Tanulmányok Budapest Múltjából 20. (1974)

B. SZEKCIÓ (Szocialista korszak) - KOVALCSIK József: A művelődés és a kulturális élet változásai Budapesten (1945-1973)

E korszak kulturális történetének legfontosabb vonásai: a marxizmus tömeges méretű terjesztése, a közoktatás demokratizálása érdekében tett erőfeszítések és a művelődési mozgalmak széles körű aktivitása. Ez a kulturális aktivitás szerves közösségekre épült, s maga is hozzájárult a közösségek megerősödéséhez. A párt- és tömegszervezetek, az ifjúsági mozgalom tevékenységét, mindennapi életét, a politikai cselekvést átszőtte a kulturális megújulás lendülete: a demokratikus kulturális örökség magabiztos vállalása, s a szocialista kulturális értékek lelkes terjesztésének igénye. Közművelődésünk számára rendkívül tanulságos, hogy e közösségi-mozgalmi jellegű kulturális aktivitás milyen erős művelődési motivációkkal rendelkezett, s a kulturális értékek, a kulturális magatartás tekintetében mennyiben és milyen tartósan befolyásolta az embereket. A felszabadulás után a párt és a baloldali politikai szervezetek sokszor vitték az utcára a tömegeket. Ez a politikai dinamizmus az utca uralmát mindvégig nem engedte ki a kezéből.^

0 Losonczi Ágnes** szerint e korszak kulturális befolyása később sem enyészett el. Zenei izlésszociológiai vizsgálatában pozitiv korrelációt talált a népdal és a komoly zene között, mivel a népdal élményszerű ismerete, a kis formákban is tökéletes, nemes zene átélése fogékonnyá tesz a komoly zene befogadására. Losonczi Ágnes szerint: "A munkásoknak azoknál a rétegeinél találunk intenzivebb művészeti érdeklődést, akiket a kulturális forradalom első, illetve második szakasza is valamilyen módon érintett és bekapcsolt az érdeklődés áramába, és akiknél a külső kényszer megszűnésével a kulturális fejlődés belső kényszerré, belső szükségletté vált. Tehát azoknál, akikben társadalmi értékként maradt meg a művészet. A MÁVAG munkásvizsgálata jellegzetes példája ennek és világosan megmutatja, hogy a zenei megértés minőségileg ott lépett fel uj fokra, ahol a művészet célja összetalálkozott a társadalmat átható mozgalommal és igy kölcsönösen erősítették egymást. " Természetesen nem szeretném azt sugallni, hogy a korabeli művelődési mozgalom befolyását a ténylegesnél többre becsüljük. De becsüljük annyira, amennyire megérdemli. A felszabadulás utáni tömegkulturális mozgalom korántsem korlátozódott csak az ifjúsági mozgalmakra. 1945-ben a Szabad Nép*2 hirt adott arról, hogy pártközi értekezletet tartottak a Munkás Kulturszövetség ügyében: a Magyar Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt, valamint a szakszervezet elismeri a szövetség munkájának jelentőségét. A beszámolót Komlóssy József, a Munkás Kulturszövetség ügyvezető főtitkára tartotta, s az értekezleten részt vett: Szakasits Árpád, Révai József, Orbán László, Justus Pál, Lukács György, Kassák Lajos, Hont Ferenc, s a Szakszervezeti Tanács képviseletében Keleti Márton és Vértes György. A felszabadulás után gyökeresen megváltozott a munkás kulturális mozgalom helyzete is. A Magyar Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt, a munkásegység jegyében, együtt, mint közös kulturális szervezetüket alakították meg a Munkás Kulturszövetséget. 13 Ami persze nem jelenti azt, hogy a két párt politikai viszonyának problémái ne tükröződtek volna e szövetségen belül is. A két munkáspárt hivatalos támogatása ellenére kezdetében csupán szerény körülmények és szerény anyagi eszközök álltak a Munkás Kulturszövetség rendelkezésére. 1946 telén azonban már saját székháza volt aKépiró utcában. 1947 őszén átalakult Dolgozók Kulturszövetségévé. A Munkás Kulturszövetség első nagyobb nyilvános feladata a munkáskultúra népünnepélyének megrendezése volt 1945-ben, az első szabad május elsején. A Városligetben 30 szabadtéri színpadon szórakoztatták az üzemi és pártszervezeti kulturcsoportok a közönséget. A szövetség szakosztályai közül elsőnek a zenei szakosztály ért el kiváló eredményeket. Munkás Dalos- és Karnagyképző Iskolája rövid idő alatt rangos zenepedagógiai intézménnyé vált. Tanárai: Jemnitz Sándor, Szervánszky Endre, Gát József, Ujj József, Kozma Erzsébet; munkatársaik uj tanitási módszereket honosítottak meg. Zongora- és hegedüjátékot is tanulhattak a jelentkező munkások az iskolában, de a legjelentősebb munkát a 1° Ságvári Ágnes: Tömegmozgalmak és politikai küzdelmek Budapesten,1945-1947. Bp. Kossuth K. 1964. 302-303. old. ** Losonczi Ágnes: A zene életének szociológiája Kinek, mikor milyen zene kell ? Pártközi értekezlet a Munkás Kulturszövetség ügyében. - Szabad Nép, 1945. 233. sz. 1 q ° Munkáskulturánk a felszabadulás után. - Uj Szántás, 1948. aug-szept. 502504. old. Щ5