Tanulmányok Budapest Múltjából 20. (1974)
B. SZEKCIÓ (Szocialista korszak) - HADHÁZI Gyula: Budapest népesedési viszonyai a nemzetközi összehasonlítás tükrében, 1945-1970 - BORA Gyula
közül a másik kettőnek is a történeti városmagjára. A pesti belvárosra, mely kereskedelmi, igazgatási és oktatási centruma a fővárosnak. Zömmel 19. századi épületeinek a korszerűsítése a műemléki feladaton kivül egyben szociálpolitikai feladatot is jelent; az ott lakók életkörülményeinek a megjavitását. Óbudán pedig a megmaradó XVIII-XIX. századi épületegyüttesnek kell szerepet találni, és egyidejűleg felszinre kell hozni és be kell illeszteni a modern városrészbe a római- és középkori város emlékeit is, ami egyike a legnehezebb feladatoknak. Reméljük, hogy a műemléki környezet megóvása e hátralévő területeken is eredményes lesz, hiszen a hazai gyakorlat éppen a közelmúltban ahhoz a nemzetközi elismeréshez jutott, hogy 1972-ben Budapestre esett a választás az ICOMOS III. közgyűlése és kollokviuma megtartására. Az ICOMOS a műemlékvédelemmel foglalkozó nemzetközi szervezet, s e kollokvium a magyar, illetve a budapesti példákon illusztrálta a műemléki környezetben való uj épitkezés elvi és gyakorlati kérdéseit. BORA Gyula: Egy nagyvárosnak, mint Budapestnek az összehasonlítása más külföldi nagyvárosokkal, rendkivül bonyolult feladat, ami több okból is adódik. Részben abból, hogy a nagyvárosok dimenziókban rendkivül eltérnek egymástól. Az olyan európai szuper városoknak, mint London, Párizs, Moszkva összehasonlításakor a 2 milliós nagyságrendű városokkal, mint Budapest is, - ami általános Európában -, már a méretekben való különbségekből is igen sok probléma adódik. Az összehasonlításnak egy másik nehézsége, hogy az egyes országoknak a statisztikai fogalmai és a fogalmaknak a tartalma nagymértékben különböznek. A különbségek következnek a társadalmi rendszerekből is, tehát abból, hogy más fogalmakat használnak Nyugat-Európában,mint amelyeket a szocialista országok statisztikája használ. Az összehasonlításokra jó alapot adnak azok a kutatások, amelyeket az elmúlt 1,5-2 évtizedben végeztek a nagyvárosok fejlődési tendenciáját vizsgálva, és amelyekből bizonyos általánosításokat lehet kiemelni. Ezek a nagyvárosi fejlődési törvényszerűségek, tendenciák, amelyek az összehasonlításnál segítségünkre lehetnek, a következők: 1. Az európai nagyvárosok korunkbeli fejlődése többnyire agglomeráció formájában folytatódik tovább, azaz nemcsak a nagyváros, a városcentrum fejlődik, hanem körülötte kisebb vagy nagyobb övezetekben agglomerációs területek alakulnak ki. Budapest történelmi fejlődésében az agglomerációs tendenciák már korán és gyorsan érvényesültek. A három város Budapestté 100 évvel ezelőtt egyesült, de pár évtized múlva az agglomerációnak az első jelei megmutatkoztak, és az első világháborúig már jelentős agglomeráció alakult ki, 2. A városcentrum népessége csökken, ezzel szemben az agglomerációs területek népessége növekszik. Ez a tendencia a szocialista nagyvárosoknál még kevésbé érvényesül, ennek sok oka van, többek között, hogy még elég általános a lakáshiány. De ha azt nézzük, hogy a betelepülő népesség Budapest esetében is ma már elsősorban az agglomerációs övezetbe települ le, és az agglomerációs övezeteknek a népességének növekedése gyorsabb, mint a városcentrumé, akkor az agglomerációnak ez atendenciája Budapesten is érvényesül. 3. A nagyvárosoknak sajátos demográfiai viszonyaik vannak. Az előadásból kapott kép igazolja, hogy Budapest demográfiai adottságai is - bizonyos időbeli eltérésekkel nagyjából megegyeznek más nagyvárosokéval. 4. A nagyvárosok egyik legfőbb sajátossága a foglalkozási struktúra átalakulása. A nagyvárosokat a korábbi évtizedekben - gondoljunk itt elsősorban a múlt század végére és a század elejére - döntően az ipar vitte előre. Azóta a helyzet megváltozott és a nagyvárosok foglalkozási szerkezetében a leggyorsabban a tercier szektor növekszik, mégpedig döntően az ipar rovására. A tercier szektor megerősödése Budapest vonatkozásában is felismerhető, bár hozzá kell tennünk, lassabban, mint sok más európai nagyvárosban. A budapesti foglalkozási szerkezetben magas az iparban és az építőiparban foglalkoztatottak aránya (meghaladja a 40 %-ot), ami ma már kevés európai nagyvárosban található. Érdekes, hogy mindössze egy európai nagyvárosban, Londonban nem csökkent az elmúlt 100 évben, 150