Tanulmányok Budapest Múltjából 20. (1974)

B. SZEKCIÓ (Szocialista korszak) - SÁGVÁRI Ágnes: A szocialista várospolitika problémái 1945-től napjainkig - SÁGVÁRI Ágnes válasza a hozzászólásokra

Mindjárt csatlakozom az előző előadás zárszavához. Magam is inkább közigazgatási periódushatár "párti" lennék, mert a probléma abban áll, hogy a közigazgatás, mint felépítmény jóval mindig utána kullog a társadalmi és települési realitásoknak. Ugyanez áll Nagy-Budapest vonatkozásában, s a fővárosi törvény vonatkozásában. Meggyőződésem, hogy végsősoron ugyanez fog állni a budapesti agglomeráció vonatkozásában is. Tény, egy valósággal állunk szemben. - Viszont, hogy amig ezt közigazgatásilag nem'tudjuk rögzíteni, amig ez ilyen vita tárgya, hogy most beszélgetünk a Pest megyével és szót értünk, beruházunk-e Pest megyébe, vagy ők ruháznak be nálunk, addig ez rendkívül problematikus, addig fennáll az, amiről Nagy Lajos beszélt, hogy akkor itt csak az úgynevezett állami várospolitika az, amelyik meghatározó lehet, amely ellen viszont hat a jelenlegi politikai mechanizmus, amely nagyon helyesen, nagyon okosan a területi tervezés elemeit bontakoztatja ki. Történetileg az én tapasztalataim elég rosszak, én közigazgatás rendezés párti lennék, tudniillik gyakorlatilag Nagy-Budapesttel kapcsolatban rengeteg jó terv, kívánság, igény merült fel, de realizálása csak közigazgatási utón volt megvalósítható. Annak ellenére pl. 1945 után, hogy a munkáspártok támogatták Nagy-Budapestnek a létrehozását, sőt egy sor szervezeti intézkedés is nagy-budapesti vonatkozásban zajlott le mozgalmi vonalon, mégis megoldást csak a közigazgatási rendezés hozott. Pl. Pest megye, ennek mindig ellene volt és amig a Pest megyének az ellenállását nem törték le, addig a Nagy-Budapest megvalósítását nem is lehetett realizálni. Végül egy szervezeti kérdés. Ezt a gondolatot már 1971-ben felvetettem, amit most már Nagy Lajos sokkal határozottabban és világosabban követel, hogy a várostörténeti munkának a koordinációja mindenképpen megérett. Az MTA Várostörténeti Albizottsága tényleg középkor központú, ha nem azt mondom, hogy csak középkoros, noha nagyon jelentős eredményeket mutathat fel. Van egy kiváló urbanisztikai társaságunk, kiváló, amivel azonban az együttműködést nem tudjuk jól megoldani. Folyik szociológiai kutatás a maga utján és ezzel párhuzamosan ugyan, ha nem közvetlenül szociológiai, de várostörténeti problémákat feszegetünk. Egész biztos, hogy egy sor érintkező kérdésben más a nézetünk, más a véleményünk, és nincs mód, miután teljesen külön fórumokon tárgyalódnak mindezek a kérdések, hogy vitába bonyolódjunk, vitába szálljunk, arról nem is szólva, hogy a dokumentumtárat sem használjuk ki jól. Igaz, hogy egy ilyen nagyvárosu országban ez mindig nagyon problematikus kérdés. De gyakorlatilag az történt, hogy egyvárosu ország volt, a többi városban ma egy nagyon egészséges lokálpatriotizmus következtében erőteljesebb, határozottabb és jobban összehangolt várostörténeti kutatás folyik, mint a fővárosban. És gyakorlatilag ma ott tartunk, például, hogy az Eötvös Loránd Tudományegyetemen modern várostörténeti tanszék, de még szeminárium sincs. Tehát gyakorlatilag ha nem vitázunk, nemcsak, hogy elmaradtunk a vidéki városok és a vidéki megyeközpontok között, hanem elmaradunk a saját napi politikai igényeink mögött, elmaradunk amögött a nemzetközi összehasonlítás mögött, amely pl. az összes társadalomtudományoknak a terén jelentkezik, és amelyeknek az eredményeit hasznosíthatnánk. Én is ugy gondolom, hogy ennek a konferenciának a megszervezése és a vitái nyilvánvaló, hogy az ilyen kérdéseknek a határozottabb megfogalmazására is késztetni fognak minket. 208