Tanulmányok Budapest Múltjából 20. (1974)

B. SZEKCIÓ (Szocialista korszak) - HADHÁZI Gyula: Budapest népesedési viszonyai a nemzetközi összehasonlítás tükrében, 1945-1970

HADHÁZI GYULA BUDAPEST NÉPESEDÉSI VISZONYAI NEMZETKÖZI ÖSSZEHASONLÍTÁSOK TÜKRÉBEN 1945-1970 Az elmúlt negyedszázad alapvető társadalmi változások időszaka volt Magyarországon és ennek alapján, ezzel szoros kölcsönhatásban, jelentős gazdasági fejlődés jellemezte. A társadalmi-gazdasági viszonyok demográfiai kihatásai tükröződnek Budapest arculatában, a főváros szerepkörének módosulásában az ország gazdaságának különböző területein, a főváros lakosságának életkörülményeiben. Budapest népesedési viszonyainak áttekintésénél, az azt befolyásoló tényezők kihatásainak kutatásánál a főváros országon belül elfoglalt helye képezhet elsősorban kiindulási alapot. Mindenekelőtt azt kell figyelembe venni, hogy Budapesten él az ország lakosságának csaknem 1/5 része. Az 1970. január 1-i népszámlálás adatai szerint az un. lakónépesség 2 001 083 főt tett ki. A népesség ilyen magas fokú tömörülése az országon belül egyetlen városban, kevés államban fordul elő. Az európai nagyvárosok közül jelenleg csak néhány város népességi aránya haladja meg (pl. Bécsé), illetve közeliti meg. Ezekben a városokban azonban csökkenő irányzatot mutat az utóbbi évtizedek alatt a népesség-koncentráció. Ezzel szemben Budapesten még a legutóbbi évtized során is további koncentráció növekedés volt tapasztalható. Tulajdonképpen nem önmagában a budapesti népesség számszerű nagysága érdemel külön figyelmet, hiszen a 2 milliós nagyságrend a nagyvárosok sorában még nem kiemelkedő. Számszerűleg ilyen nagyságú lakosság életkörülményeit - a kor szinvonalán - biztositó feltételek a város jelenlegi területén is részben adottak, illetve megteremthetők. Sokkal inkább figyelemre méltó a lakosság gyarapodásának folyamata és az ezt tápláló belső és külső tényezők szerepe, amelyek a népesség összetételét, a főváros gazdasági fejlődésének irányát, az életkörülmények alakulását befolyásolják. Ezzel összefüggésben mindenekelőtt a fővárosnak a gazdasági és szellemi életben elfoglalt központi szerepkörére utalok, amely a magas népesség-koncentráció létrehozásának és egyben következményének is tekinthető. Budapest aktiv keresői 1970-ben 22 %-os arányt képviseltek az országon belül, tehát nagyobbat, mint népességének száma. A legfontosabb gazdasági ágazatban, az iparban még magasabb, 27%-os ez az arány, a szállitásban 26%, a kereskedelemben 33%, az egészségügyi, szociális és kulturális ágazatokban 29%, a közigazgatásban, a pénzintézeti és egyéb szolgáltatásban 32 %. Ha ezeket az arányokat áttekintve, figyelembe vesszük azt is, hogy a gazdasági ágazatok Budapesten jelentős számú vidéki lakóhelyű munkavállalót is foglalkoztatnak (például az ország ipari keresőinek 34%-a dolgozik fővárosi üzemekben), akkor kiderül, hogy Budapest súlya és jelentősége még a saját lakosságának magas gazdasági aktivitásából származó szintet is túlszárnyalja. Különösen azért, mert az általános gazdasági fejlődés alapját képező ágazatban foglal el vezető helyet, kiváltképpen agépiparban. Teljesen nyilvánvaló tehát, hogy az elmúlt negyedszázadban a szocializmus gazdasági alapjainak megteremtését célzó ipari fejlődés meggyorsitása erősitette a főváros gazdasági vonzását a munkaerő területi eloszlásában. A gazdasági fejlődés és ezzel az életkörülmények javulása törvényszerűen vonja maga után a harmadik szektor bővülését, az infrastrukturális ágazatok munkaerőigényének erősödését is. A fejlődés későbbi szakaszában tehát a külső vonzás mellett belső gazdasági átcsoportosulás folyamata is megindul, a foglalkozási átrétegződés olyan kihatásaival együtt, amelyek a népesség demográfiai összetételének több jellemzőjét érintik. A fővárosi népesedési viszonyoknak olyan oldalaival kivánok foglalkozni, amelyek a népmozgalmi eseményeknek a demográfiai helyzetre gyakorolt hatását érzékeltetik, különös 1 A népszámlálás fogalmai szerint a lakónépességbe tartoznak: az adott területen állandóan bejelentett (és másutt ideiglenes bejelentővel nem rendelkező), valamint az ideiglenesen bejelentett személyek. 137