Tanulmányok Budapest Múltjából 20. (1974)

B. SZEKCIÓ (Szocialista korszak) - HADHÁZI Gyula: Budapest népesedési viszonyai a nemzetközi összehasonlítás tükrében, 1945-1970

Iában tükröződik az a fejlődés, amely a közegészségi viszonyokban végbement az egész lakosságra kiterjedő, szervezett gondoskodás folytán. A nyers halálozási arányszám (az 1 000 lakosra jutó meghaltak száma) változatlansága (10-11 ezrelék körül) nem mond ellent ennek a megállapitásnak. Nem szabad ugyanis megfeledkezni az öregkoruak részarányának növekedéséről. (A magasabb korcsoportokban lényegesen magasabb a halálozási gyakoriság az átlagosnál.) Változatlan kormegoszlást feltételezve folyamatos javulás mutatkozik. Bizonyitásul álljon itt a nyers és a standardizált halálozási arányszám alakulása. Nyers és standardizált halálozási arányszámok Nyers Standardizálta) Időszak halálozási arányszám 1 000 lakosra 1940-1941 12,1 12,1 1948-1949

b) 10,2 9,1 1959-1960 10,0 7,5 1969-1970 12,1 7,3 a) A standardizálás alapja a kis-budapesti népesség 1941. jan. 31-i kormegoszlása. - b) Kis-budapesti adatok. A természetes szaporodást tehát alapvetően meghatározó születési arányszám alakulásának vizsgálatánál lényegében két fő kérdésre keresünk választ. A kérdések igy hangzanak: 1. Milyennek kell itélni a budapesti élveszületési arány szinvonalat nemzetközi öszszehasonlitásban? 2. Mi okozta az arányszám rendkivül nagy ingadozását? Az első kérdésre adott válasznál, ha az 1950-1970 közötti időszakon végigtekintünk, a szó szoros értelmében a végletek között mozgunk. Az 50-es évek első felében ugyanis a fővárosi születések száma olyan magas volt, hogy csak kevés nagyváros előzte meg a rangsorban. Méginkább igy van ez, ha az ötéves átlagon belül egyes éveket ragadunk ki. Például, a "demográfiai hullám" csúcsát jelentő 1953. évet, amikor 21,2 %o-es értéket ért el, 1920 óta a legmagasabbat. A másik végletet az 1960 utáni évek jelentették, amikor a budapesti születési arányszám Európában az utolsók közé süllyedt. Erről a változásról tanúskodik a kővetkező összeállitás 12 városról, az élveszületési arányszám értékeinek rangsorát figyelembe véve (nem teljeskörü összehasonlítás alapján). Élveszületések száma 1 000 lakosra Város 1951-55.évek átlaga Város 1961-65. évek átlaga Varsó 22,9 Helsinki 17, 6 Hága 18,7 Göteborg 16.0 Budapest 17,5 Hága Bázel 15,7 15,0 Helsinki 17, 1 Hamburg 14,4 Göteborg 15,4 Koppenhága 14,0 Stockholm 14,4 Oslo 13,8 Zürich 13,9 Zürich 13, 3 Bázel 13,8 Stockholm 13,1 Koppenhága 13, 3 Bécs 12,0 Oslo 13,1 Varsó 10,8 Hamburg 10,6 Bécs 7,0 Budapest 8,8 A születési arányszám ingadozása és ezzel a természetes szaporodás megszűnése nagyon sok tényező együttes hatásának függvényében alakult ki. A teljesség igénye és az 142