Tanulmányok Budapest Múltjából 20. (1974)

B. SZEKCIÓ (Szocialista korszak) - SZELÉNYI Iván: Urbanizáció és az életmód alakulása Budapesten - Hozzászólások Szelényi Iván előadásához: - MEZEI Gyula

Hozzászólások SZELÉNYI Iván előadásához MEZEI Gyula: Nagy érdeklődéssel hallgattam mindkét előadást, s engedtessék meg nekem, hogy hozzászólásomban mindkét előadásra hivatkozzam. Ugyanis amikor Kovalcsik József kifejtette a kulturális élet alakulását, és a művelődésügy fejlődését Budapesten, ebben - szerintem - nagy szerepe van a - tegnapi napon elhangzott - másik témának is, mely az urbanizáció és életmód változásával foglalkozott, E nagyon széleskörű témán belül csupán egy részterületről szeretnék beszélni, mely hozzám a legközelebb áll, a közoktatásról. Szólni szeretnék arról, hogy napjainkban Budapest kulturális életében milyen gondokkal és problémákkal küzd a közoktatás éa milyen tényezőket kellett figyelembe vennie ahhoz, hogy azt a megállapítást kiérdemelje, melyet Kovalcsik József használt. Idézem: "a legnagyobb fejlődés, a legszervezettebben a kulturális élet változásaiban a közoktatásban következett be". Budapest közoktatásának az ország közoktatáspolitikáján belül sajátos feladatokat kell elvégeznie. Budapest a kulturális élet központjaként szerepel, tehát az oktatás központja is. Talán néhány számadat világosan mutatja, hogy nem csupán arról van szó, hogy a lakosság 1/5-e itt él, de arról is, hogy a középfokú oktatásban résztvevő tanulóknak 30 %-a, a nevelőotthonban elhelyezett gyerekeknek 1/3-a kap oktatást, nevelést Budapesten. Nem csak a mennyiségre utaló számok bizonyítják ezt, tartalmi problémák is. Sok esetben az ország egyes részein 5-10 évvel később jelentkeznek azok a problémák, melyekkel Budapestnek a közoktatás fejlesztése során meg kell birkóznia. Hadd említsek néhányat ezek közül, melyeket a mai iskola sajátosságának foghatunk fel, s Budapesten hamarabb váltak felismerhetőkké. Ilyen mindenekelőtt az iskola funkciójának megváltozott volta napjainkban. Ha visszagondolunk iskolai élményeinkre, tudjuk, hogy mit jelentett az iskola az ember életének a megszervezésében. Ez gyökeres változáson ment keresztül. Néhány változást említek: Ma az iskola nem csupán világnézetet megőrző intézmény - mint ahogyan erről beszélni lehetett 1945 előtt - hanem a világnézetet alakitó, - elsősorban alakitó intézménye az ifjúságnak. E világnézeti megalapozottság kiterjed a gyermek életmódja egészének alakítására. Ha csak azokat a számokat veszem figyelembe, amelyek az urbanizáció következtében Budapesten jelentkeznek, hogy az aktiv korban lévő nők 80-90 %-a kereső alkalmazásban van, és ehhez hozzátennék egy másik, reprezentatív felmérésünkkel nyert adatot, mely azt bizonyította, hogy a budapesti általános iskolák tanulóinak 17 %-ában él csupán odahaza olyan nem dolgozó felnőtt, aki a gyermek nevelésével napközben foglalkozni tud, akkor bizonyítottnak vehető ez az állítás. Az iskolára olyan funkció hárul, amely a világnézeti megalapozottságra épitve a gyermek egész életvitelét tervezi, egész életszervezését befolyásolja. A másik ilyen alapvető funkciója az iskolának a közösségalkotó szerepe. Az urbanizáció egyik hatása a lakótelepek kialakulása, a grundok, szabad terek, játékterek eltűnése mind erőteljesebbé tette az ifjúság közösségi életének alakításában az intézményes szervezetek szükségességét. Ebben is elsőrendű szerep hárul az iskolára, mint közösségalkotó fórumra, mint közösségalkotó szervezetre. A harmadik funkció - amely Budapesten elsődlegesen jelentkezik - hogy az iskola mig korábban az ismeretek fő forrásaként szerepelt, addig ma elsődlegesen az ismeretek feldolgozásának, szelektálásának, és az ismeretek alkalmazásának fórumává válik. Napjainkban a technikai forradalom, a kommunikációs forradalom időszakában ifjúságunk zöme - különösen a középiskolákban, és a felsőoktatási intézményekben tanuló ifjúságra gondolok - ismereteinek többségét nem az iskolában hallja először. Az iskolának ezen ismeretek rendszerezése, a helytelen ismeretekkel való szembeszállás és az ismeretek alkalmazására való felkészítés a fő feladata. Következő funkció, mely az iskolára óriási feladatot ró, hogy ma az iskolát tekinthetjük a társadalmi mobilitás fő eszközének. Annak az időszaknak a végéhez érkeztünk, amikor nagy társadalmi rétegek mozgása, a felnőtt korban való foglalkozás változása végbement. A felszabadulás utáni forradalmi időszakban, majd később a mezőgazdaság szocialista átalakulásánál tapasztalhattuk ezt, de ma ez a folyamat lelassult. A társadalmi mobilitásra való felkészítés, annak elősegítése, hogy az egyik társadalmi rétegből a másikba 233