Tanulmányok Budapest Múltjából 20. (1974)

B. SZEKCIÓ (Szocialista korszak) - SÁGVÁRI Ágnes: A szocialista várospolitika problémái 1945-től napjainkig - NAGY Lajos

mányzata vagy autonómiája, eléggé kritikus. Amikor 1703-ban Buda és Pest, mint szabad királyi városok kiváltságlevelet kaptak, elképzelhető lett volna, hogy ennek a két városnak a kiváltságlevél birtokában valóban meg lett volna az autonómiája, az önkormányzata, és ennek alapján megcsinálhatta volna a maga várospolitikáját. Végigkutatva a XVIII., XIX. századi budai és pesti várostörténetet, az önkormányzatnak egyre kevesebb nyomát találja az ember a város életében, és egyre kevésbé, ahogy az évek haladnak előre, mert a XVIII. század közepén sem talál tulajdonképpen várospolitikát olyan értelemben, hogy a város igazgatására, a város fejlesztésére, a város gazdasági irányítására átfogó program lett volna. A város vezető testületének, a választó testületének, a választott polgárságnak tulajdonképpen nem javaslatai, hanem sérelmei és követelései voltak a felsőbb hatóságoktól, az államtól. Úgyhogy a XVIII., XIX. században ha várospolitikáról beszélünk, akkor csak állami várospolitikáról lehet beszélni, az ami a XVIII., XIX. században a Helytartó Tanácsnál, ill. a Kamaránál, tehát a későbbi - vulgárisan mondva - a Belügyminisztériumnál és a Pénzügyminisztériumnál megtalálható. Ennek nyomai szinte akármilyen fővárosi törvény, vagy a feudalizmus elmúlása ellenére, meg voltak a polgári korszakban, és ahogy Ságvári Ágnesnek az előadásából is tudjuk, megvan tulajdonképpen a szocialista korszakunkban is. A másik kérdés, hogy van állami várospolitika és állami várospolitikára is szükség van, és tulajdonképpen, hogyha a magyarországi városok fejlődni tudtak a XVIII., XIX. században, és nem ilyen bezárkózó, önmagukat kormányzó, önmagukat elpocsékoló testületek lettek, az tulajdonképpen az állami várospolitikának, az állami ellenőrzésnek a következménye volt. Az állami várospolitika olyan értelemben, mint ahogy ma is létezik, tulajdonképpen a várostervezésről, a városhálózat fejlesztéséről, teljesen jogos és helyes politika, állami várospolitikának nevezném ezt. Van viszont egy másik, magára a városra tartozó várospolitika, ami tulajdonképpen kettős kérdés. Az egyik a hatalmi kérdés, ami a XVIII., XIX., vagy a XX. században is nagyon lényeges része volt, hogy ki irányitsa a várost, maga a választás a város vezető testületeit hogyan és miként válasszák meg. A másik része a városi várospolitikának a politika szónak az eredeti értelme, a város ügyeivel, a közügyeivel való aktiv foglalkozás. Hisz éppen ez tulajdonképpen az, amire Ságvári Ágnes is utalt, hogy az 1960-as években, sőt inkább az elmúlt években a várospolitikának a jelentkezése, a város ügyeivel való aktiv foglalkozás és a város ügyeivel való foglalkozás nemcsak aktiv testületeken keresztül, hanem a város lakosságának az aktiv részvétele a város ügyeinek az intézésében, javaslatai alapján, és egyéb módon, ez tulajdonképpen az 1960-as években egyre inkább érvényesül. Azt hiszem, hogy a várospolitikának és az autonómiának a kérdését a következő években alaposan meg kellene vizsgálni, nemcsak ebben a szocialista korszakban, hanem ennek a gyökereit megkeresve az uj korban, a XVIII., XIX. században és az 1945 előtti időszakban is. Ságvári Ágnes emiitette, hogy a várostörténet periodizációja nem kötelezően azonos, nem szükségszerűen azonos az országos történet periodizációjával. Ezt az eddigi gyakorlat is mutatja, hiszen maga 1686 a feudalizmuson belül Buda felszabadulása, ez egy természetes határ a várostörténet szempontjából. Ugyanilyen természetes határ tulajdonképpen 1945 is, annak ellenére, hogy a polgári viszonyok még 1948-1950-ig, amit nagyon helyesen nevez a várospolitikában átmeneti időszaknak. Tulajdonképpen az 1950 teljes mértékben helyeselhető, hiszen egy olyasvalami történt itt a város életében, ami nem véletlen, hogy összeesett egyrészt a tanácsrendszernek a megteremtése, másrészt a Nagy-Budapestnek a megvalósulása, igy az 1950-es periódushatár mindenképpen indokolt. A probléma tulajdonképpen itt kezdődik, az 1950-es periódushatár után. Vitatható az 1960-as periódushatár. Az ilyen mértékben mi elfogadjuk az 1950-es periódushatárt, nemcsak abból a szempontból, illetve abból a szempontból, hogy a tanácsi rendszer és a Nagy-Budapest megteremtése, de ugyanakkor az, ami 1948-49-ben történt Magyarországon, előzménye volt tulajdonképpen a tanácsrendszernek és Nagy-Budapest megvalósithatóságának. Az 1960-ban is van valami, de tulajdonképpen, hogy 1960-at mi határnak vehetjük, ahhoz szükség volt 1957-re is, és inkább 1957-nél érzem ezt a határt, és továbbmenve a másik, a végső határ, ami a referátumban szerepelt, az 1971-es határ, az uj tanácstörvénynek a határa, - én nem tudom, megkockáztathatom-e azt a föltevést, hogy 1968, az uj gazdaságirányítási rendszernek a bevezetése tulajdonképpen nem természetesebb határ-e a város esetében és ennek az uj gazdaságirányítási rendszernek tulajdonképpen a következménye városi vonalon az 1971-es tanácstörvény. Ez vitatható kérdés, én is vitakérdésként és nem végső lezárásként vetem fel ezt a problémát. Egy másik dolog, ami szerepelt szintén az előadásban, és a hozzászólásokban, sőt más előadásokban is: Nagy-Budapest és az agglomeráció problémája. Nagyon hasznos és 205