Tanulmányok Budapest Múltjából 20. (1974)

B. SZEKCIÓ (Szocialista korszak) - HADHÁZI Gyula: Budapest népesedési viszonyai a nemzetközi összehasonlítás tükrében, 1945-1970

összefüggések, kölcsönhatások minden oldalú felderitése nélkül csak néhány - általam fon­tosnak itélt - gazdasági-társadalmi jelenségre szeretnék utalni. Mindenekelőtt azt kell emliteni, hogy az 1953. évi csúcspontot elsősorban a szüle­tésszabályozás rendeleti utón való megtiltása eredményezte, amelynek gazdasági és szociá­lis alapjai részben hiányoztak. Később a rendelkezés hatályon kivülre helyezése természe­tes reakciót váltott ki, nemcsak azoknál a rétegeknél, amelyekre az életkörülmények adott fokán a gyermeknevelés gondjai, különösen a gyermekintézményekberu mutatkozó hiányok nagy terheket róttak. Jelentkezett a kihatás azoknál is, akik a problémák ismeretében most már saját elhatározásuk alapján dönthettek gyermekeik világra hozatalának idejéről. A születések számának visszaesésében feltétlenül szerepe van a nők fokozott mun­kába állásának, továbbá a női népesség kedvezőtlen irányban változó kormegoszlásának is. A szülőképes korú nők (ezen belül is a 20-29 évesek) számarányának csökkenése érezhetően befolyásolta a születési arányszám alakulását. A 60-as évtized második felében már javult e tekintetben a helyzet és ezt tükrözi a születések számának emelkedése. A szülőképes korú női népesség százalékos aránya Korcsoport (év) 1949 1960 1970 15 - 19 6,2 6,5 8,0 20 - 24 8,4 6,1 8,0 25 - 29 9,5 6,9 7,4 30 - 34 6,8 8,0 6,1 35 - 39 9,8 8,5 6,7 40 - 44 8,6 5,8 7,6 45 - 49 8,1 8,5 8,1 Együtt 57,4 50,3 51,9 A demográfiai változások mellett az életkörülmények javulása, az anyákról és gyermekeikről való fokozottabb gondoskodás is (a nevelési terhek csökkentésével és jobb feltételek megteremtésével) éreztette kedvező hatását. Erőfeszitések történtek a gyermek­intézmények hálózatának (bölcsődék, óvodák) bővitésére. A gyermekgondozási segély beve­zetése pedig megteremtette annak lehetőségét, hogy az anyák - aktiv kereső tevékenységük átmeneti szüneteltetése mellett - teljes egészében anyai hivatásuk betöltésének szentelhes­sék idejüket. A statisztikai felmérések szerint a segély bevezetése (1967. június) után eltelt három évben a kereső szülő nők mintegy 70 %-a választotta azt, hogy a szülési szabadság lejárta után gyermekével otthon maradt. A gyermekgondozási segély bevezetésével kitűzött célok elérése a jövőben nagymértékben attól függ, hogy a segély összege és a szülő nők ke­resete milyen arányban áll egymással, beleértve az egész család jövedelmi szinvonalat. (Ezt már az első években kimutatták a statisztikai megfigyelések.) A munkabérek és az árak emelkedése miatt a segély hatásának alapos vizsgálata szükséges. További fenntartása mel­lett (a népgazdaság teherbiró képességének megfelelő felemelését is számitásba véve) a gyermekgondozó intézmények épitése marad az alapvető feladat. Ezt előtérbe helyezi - a népgazdaság munkaerőszükségletén túlmenően - a nők társadalmi-gazdasági helyzete és igé­nyeik is. 2. Az előzőekben már bemutattam a bevándorlások szerepét Budapest népesedésé­ben és érintettem a népesség területi koncentrálódásának néhány gazdasági tényezőjét. Ezekhez szeretnék itt még egy-két kiegészitést hozzáfűzni a vándormozgalom jellemzőiről. A vándorlási nyereség, mint egyenleg mögött a népességszám többszörösét kitevő mozgás húzódik meg. 1960 és 1969 között például, több mint másfél millió ember lakóhely változtatási célpontja volt a főváros. A beköltözők nagy része azonban csak ideiglenes lakóhelyéül vá­lasztotta Budapestet és a későbbi években visszatért vidéki otthonába. A lakosságnak ezt a magatartását a bevándorlások okainak és folyamatának vizsgálata világitja meg. A vidékről Budapestre költözők nagyobb része ugyanis munkavállalással kapcsolatos okok miatt változ­tat lakóhelyet, tehát tulajdonképpen munkaerőmozgásról van szó. 143

Next

/
Thumbnails
Contents