséges, hanem az iskolai oktatás egész folyamatában. Meg kell szabadulnunk attól a feudális pedagógiai elképzeléstől, mely az iskolai eredménytelenség ellen egyetlen eszközt ismer, a bukást. Nyilvánvalóan a lemaradás időbeli észrevétele lehetővé teszi az időbeli korrekciót, és ezáltal megszabadíthatja az ifjúságot attól a nyomástól, amely a bukás miatt nehezedett az ifjúság vállára. Az iskolára, és különösen a budapesti iskolákra óriási feladatként nehezedik a pályaválasztás irányításának megoldása. Szándékosan mondom a pályaválasztás irányítását, és nem pályairányítást, mert valójában, zömében pályairányítás folyik. Azaz a gyerek nem 234