Tanulmányok Budapest Múltjából 20. (1974)

B. SZEKCIÓ (Szocialista korszak) - HADHÁZI Gyula: Budapest népesedési viszonyai a nemzetközi összehasonlítás tükrében, 1945-1970

tekintettel a város fejlődését és lakóinak életét alapvetően befolyásoló gazdasági környezetre. I. A budapesti népesség-koncentráció folyamata és tényezői 1. Az ország népességének területi eloszlásában 1949 után bekövetkezett változások gazdasági tényezőkkel kapcsolatosak, ezen belül is alapvetően az iparositással függenek össze. A népesség száma jelentősen növekedett az iparilag fejlettebb kerületekben, amellett, hogy az iparilag elmaradottabb megyék és körzetek fejlesztésének meggyorsítására is eredményes intézkedések történtek. Az iparositás, amely jelentős munkaerővonzást támaszt, uj telepítéssel ugyanúgy, mint a meglevő ipari bázis bővitésével, elsősorban a városok népességét gyarapitotta, a szociális, kulturális, kommunális létesítmények fejlesztését vonta maga után, egyszóval az urbanizáció folyamatát vitte előre. Ezt a folyamatot érzékelteti a városi népesség növekedése. A városokban összeirt népesség aránya az 1949. évi 38 %-ról 1970-ig 45 %-ra emelkedett. A népességszám változása (%) Települési tipus 1949 1960 1970 Városok 100,0 117,6 131,8 Községek 100,0 102,6 100,1 Együtt 100,0 108,2 113,6 Az urbanizáció előrehaladása természetesen a budapesti népességkoncentráció erősödését is jelentette, különös tekintettel iparára és annak munkaerő vonzására. Ez a vonzás az ország más területeivel szemben fennálló fejlettségi színvonalkülönbség pozitiv értékéből származott, továbbá az iparfejlesztésnek - különösen az 50-es évtizedben alkalmazott - túlnyomórészt extenziv módszereiből. Az extenziv módszerek alkalmazása nyilvánvalóan legkönnyebben járható útját jelenthette az iparfejlesztésnek abban az időben és addig, amig az ország más területein felszivható munkaerő állt rendelkezésre. A Budapesten települt ipar foglalkoztatottjainak száma az 1949. évi 362 000-ről 1960-ig 597 000-re növekedett, nagyobb mértékben, mint a fővárosi lakosság ipari keresőinek száma. Pedig ez utóbbi is nagyrészt a vidéki munkavállalók bevándorlásából táplálkozott, olyan mértékben emelve Budapest népességszámát, hogy az országon belüli aránya is magasabb lett. Mint ahogyan az urbanizáció folyamatának mozgató rugóit sem lehet kizárólagosan a gazdasági tényezőkre leszükiteni, a fővárosi népességkoncentráció növekedésének tényezőit is hiba volna egyedül az ipar szerepére korlátozni. Azért is, mert a fővárosi bevándorlás még a 60-as évtized második felében is folytatódott, amikor a Budapesten települt ipar létszáma már csökkenő tendenciát vett fel. Igaz, hogy a bevándorlás is mérséklődött. Ennek részletesebb taglalásába azonban itt most nem bocsátkozom bele, a tanulmány későbbi részében fogom érinteni, a vándormozgalom és a fővárosi népesség foglalkozási rétegződésének bemutatásánál. Annyit azonban már most megjegyzek, hogy Budapest népességének aránya az országon belül - a népszámlálások "jelenlevő" népességszámát tekintve - az 1949. jan. 1-i 17, 3 %-ról - 1970. jan. l-ig 18, 9 %-ra emelkedett, a lakónépesség aránya pedig ennél is magasabb, 19,4 %-os értéket ért el. 2. Az európai nagyvárosok közül kevés mutat fel olyan mértékű népességnövekedést, mint Budapest. 1949-től 1970-ig a főváros népessége a jelenlegi területen 355 000 fővel, 22 %-kal szaporodott. Az úgynevezett lakónépesség növekedése még ennél is nagyobb, mivel sokan telepedtek le a fővárosban ideiglenes jelleggel. (A lakónépesség száma 19 70. január 1-én 2 001 083 fő volt.) Ideiglenes bejelentéssel 175 000 ember lakik Budapesten, kétszer annyi, mint 1960-ban. Ezekben az adatokban elsősorban a gazdasági vonzás tükröződik, 138