Tanulmányok Budapest Múltjából 20. (1974)

B. SZEKCIÓ (Szocialista korszak) - KOVALCSIK József: A művelődés és a kulturális élet változásai Budapesten (1945-1973) - Hozzászólások Kovalcsik József előadásához: - RUTKAI Ferenc

14/ A szocialista művelődéspolitika az amatőr művészeti tevékenységet nem tekinti kizárólagosan egyéni kedvtelésnek, hanem számol nevelő, közönségteremtő erejével, és mivel a társadalmi fejlődés elengedhetetlen feltételének tartja a kultúra demokratizálását, az aktiv művelődés gyakorlatának szélesebb körű meghonosodását, ezért intézményesen is támogatja. Az amatőr művészeti mozgalomban való cselekvő részvétel az önkifejezés lehetőségével gazdagitja a művészeti nevelést, s egyúttal a közösségi életre való nevelésnek is hatékony eszköze. Ezért olyan fontos a szerepe az ifjúsági mozgalomban. Ilyen, országosan százezer emberre kiterjedő mozgalom természetesen nem képviselhet egyenletes szinvonalat. A csoportok munkájának minősége, esztétikai szintje, rendszeressége meglehetősen heterogén. A mozgalomnak van "élgárdája", "derékhada" és találkozhatunk a kezdő.a felbomló, az újra alakuló csoportok sokaságával is. A művelődési otthonok látogatóinak többségét a fiatalok alkotják. Ennek a korosztálynak természetes emberi igénye a közösség, mint a társválasztás, a barátokkal és a világ dolgaival való ismerkedés szintere. A szaporodó ifjúsági klubok mellett speciális művelődési lehetőségek is szolgálják az ifjúságot. De sok még a teendő, hogy az értékesebb programok vonzását a látogató fiatalok mind nagyobb körére lehessen kiterjeszteni. A közoktatás a közművelődés intézményeinek szervezeti kapcsolatait rendszeresebbé kellene tenni, annál is inkább, mert a közművelődési intézmények, az iskolánál nyiltabb jellegüknél fogva, a felnőttekés az ifjúság együttes foglalkoztatásából következően alkalmas szinterei és műhelyei a nevelés társadalmi méretű gyakorlatának, a nemzedékek közötti kapcsolatok erősödésének is. Az ötvenes évek végén, majd a hatvanas években a kulturális élet stabilizálódásával együtt a legjelentősebb változást a televizió hozta. A műveltségi állapotvizsgálatok eredményei, az iskolázottsági, látogatottsági, olvasottsági, nézettségi adatok viszonylag élénk kulturális életről tanúskodnak, de a különböző szinteket, a megoldatlan problémákat is feltárják. Jelentős rétegek esnek még mindig ki a kultúra hatósugarából. A kulturális infrastruktúra fejlődése elmaradt a tényleges szükségletektől, különösen a peremkerületekben és az uj lakótelepeken, de a gazdasági nehézségek mellett több más tényező is gátolja a további fejlődést: az intézményrendszer strukturális és müködésbeli hiányosságai,az újhoz alkalmazkodni nem tudó szemlélet, a koordináció zökkenői. Hazánkban az extenziv gazdasági fejlődésről az intenziv gazdálkodásra való áttérés szakaszába léptünk, súlyos hiba lenne, ha már ma nem foglalkoznánk azzal is, hogy a tudományos műszaki haladás és a hatására bekövetkező változások milyen követelményeket állitanak fővárosunk kulturális életének fejlődése, tervszerű fejlesztése elé. Ez azt a feladatot rója a főváros közművelődésére, hogy intézményeit és tartalmi, metodikai rendszerét szorosabban igazítsa a társadalmi feljődés szükségleteihez. Hozzászólások KOVALCSIK József előadásához RUTKAI FERENC: Hozzászólásomban egy más vonatkozásban közelíteném meg a Kovalcsik elvtárs által felvetett gondolatokat. A budapesti közművelődés néhány tendenciájáról és talán néhány feladatáról szólnék - könnyebb helyzetben, mint előadó - nem hosszabb időszak.csak az utóbbi néhány év tapasztalatait összegezve. A budapesti munkásmozgalom hagyományainak megfelelően.a budapesti pártvezetés napi gyakorlati munkájának egyik meghatározó vonása a X. kongresszus megállapítása: "... a közművelődés az egyéniség kibontakoztatásának, a szocialista demokratizmus erősítésének, a termelési kultúra emelésének nélkülözhetetlen tényezője ..." Elmondhatni, széleskörű tapasztalatok alapján, hogy a fővárosi közművelődési hálózat munkájában eredményesen érvényesiti és közvetiti a párt politikáját, kulturális célkitűzéseit. 221