Tanulmányok Budapest Múltjából 20. (1974)
B. SZEKCIÓ (Szocialista korszak) - HADHÁZI Gyula: Budapest népesedési viszonyai a nemzetközi összehasonlítás tükrében, 1945-1970
szeresére emelkedett. (A magyar főváros korábban emiitett 22 %-os népe s s ég-gyarapodás a már teljes egészében a megnagyobbodott területre vonatkozik. Egyes külföldi városoknál ismertetett népességszaporodásban azonban részben területbővülések is szerepet játszottak.) A nagyvárosok népesedési viszonyainak alakulásában, az előzőekben felvázoltaktól eltérő tendencia is megfigyelhető a városok egy másik csoportjában. Ezekre az a jellemző, hogy az elmúlt két évtized alatt (1951-1970) lakosságának száma csökkent a jelentős vándorlási veszteség miatt. Az angol városok közül például London, Birmingham, továbbá Párizs, Koppenhága; a legutóbbi évtizedben pedig többek között Stockholm, Hága. A népességmozgás okainak kutatása minden város esetében elmélyült, alapos tanulmányozást igényéi, a városi gazdaságban és környezetében jelenlevő és hatásukat éreztető tényezők bonyolult kölcsönhatásának felderitése céljából. Erre a tanulmány keretei nem adnak módot, sőt a választott téma sem engsd ilyen hosszulélegzetü kitérőt. Mégis legyen szabad utalni olyan jelenségekre, amelyekkel a nagyvárosok fejlődésében, hol előbb, hol utóbb számolni kell, a népességtömörülés bizonyos fokán. A nagyvárosi életkörülmények nem kivánatos tényezői (az "urbanizációs ártalmak"), és az emberek egészségesebb környezetbe való törekvései között jelentkező konfliktus kiéleződéséről van itt szó. A lakosság magatartását letelepedési helyének megválasztásánál, a gazdasági inditó okok mellett befolyásolhatja az is, hogy a városépités törekvései milyen eredményesek a "városi ártalmak" elT?ni küzdelemben, továbbá a népesség áttelepülését segitő, vagy fékező tényezők (a letelepedési lehetőségek és a kommunális ellátás színvonala a város környékén, a közlekedési viszonyok) milyen irányú hatást fejtenek ki. A népesség kifelé irányuló mozgása már tendenciaként jelentkezik az európai nagyvárosok egy részénél és az agglomeráció bővülése irányában hat, legalább is a népesség területi eloszlását tekintve az agglomeráción belül. Londont emlitem, mint a folyamatot jól bemutató példát, E.J. Thompson , angol statisztikus és közgazdász tanulmánya alapján 2 . Az 1971. évi népszámlálás azt mutatja, hogy az állandó népesség száma a maximumot jelentő 1939. évi 8,6 millióról 7,4 millióra esett vissza. 1961 és 1971 között 558 000 fő volt a veszteség. A vándorlás jelentős része (1965-1966-ban 46 %-a) a Nagy-London körüli gyűrűbe irányul. A tanulmányból idézve: "A letelepedni szándékozók ezeken a részeken alacsonyabb áron vehetnek házat, mint Nagy-Londonban, s családjukat kellemes, vidéki környezetben helyezhetik el. Saját maguk számára pedig a munkavégzés lehetősége (Nagy-Londonban) - ingázással - továbbra is biztositva van. " Kevés értékelhető információ áll rendelkezésre arról, hogy a bemutatott példában jelentkező tendencia, és a mögötte meghúzódó okok más nagyvárosoknál, amelyek szintén népesség veszteséget mutatnak, milyen mértékben érvényesülnek. Az 1960 és 1970 közötti évtizedben azonban egyre több nagyvárosnál tapasztalható kivándorlás, amelyek korábban a lakóhely változtatások célpontjai voltak. Ugyanakkor az agglomerálódás folyamatának előrehaladása egyre szélesedő körben, világosan érzékelhető. 3. A magyar főváros az elsőként emiitett csoportba sorolható, a II. világháború alatt bekövetkezett népességveszteségének gyors pótlásával és az ezt követő két évtized erőteljes ütemű népesség-koncentrációjával. A háború után a helyreállitással és a termelőmunka megindulásával párhuzamosan megkezdődött a lakosság visszavándorlása a fővárosba. De még 1949-ben sem érte el a háborús időszak alatt észlelt népességszámot, amely a hadiipari termeléssel és a harci eseményekkel összefüggésben jelentősen felduzzadt. 1949-ben 1 590 ezer lakost számlált a főváros a jelenlegi, megnagyobbodott területet figyelembe véve, 7, 2 %-kal kevesebbet, mint 1941-ben. Az 1950 utáni évtizedben erőteljes népgyarapodás volt jellemző a fővárosra, amely csak az ellenforradalmi eseményekkel kapcsolatos vándorlási veszteség miatt maradt alatta a legnagyobb ütemű növekedést felmutató időszakok népesség-gyarapodásának. Budapest lakosságának számszerű szaporodása a 60-as évtizedben is tovább folytatódott, üteme azonban mérséklődött. A vándorlási áramlatok struktúrája és hatása Nagy-London népességére. The structure of migration streams and effects on Greater London's population. 1972. Junius. Városi Statisztikusok Nemzetközi Szövetségének (IAMS) kongresszusa, Helsinki.
