Tanulmányok Budapest Múltjából 20. (1974)

B. SZEKCIÓ (Szocialista korszak) - HADHÁZI Gyula: Budapest népesedési viszonyai a nemzetközi összehasonlítás tükrében, 1945-1970

dezték a főváros ideiglenes lakóit, hogy mit tartanak meghatározónak letelepedésük feltételei között. A megkérdezettek 78 %-a a lakásgondjuk megoldását jelölte meg elsődleges feltételnek. Jellemző, hogy a lakást, vagy ingatlant vásárlók is mintegy 6 évet töltenek el Budapesten ideiglenes bejelentéssel. A fővárosi bevándorlások csökkenő tendenciája mellett is vándorlási nyeresége van még a fővárosnak, bár súlypontja áttevődött a város környékére. A vidéki munkavállalókra - az ipar intenziv fejlesztése mellett is - szüksége van Budapestnek. Bizonyos szakmákban, különösen a nehéz fizikai munkát igénylő területeken kicsi a belső munkaerőkinálat. Több ágazatban, közöttük a lakosság ellátása szempontjából fontos kommunális, szolgáltatási üzemeknél, a kereskedelem egyes területein foglalkoztatottak számának növelésére volna szükség. A beköltözések ugyanakkor növelik az infrastrukturális igényeket és a harmadik szektor bővitése jelentős fejlesztéseket kivan, elsősorban lakásépitésben és a közmüvi szolgáltatások növelésében. Pontosan ott, ahol a jelenleg már Budapesten élő lakosság ellátását is magasabb szintre kell emelni. A főváros III. 5 éves terve tartalmazza ezeket a fejlesztéseket, amelyek megvalósitásához a kormány pótlólagos eszközöket bocsát rendelkezésre. III. A fővárosi népesség demográfiai arculatának és gazdasági aktivitásának változása 1. A budapesti lakosság demográfiai jellemzőit - a természetes népmozgalmi jelenségek mellett - a migráció folyamata alakitotta. Részben erre vezethető vissza, hogy a fővárosi népesség korösszetétele az országon belül sajátos vonásokat mutat: Az alacsony születési arány (sőt egyes években a természetes szaporodás hiánya) nem teszi lehetővé á produktiv korból kiöregedők belső forrásból való pótlását. A munkaképes korúak viszonylag magas részarányát csak a bevándorlás tartja fenn, bár egyre csökkenő erővel. A bevándorlás ugyanis javitja a korösszetételt - az adott időszakot tekintve -, hiszen a beköltözőknek több mint 4/5-e munkaképes korú. (Utalok a bevándorlások okaival és céljával kapcsolatban az előző fejezetben elmondottakra. ) Az öregkoruak aránya lényegesen a vidéki fölött van, különösen a női népesség átlagon felüli jelenléte miatt, akik általában tovább élnek, mint a férfiak. A népesség "öregedése", amely már a század első felében is megfigyelhető volt, az utóbbi 2 évtizedben még érezhetőbbé vált. A 60 éven felüliek aránya az 1949. évi 11,4%-ról 1970-ig 19,4 %-ra növekedett. Kétségtelen, hogy ebben nagy szerepe van az egészségügyi viszonyok javulásának. Vessünk egy pillantást a meghaltak átlagos életkorának alakulására, amely ezt ékesen bizonyitja: Meghaltak átlagos életkora (év) Nemek 1938

a) 1950 1970 Férfiak 47,1 51,0 63,4 Nők 50,8 56,4 69,0 a) Kis-budapesti adatok. A népesség átlagos életkorának emelkedése, vagyis az öregkoruak nagyobb aránya a korra jellemző, általános jelenség, amely az európai nagyvárosoknál is megfigyelhető. Az is megállapitható, hogy a városok népességének kormegoszlását a lakosság költözései jelentékenyen befolyásolják. Más országok nagyvárosainak adatait tanulmányozva a következő általános megállapítások tehetők: a) A bevándorlás, mint munkaerő utánpótlási forrás, javitja a produktiv korúak arányát, legalábbis fékezi ennek a korcsoportnak a részarány-csökkenését. Azokban a városokban, ahol erőteljes a bevándorlás, a produktiv korúak aránya viszonylag magas és a népesség elöregedése közepes mértékű, bár a folyamat előrehalad. Ide tartozik többek között Varsó, Helsinki, és maga Budapest is. 1H 145