Tanulmányok Budapest Múltjából 20. (1974)

B. SZEKCIÓ (Szocialista korszak) - SÁGVÁRI Ágnes: A szocialista várospolitika problémái 1945-től napjainkig - SÁGVÁRI Ágnes válasza a hozzászólásokra

nagyon fontos lenne (annak ellenére, hogy mindenki tud róla, mindenki tud a Harrer-féle tervről, tud a Szendy-féle tervról, tud az 1937-es épitési törvényről, tud arról, hogy a városfejlesztési tervben az agglomerációról is szó van) alapos történeti kutatásokat végezni ezen a területen, mert az, hogy 70 évvel ezelőtt kitalálták ezt a Nagy-Budapestet és utána 50 évvel megvalósult, és a mai napig is nyűglődünk annak a problémáival, amit az 1950-ben megvalósult Budapest jelent, de nem igen foglalkozunk ezekkel a problémákkal. Ismerve pontosan az első, Harrer-féle Nagy-Budapest tervet és a megvalósulása közti időszakot, ugyanakkor ismerve már ennek a témának a problémáit, ennek a bizonyos agglomerációnak a problémáival ha a történészek alaposabban most elkezdenének foglalkozni, azt hiszem, nagyon célravezető lenne tervezési szempontból is és a megvalósítás szempontjából is. Itt szeretném - sajnos a két Szekció Ülésnek, illetve az egész mostani ülésünkön nincs alkalom arra, hogy együttesen a két Szekció tárgyaljon - felvetni az újkori várostörténet problémáját. Van a Magyar Tudományos Akadémiának egy Várostörténeti Albizottsága, ebből szinte az következik, hogy a Magyar Tudományos Akadémia szivén viseli a magyar várostörténeti kutatásokat. Valóban szivén is viseli, de az elmúlt 10 esztendőben, kb. azóta működik ez az Albizottság, szinte minden figyelmét (ünnepi alkalmakon kivül) a középkori várostörténet kutatására és i rányitás ár a forditotta. Azt hiszem, hogy ennek az ülésszaknak az előadásai, probléma felvetései igen nagy mértékben hívhatják fel a figyelmet arra, hogy az uj és legujabbkori várostörténettel (nemcsak 1945-ig, hanem az 1945 utánival, napjainkkal) és a városnak a jövőjével való foglalkozáshoz nagyon nagy mértékben hozzásegítene az, ha az újkori és legujabbkori várostörténeti kutatómunka szervezett keretekben folyna. A fővárosnak megvannak ugyan az intézményei arra, hogy a várostörténetet műveljék (a levéltárban, könyvtárban, múzeumban), de nincs az újkori, legujabbkori várostörténet Írásnak programja, nem jelöltük ki azokat a problémákat, amikkel foglalkoznunk kell. A másik, a szakember hiány kérdése. Nagyon sok jól képzett történész van ebben az országban, nagyon sok jól képzett szakember van a fővárosban, a három tudományos intézményben is. A Budapesti Történeti Múzeum 1956-1971-ig 8 kötetet jelentetett meg a Tanulmányok Budapest múltjából с évkönyvben. Az 1686-1848-ig terjedő időszakra ebben a 8 kötetben 32 kutató dolgozott. Ugy néz ki, mint hogyha ezzel a korszakkal foglalkozó 32 várostörténész lenne Magyarországon. Egy kezemen meg tudom számolni azonban azokat, akik a 32-ből aktivan várostörténettel foglalkoznak. Ugyanez vonatkozik a város történetének a következő korszakára, 1849-1945-ig terjedő korszakára, elvétve lehet csak találni valakit, aki teljes figyelemmel a város történetének a legújabb korszakával foglalkozik, napjainkkal is. Én azt hiszem, hogy a kutatások, a forrás-kiadásoknak a folytatása és egy alapos probléma felvetés előrelendíthetné ezt a munkát, és hogyha ennek a konferenciának meg lesz ez a haszna, akkor nem volt hiábavaló megrendezni. SÁGVÁRI Ágnes válasza a hozzászólásokra: Engedtessék meg a Szociáldemokrata Párt községi politikájához kapcsolódva egy metodikai megjegyzést tennem. Ha az 1945 utáni politikai pártoknak a községpolitikáját, vagy községpolitikai programját vitatjuk, akkor a pártoknak két vetületét kell minden esetben megnéznünk. A mozgalmi és az igazgatási vetületét. Elsősorban vonatkozik ez a munkáspártokra. Tehát ha a Szociáldemokrata Pártnak a városi, fővárosi frakciójáról szólunk, akkor - mint azt Újlaki Péter nagyon helyesen tette - ezt el kell határolnunk a Szociáldemokrata Pártban éppen a párt történeti hagyománya és felépítése következtében a városházi, országosan pedig a parlamenti frakció tevékenységétől, amely élesen elvált a mozgalmi vonaltól. És ilyen értelemben, hogyha negatívabb képet kapunk a Szociáldemokrata Párt törvényhatósági frakciójának a munkájáról, mint a Szociáldemokrata Párt egészéről, az részben a Szociáldemokrata Pártnak a városházi, és éppen ezért kötött konzervatív hagyományaiból adódik, részben pedig a Szociáldemokrata Párt 1945 utáni életéhez kapcsolódik, amennyiben ezidőben olyan rétegek- elsősorban a közigazgatásból - csapódtak a Szociáldemokrata Párthoz, amelyek a Pártot sok vonatkozásban jobbra vitték. Viszont a teljes képhez tartozik az is, hogy a Szociáldemokrata Párt egészének a mozgalmi vonala, kapcsolódva a Kommunista 206