Tanulmányok Budapest Múltjából 20. (1974)

B. SZEKCIÓ (Szocialista korszak) - KOVALCSIK József: A művelődés és a kulturális élet változásai Budapesten (1945-1973)

a karnagyképző tanfolyam végezte. Korabeli értékelések szerint hallgatóik versenyképesek voltak a Zeneakadémia növendékeivel, és felszabadulás utáni kóruskulturánk fellendítésében nagy szerepet játszottak. Sokan közülük máig is az üzemi, szakszervezeti és más kórusok kitűnő karnagyai. A képzőművészeti szakosztály központi festőiskolát szervezett üzemi munkások szamára. Ennek vezetői Kmetty János, Schalk László és Bán Béla voltak. A festőiskola keretében művészettörténeti előadás-sorozatokat is tartottak. A központi iskola mellett sok üzemben is alakult festőiskola központi irányitással. Az üzemi szinjátszócsoportok legjobbjaiból alakult a Munkás Kulturszövetség központi szinjátszó csoportja. A csoport tagjai közül később többen a fővárosi szinházak művészeivé váltak. A Munkás Kulturszövetség eredményes munkája nyomán született meg már 1946ban az az elhatározás, hogy a kollektiv szerződések keretében előírják az üzemi kulturotthonok felállitását. " A legalább 50 munkavállalót foglalkoztató munkáltató tartozik üzemi alkalmazottai részére olyan helyiségről gondoskodni, amelyet az üzem alkalmazottai önképzés, szakmai továbbképzés, társas összejövetelek stb. céljára használhatnak. Ezen helyiség fenntartási és rendbentartási költségei a munkáltatót terhelik. "1945-ben 60, 146-ban 115, 1947-ben 320, 1948 nyarán már 700 üzemi kultúrotthon volt. 1948. június 1-én mondotta ki megszűnését a Dolgozók Kulturszövetsége, akkor alakult meg a Szakszervezeti Tanács Kulturális Osztálya mint az üzemi és szakszervezeti kulturális munka legfőbb irányító szerve. Az ifjúsági szervezetek és a kulturcsoportok tevékenységén kivül a különböző politikai akciók is tartalmaztak kulturális vonásokat, igy a falujáró-mozgalom, vagy az 1946 tavaszán az MKP VIII. kerületi szervezete által kezdeményezett "Munkások a tudósokért, tudósok a munkásokért" mozgalom?-* A munkások áldozatvállalása ezen akcióban példamutató volt. A tudósok véleményét fogalmazta meg dr. Rusznyák István egyetemi tanár, amikor a következőket mondta:"A szervezett munkások voltak az elsők, akik megértették a tudományos munka jelentőségét az ország felépítése szempontjából és gyors, igen hathatós segitséget nyújtottak a tudósoknak, akik nem fogják elfelejteni soha, hogy a dolgozóknak köszönhető a kutatómunka megindulása, a könyvtárak működése. " A jelenlegi dolgozók iskolájának elődjét az akció szervezte meg 27 helyen. Az akció segítségével sok gyári munkás került a Műegyetemre az előkészítő tanfolyamok elvégzése után. Ilyen előzmények után, a kommunista párt sürgetésére a kormány határozatot hozott 1947. október 10-én az egyetemek esti tagozatainak felállításáról. A munkaoktatás másik ága a dolgozókkörében megkezdett tudományos ismeretterjesztés volt. Az akció keretében jelent meg 1946. december 1-én az Élet és Tudomány első száma. A lap terjesztésében az üzemi bizottságok is tevékenyen közreműködtek és a szakszervezetek felhívták a munkások figyelmét az Élet és Tudomány olvasásának fontosságára. Példányszáma rohamosan emelkedett az akkori papirhiány ellenére is. A lap első száma 17 000 példányban jelent meg és még az adott időszakban 80 000 példányra emelkedett. (Jelenleg 150 000 pld. ) Az üzemekben az akció aktivistái terjesztették. A fordulat éve után mód nyílott a kulturális élet további fejlődésének megteremtésére. Társadalmi tulajdonba kerültek a kulturális élet intézményei. Az ötvenes évek első felének korszaka részben eredményesen folytatta a kulturális fejlesztés politikáját, részben azonban tul is feszitette. A szinházak, mozik látogatottsága, a könyvforgalom növekedett, a továbbképzés szinte kötelezővé vált mindenki számára, az üzemi és a területi művelődési othonok száma gyarapodott, fejlődött a közművelődési könyvtári hálózat. A politikai torzulások, s a kulturális politika egyoldalúságai azonban bizonytalanságot szültek és feszültséget hoztak létre a kulturális életben is. Az a kettősség, mely 1948-49-tői a kulturális politikát (és következményeit) jellemezte, nemcsak a kulturális alkotások tekintetében okozott problémákat, hanem a tömegkulturális mozgalomban is. Az ötvenes évek légköre, módszerei, jelenségei fékezték a kulturális élet fejlődését a befogadás szférájában is. A "számszerű eredmények" ellenére valójában visszavetették az aktivitáson alapuló, a kreativitást serkentő művelődési tevékenységet is: az erőltetett módszerek, a sematikus tartalom, a "kötelező lelkesedés" elvette a művelődési mozgalmak lendületét. 14 Molnár István: Adalékok a "Munkások a tudományért, tudósok a munkásokért" akció történetéhez. (1946 tavasza - 1947 augusztus.) - Párttörténeti Közlemények, 1963.4. sz. 216