Tanulmányok Budapest Múltjából 20. (1974)

B. SZEKCIÓ (Szocialista korszak) - SZELÉNYI Iván: Urbanizáció és az életmód alakulása Budapesten - Hozzászólások Szelényi Iván előadásához: - MEZEI Gyula

önállóan választja meg a jövőjét meghatározó pályát és ehhez kap a felnőttől segitséget, hanem a felnőttek, mindenekelőtt a szülők, esetleg a szülők környezetének hatása, a pedagógusok befolyása, (sajnos sokkal kisebb szerepe van ebben a pedagógusok befolyásának) a döntő pálya választásában. Valójában azt kell elősegítenünk, hogy kialakuljon a gyermek képességeinek önismerete, ugyanakkor ezt összhangba tudjuk hozni a népgazdaság igényeivel. Jelentős gond számunkra az, hogy a pályaválasztás irányitása megfelelően differenciált legyen, és alkalmazkodjék a társadalmi mobilitásból fakadó feladatainkhoz. Ezért kap mind nagyobb jelentőséget a munkástanulók tanulásának segitése. Ez pedagógiai munkánk része. Ennek érdekében jelentős intézkedéseket tettünk. Pl. Budapesten két olyan kollégium működik, ahol a munkásszülők tehetséges középiskolás gyermekei élnek, tanulnak, akiket elsősorban a felsőfokú továbbtanulásra akarunk felkészíteni. A Fővárosi Tanácsa a Szakszervezetek Budapesti Tanácsa, a KISZ Budapesti Bizottsága és a különböző egyetemek közösen szervezik, a munkástanulók továbbtanulását elősegitő egyéni, vagy csoportos foglalkozásra előkészitő szakköröket. Budapesten évente 4 millió forint ösztöndijat adunk ki olyan középiskolás tanulóknak, akiknek továbbtanulásában esetleg szerepet játszhat szüleik anyagi helyzete, éppen ezért, hogy ez az anyagi helyzet ne akadályozza továbbtanulásukat. Jelentős kedvezményeket nyújtunk a munkás szülők gyermekeinek kulturálódásukhoz kedvezményes szinház és mozijegyek biztositásával, a könyvtárhálózat fejlesztésével, stb. A mai középiskoláknak igen nagy jelentőségük van a közösségalkotásban. Ha mi az ifjúság túlterhelése ellen tényleges harcot akarunk folytatni, akkor mindenekelőtt azzal a nézettel kell szembeszállni - és szálltunk szembe -, hogy az iskola maga képes minden használható ismeretre megtanitani az ifjúságot. Az iskolának nemcsak ez a kötelessége, hanem az is, hogy az ifjúságot rávezesse, más forrásokból, mindenekelőtt a közművelődés forrásaiból milyen módon tudja megszerezni a műveltségéhez elengedhetetlenül szükséges ismereteket, melyeket az iskola nem nyújthat. Ezért az iskola nevelőtevékenysége és a közművelődés szoros összefüggésben jelentkezik, és az iskola nevelőmunkájának hatékonysága csak akkor bontakozhat ki igazán, ha ez még szorosabbá válik, de nem csupán iskolán belül, hanem az iskola és szinházak, iskola és más művészeti intézmények, iskola és közművelődési intézmények kapcsolatában is. Mi büszkék vagyunk arra, hogy a Fővárosi Tanács a maga művészeti, közművelődési intézményeit arra buzditja, hogy ugyanilyen aktivan keresse a kapcsolatot az iskolába járó ifjúsággal, és velük ugy foglalkozzék, hogy a diákok olyan felkészültséggel hagyják el az iskolát, mint akik a közművelődésre készek, az önművelődésre pedig képesek. Ennek a tevékenységnek az ösztönzésére a Fővárosi Tanács évente jelentős összegű dijban - 50 ezer forintos dijban - részesiti azt a művészeti intézményt, amely az ifjúsággal a legjobb szervezeti kapcsolatot tudja kialakitani. Hangsúlyozni szeretném, ha az iskola betölti ezt a közművelő, és közmüvelésre előkészitő funkcióját, csak abban az esetben tudunk ténylegesen beszélni az iskola nyomasztó, lexikális túlterhelésének megszüntetéséről. Engedtessék meg, hogy valamit az urbanizáció és életmód előadáshoz is hozzáfűzzek, amely előadást Szelényi Iván tartott. Különös érdeklődéssel hallgattam ezt az előadást, mert az urbanizáció és életmód alakulása elválaszthatatlan éppen a közoktatás, az ifjúság nevelésében jelentkező - hogy igy fogalmazzam - sajátos budapesti feladatoktól.Nagyon érdekes volt számomra ez az előadás, tényleg nagyon sok érdekes gondolatot adott. Azt nem tagadom, hogy ezzel együtt hiányérzetem támadt, Szelényi Iván ugyan a bevezetőjében mondta, hogy ő nem arra ad választ, mit előadásának a cime igér, én mégis szerettem volna a cim Ígérte tartalmat is hallani. Amit elmondott, hangsúlyozom, abban sok érdekes és nagyon sok eredeti gondolat van, de sok kérdőjel is. Nem vagyok a településszociológia ismerője, azonban ismerem a budapesti közoktatást, és mint ilyen elengedhetetlenül szükséges, hogy bizonyos mértékig foglalkozzam, tudomást vegyek mind az urbanizáció és életmód változásairól, mind a településhelyzet alakulásáról Budapesten. Bennem kérdőjelként maradt, hogy pl. a felszabadulás előtt időszakról beszélve, lényegében Szelényi Iván két osztályról beszélt, a proletariátusról és a középosztályról. Melyik osztályt nevezi középosztálynak?' Vajon ennek elhelyezkedését milyen mélységig, és milyen módon gondolja, mert nyilvánvalóan ebben az esetben nem teljes képét akarta adni a felszabadulás előtti Budapest település struktúrájának, mert ezzel a terminológiával ezt semmiképpen nem adhatta. Számomra probléma továbbá az is, hogy lehetséges-e a lakótelepekről, melyek Budapesten kialakultak, egységesen beszélni? Vajon azonos-e a Mogyoródi uti, Kerepesi uti, Nagy Lajos király uti, Füredi uti lakótelep a csepeli városközponti, pesterzsébeti, kelen235