Tanulmányok Budapest Múltjából 20. (1974)

B. SZEKCIÓ (Szocialista korszak) - FODOR László: A főváros szerepe az ország gazdasági életében (1945-1973)

A harmadik ötéves tervidőszakban a közműellátás és az ellátottság szinvonalának növelése meggyorsult. A kommunális ágazatokban teljesített beruházások összege megközelítette a 7,3 md Ft-ot. Egy lakosra 1970-ben 1. 072 Ft beruházás jutott, 1960 és 1970 között a népesség számának 10 év alatti 11 %-os, és a lakásállomány 17,6 %-os növekedése mellett. A vízcsőhálózatba bekötött lakások száma 33, 8 %-kal, a gázcsőhálózatba bekötött lakások száma 33, 0 %-kal, a villanyhálózatba bekötött lakások száma 19, 8 %-kal, a csatornahálózatba bekötött lakások száma 23, 9 %-kal, a távfűtőhálózatba bekötött lakások száma 943, 3 %-kal, a szemétgyűjtésbe bevont lakások száma 16, 0 %-kal, a telefonnal ellátott lakások száma 78,1 %-kal emelkedett. Az ellátottság jelenlegi színvonala magasan felülmúlja a háború előttit, azonban más külföldi nagyvárosokkal összehasonlítva távolról sem mondható megfelelőnek. A beruházott összeg nagysága alapján a szolgáltató ágazatok között a kereskedelem állt a negyedik helyen. Az állami kereskedelem fejlesztésére a harmadik ötéves terv időszakában összesen 3, 9 md Ft-ot ruháztak be, ebből a kiskereskedelem 43 %-os részarányt képviselt. A forgalom nagyarányú növekedéséhez a fejlesztés viszonylag szerény keretek között mozgott és a hálózat nem bővült a megfelelő mértékben. A lakásellátást nem számítva, az un. nem termelő szolgáltató ágazatok fejlesztése a harmadik ötéves tervidőszakban eléggé háttérbe szorult. A fejlesztésre előirányzott összeg már eleve alacsonyabb volt a szükségesnél, s a teljesítés még a tervezett szerény mértéktől is elmaradt. A negyedik ötéves terv előirányzatai szerint Budapest fejlődése jelentős mértékben meggyorsul. Az ipar fejlesztésében előtérbe kerülnek az intenzív jellegű beruházások és az egyes ipar ágak fejlődésében bizonyos szelektivitás is érvényesül. A főváros átdolgozott negyedik ötéves terve a lakásépítés ütemének jelentős fokozásával számol a tömegközlekedés erőteljes fejlesztésével párhuzamosan. A negyedik ötéves tervben évente 15-18 ezer uj lakás megépülése a közműhálózat gyorsütemű bővítését is feltételezi. A METRO-program meggyorsítása képezi a tömegközlekedési hálózat fejlesztésének gerincét. A rendelkezésre álló anyagi erőforrások felhasználásának előirányzatai az infrastruktúra fejlesztésének meggyorsítását célozzák. A jelenlegi tendenciák alapján ugy tűnik, hogy néhány területen számottevően csökkenthető a feszültség, de a műszaki- anyagi szükségletek és a pénzügyi lehetőségek között még számos ágazat esetében reálisan várható feszültségek kialakulásával kell számolnunk. E feszültségek a már napjainkban is érezhető egyensúlyzavarok feloldását is késleltethetik. Nem várható gyökeres változás a főváros demográfiai helyzetében. A népesedési viszonyok kedvezőbbé válása reálisan csak a lakásépítés ütemének gyorsulása és a különböző intézmények hálózata bővülésének függvényében valószínűsíthető. V. Következtetések A Budapesten belüli társadalmi- gazdasági struktúra a gazdasági növekedés elmúlt negyedszázados folyamatában kifejezetten erőssé vált. Ez azt jelenti, hogy a termelő- és nem termelő szférán belül ágazatközi kapcsolatok szorossága meghaladja az országos kapcsolatok mértékét és mind a termelő fogyasztást, mind a végső felhasználást tekintve, ezek a kapcsolatok a koncentráció fejlődését sok vonatkozásban alapvetően meghatározták. A fővárosi gazdasági struktúra alapját, a fejlődés kezdeti szakaszától napjainkig az ipar jelentette. Az iparon belül kialakult gazdasági kooperációs kapcsolatok a termelő felhasználáson belül egy rendkívül összetett ipari struktúra kialakulását eredményezték. Az ipar fejlődésében az úgynevezett vezető iparágak köre az egyes fejlődési periódusokban, csak kismértékben változott és a főváros ipara mindmáig megőrizte feldolgozó ipari jellegét. A feldolgozó 173