Tanulmányok Budapest Múltjából 20. (1974)

MEGNYITÓ ÜLÉS - SZÉKELY György: A várostörténeti kutatás eredményei és feladatai

kerületi helytörténeti, üzemtörténeti, iskolai szekciók munkája nagy aktivitást mutatott. Az addigi tartalmi és módszertani eredmények tükröződtek a konferenciára megjelentetett Budapest helytörténeti kézikönyve c. kiadványban, ami további nivóemelésre biztatta a kerületek kutatóit. Az ezt követő helyi kiadványok közül, mint felépitése, szerzői gárdája szempontjából egyaránt sokoldalú és színvonalas tanulmánykötetet emelhetem ki a Lakatos Ernő és mások szerkesztésében megjelent Pesterzsébet, Soroksár, Budapest, XX. kerületének múltja és jelene. (Bp., 1972) с 445 oldalas kerületi tanácsi kiadványt, amely a régészeti koroktól máig tekinti át a városrész fejlődését. A segités eszközei sorában szerepeltek a budapesti helytörténeti mozgalom terveiben az üzemtörténettel foglalkozók számára rendezendő tapasztalatcserék, az üzemtörténeti kiállítások megvalósuláshoz segítése. A budapesti helytörténeti mozgalom kézikönyve tematikájába egyúttal felvették az üzem- és gyártörténet problémáit. Amikor ezután a Fővárosi Művelődési Házban 1973. áprilisától megkezdődött az üzemtörténeti aktivisták képzése, hogy az évfordulók alkalmából miként gyűjtsék a dokumentumokat és írják meg egy-egy vállalat történetét vagy az üzem krónikáját, a leglényegesebb témák kerültek napirendre. Sípos Péter kandidátus, a Párttörténeti Intézet munkatársa "Üzemtörténetirás és munkásmozgalom kutatás" címmel tartott előadást, későbbi alkalommal pedig Incze Miklós kandidátus, a Történettudományi Intézet osztályvezetője "Kortörténetirás és üzemtörténetkutatás" témából, Gáspár Ferenc, a Fővárosi Levéltár osztályvezetője pedig "A népi demokratikus korszak üzemtörténetirásának problematikája" cimmel adott elő. Nincs itt lehetőség arra, hogy az üzemtörténetirás eredményeiről részleteiben emlékezhessem meg. A módszertani segitség adásból csupán Sárközi Zoltán: Honsimeret és vállalattörténet (Bp., 1972) c. honismereti útmutatóját emelem ki, amely a Népművelési Intézet jóvoltából látott napvilágot. Csak két munkát említenék, mint az üzemtörténeti munkák két értékes tipusát. Fülöp János: A Láng Gépgyár száz éve 1868-1968 (Bp., 1968) c. munkája esetében a szerző maga is volt Lánggyári munkás, a gyárhoz kötődő régi család sarja, az előszó írója a gyári pártbizottság titkára, a kiadó maga a gyár. A munka az üzemalapitó Láng László élettörténetét, a gyár telephelyeit, a munkásosztály kialakulásában játszott szerepét fordulatos módon, gazdag illusztrációs anyaggal tárta olvasói elé. (vö. Komáromi Ferenc: Öt helytörténeti műről. Népszabadság, 1968. okt. 10.) Történész szakemberek kollektívája készítette a 186 éves Goldberger-gyár történetét: Jenéi Károly - Gáspár Ferenc - Sipos Péter: A Pamutnyomóipari Vállalat Goldberger Textilnyomógyárának története 1784-től (Bp., 1970). A szerzők 127 szövegoldalon, tiz oldalnyi grafikon, 86 oldalnyi dokumentumanyag, 73 képoldal kíséretében napjainkig mutatták be a gyár fejlődését, a Goldberger család üzletpolitikáját, a munkásság életét a tőkés üzemben és a felszabadulás utáni aktiv lehetőségei nyomán. Ezt a könyvet az üzem és a Magyar Történelmi Társulat üzemtörténeti szakosztálya együttesen adta ki. Vörös Károly: Budapest legnagyobb adófizetői 1873-1917 (kandidátusi értekezés tézisei. Bp., 1972. 22 oldal; I. fejezete megjelent Tanulmányok Budapest múltjából XVIII. k. 1971. 249-308. o. ; IV. fejezet megjelent i. m. XVII. к., 1966. 145-196. о. ) Budapest legnagyobb adófizetőinek, mint a város gazdasági vezetőrétege jelentős alkotóelemének bemutatása a munka célja és eredménye a főváros egyesítésétől az első világháború végéig. A virilizmus megadta a modern nagytőke képviselőinek azt a lehetőséget, hogy beleszóljanak a város vezetésébe. Avirilizmus reakciós volta tisztán és egyértelműen csak az 1890-es évektől kezdve érvényesült, amikor a választójogosultak tömegének társadalmi összetételében már túlsúlyra jutottak a valóban a modern polgári fejlődés talaján álló elemek. A virilis réteg vizsgálatával, a különböző országos fontosságú ipari, kereskedelmi és hitelügyi vállalkozások csaknem egészében budapesti vezetőségének bemutatásán át lehet legjobban észlelni a város országos gazdasági hatóerejének kibontakozását. Az egymást szervesen kiegészitő tényezők Budapestet valóban az ország fővárosává tették, másrészt azok révén a nagyváros ki tudta terjeszteni befolyását az egész országra. Budapest legnagyobb adózóinak története igy az egész magyarországi kapitalizmus gazdasági alapjának éppúgy, mint az arra ráépülő társadalmi szerkezetnek mintegy egyetlen közös ponton igen konkrét és komplex közös vizsgálatát tette lehetővé. Már az 1873. évi legnagyobb budapesti adózók vagyoni viszonyaiból és rétegződéséből megállapította Vörös Károly Pest döntő gazdasági fölényét Buda felett. Pest viriliseinek főbb foglalkozási csoportjai a háztulajdonosok, az építőipari vállalkozók, a termény- és vaskereskedők voltak. Budapest már országos terrnénykereskedelmi központ, hatalmas lendülettel folyt városépítése, urbanizációja, mindennek világos következményeként a pesti ingatlanbirtoklás szerepe hirtelenül és különös mértékben megnövekedett a polgári vagyonképződésben. A reformkorig visszamenően elemezte Vörös Károly a virilisek és a 19