Tanulmányok Budapest Múltjából 20. (1974)

B. SZEKCIÓ (Szocialista korszak) - SÁGVÁRI Ágnes: A szocialista várospolitika problémái 1945-től napjainkig - Hozzászólások Ságvári Ágnes előadásához: - ÚJLAKI Péter

piacot, modern és ingyenes közoktatást kell létrehozni 8 osztályos általános iskolával, valamint ingyenes tanszerekkel és tankönyvekkel, a közüzemektől meg kell követelni, hogy lássák el magukat, de a lakosság kárára hasznot nem húzhatnak. Biztositani kell a jó és olcsó közlekedést, gyorsvasút, pontosabban földalatti vasút felépítésével, végül biztositani kell, hogy a községi alkalmazottak munkafeltételei ne maradjanak el a magángazdaság munkafeltételei mögött. A Szociáldemokrata Párt Fővárosi Frakciója - a szerinte nem megfelelő adópolitika miatt - uj adórendszert akart bevezetni. Követelte, hogy vessenek ki luxus adókat pl. a telekérték emelkedésre, az autóra, az éttermekre, a háztartási alkalmazottak után stb., amely adók progresszivek lennének. Ezt a követelésüket összekötötték a fővárosi autonómia kiszélesitésével, mert - véleményük szerint - ez a demokrácia alapelve. Ugyanis megengedhetetlennek tartották azt, hogy a kormányzat beleszólhasson a főváros ügyeibe akár gazdasági, akár társadalmi vonatkozásban. Az autonómia kérdésében messzemenő támogatást kaptak az uj fővárosi törvény előkészitésére kiküldött bizottságtól, amelyet a közgyűlés 1946 májusában küldött ki. A bizottságban a frakció részéről dr. Révész Mihály és dr. Farkas Zoltán vett részt. Egyébként 11 tagból állt. A bizottság fokozottan érvényesittetni akarta a fővárosnak a kormánytól való függetlenségét, idézem: "A főváros közigazgatásába állami szervet beiktatni nem lehet. " Ugyancsak ezt a célt szolgálták azok a határozatok is, miszerint annak ellenére, hogy a főváros közigazgatása a Kormányhatóság felügyelete alatt áll, határozatai ellen panasszal lehet fordulni a Közigazgatási Bírósághoz; hogy a költségvetést a belügyminiszter csak az egyensúly szempontjából vizsgálhatja és ez ellen szintén fellebbezéssel lehet élni; hogy a kormány a képviselő testületet nem oszlathatja fel. Hasonlóan egyetértés alakult ki a frakció és a bizottság között még egy sor más kérdésben is. Elég itt utalni pl. a községi üzemek önfenntartó jellegére, a főpolgármesteri állás megszüntetésére. A törvénytervezet előkészítésénél a Szociáldemokrata Párt még felvetette, hogy szükség lenne a főváros számára külföldi kölcsön felvételére. A kölcsön összegét kb. 50 ezer dollárban állapitották meg, amelyet az Egyesült Államoktól, Svájctól vagy Svédországtól vennének fel. A Fővárosi Frakció programjának teljesítése érdekében saját kebeléből hét munkaközösséget hozott létre a munka különböző irányzataira. A munkaközösségek 1947-re elkészítették a Szociáldemokrata Párt uj községpolitikai programját, amely az előzővel szemben nem 11, hanem 12 fejezetet tartalmazott és néhány pontban eltért tőle. így részletesebben foglalkozott a főváros pénzügyeivel, és fokozottabb pénzügyi önállóságra törekedett, amit bizonyít, hogy a főváros által kezelt állami adókból is legalább 25 %-ban kivánt részesedni. Ezenkívül állást foglalt, hogy bizonyos adók, pl. a házadó, a községi fogyasztási adó, a városi vám stb. a fővárost önállóan illessék meg, az államtól teljesen függetlenül. A program a községi élet egyéb területein is nagyobb autonómiát követelt, mint eddig volt. A Szociáldemokrata Párt az autonómia erőteljes követelésével szinte szembe akarta állitani a várost az állammal, és a városi közigazgatásban való vezető szerep megszerzésével és ezzel együtt politikai irányvonalának elfogadtatásával be akarta bizonyítani általános politikájának helyességét. Ez a koncepció a felszabadulás előtt helyes volt, mert így legalább az ország egyes helyein, de elsősorban Budapesten el lehetett érni bizonyos eredményeket, de a felszabadulás után már egyértelműen helytelen, éppen az egységes politikai irány és az ország egységének megbontása miatt. Ugyancsak különbség a két program között, hogy az utóbbi külön fejezetet szentelt a közlekedésnek. És ez már önmagában cáfolata a tegnap hozzászóló Nagy Ervin elvtárs állításának, mert nem fogadható el az, hogy a közlekedés fejlesztése 40 évig stagnált. Az, hogy a közlekedés jelentős fejlesztésének anyagi feltételei ekkor nem voltak meg, más lapra tartozik, de a terve igenis felvetődött. A program ugyanis követelte a munkáslakta peremkerületek és környéki városok bekapcsolását a városi közlekedésbe, valamint a földalatti gyorsvasút mielőbbi megépítését a Keleti pályaudvarról a Széli Kálmán térig, a maiMoszkva térig, ami tulajdonképpen a mostani metrónak az elődje lett volna. Ez a program nagyobb teret biztosított a közművelődési politika taglalására, és tervbe vette a Fővárosi Könyvtár, a Népművelési Központ fejlesztését, és kerületi kultúrházak létesítését. A program fontos követelése, hogy a közigazgatási állásokat megfelelő szakképzettség nélkül is be lehessen tölteni, ha az érdekeltek addigi politikai szereplésük alapján ezen állások betöltésére rátermettséget szereztek. Ezzel azt igyekeztek elérni, hogy a nép jobban részt tudjon venni a közigazgatásban, és a politikailag nem megfelelő embereket kirekeszthessék onnan. 203