Tanulmányok Budapest Múltjából 20. (1974)

A. SZEKCIÓ (Kapitalista korszak) - L. NAGY Zsuzsa: Politikai erők, politikai harcok Budapesten a századfordulótól a második világháború végéig - L. NAGY Zsuzsa válasza a hozzászólásokra

ban hiányzik a pátosz. Hozzájárul ehhez az, hogy e magatartás erősen prakticista, erősen tapad a konkrétumokhoz és nincs hajlama a dolgok absztrakt szemléletére. Ám hiányzik belőle a durvaság és a brutalitás, lévén, hogy (az absztrakcióra való hajlam hiányával némileg ellentétben) mégis inkább intellektuális: eszménye végülis a magára hagyott, de a világot illúziók nélkül néző és igy eszét használni kényszerülő és képes (azt néha tul is becsülő) gondolkodó ember. Olyan ember, aki immár öntudatosan városlakó, aki lenézéssel tekint a nehézkes,magához képest műveletlennek érzett parasztra, - miközben lelke mélyén táplál bizonyos nosztalgiát a falu érzelmesen vagy érzelgősen elképzelt csendje és békessége után. Olyan magatartás ez, melyben már elválnak egymástól a kispolgárt még felfelé emelő és ugyanakkor az emelkedés illúzióját elvesztett ember vonásai. Vitatható érvényű portré ez, de legalábbis e kultúra sajátos műfajai a vicctől a slágerig éppúgy, mint olyan megjelenési formái mint (legjellegzetesebbként) a pesti nyelv, általában ilyen magatartást tükröznek, vagy látszanak tükrözni. És bár kétségtelen, hogy e magatartás számos eleme más, elsősorban európai nagyvárosban is megtalálható, az is kétségtelen, hogy a budapesti spontán kultúrának mégis megvan a maga sajátos jellege, mely azt bármely termékében, megjelenési formájában nagyon is pontosan felismerhetővé és lokalizálhatóvá teszi, - amennyiben persze e spontán kultúrának valóban kifejlett formájával állunk szemben. E spontán kultúrában ugyanis - mint egész fejlődésének s ezen belül zenei ágazatának rövid vázlatából is már láthattuk - egész korszakunkon belül két tipus él: a városias tipus mellett egy falusias is. És ha ez utóbbi - kivált a nagyváros viszonyai között - már szűkülőben és megrekedőben van is, a nagyváros viszonyaiban való szerves begyökerezettsége folytán a város spontán kultúrájának képéhez ugyancsak szervesen hozzátartozva, elemzése e spontán kultúra értékeléséhez is hozzáadhat bizonyos vonásokat, e kultúra bizonyos jellegzetességeit legalábbis észlelhetővé téve. És valóban, igy válik felismerhetővé az, hogy a spontán kultúra két útja éppen az elidegenedés feloldásának lehetséges két irányában válik szét: mig ezt a városias tipus a városon belül keresi (kitekintéssel esetleg az egzotikum felé), addig a falusias tipus a feloldást az egyszerűbb, kevésbé bonyolult falusi-kisvárosi viszonyok között véli megtalálni. És ha ennek a megoldásnak illuzionizmusa - mint láttuk nyilvánvaló is, e tipus szivós jelenlétét és fennmaradását a nagyváros viszonyai között végülis azzal magyarázhatjuk, amit már a bevezetőben kiemeltünk: a fővárosi társadalom szerkezetében a sajátlagosan városi közép-polgári réteg mindvégig gyenge voltával. Az, ami e tényben nyilvánvalóvá lesz; a városiasodás be nem fejezettsége, illetve elhúzódása, elég lényeges ponton magyarázza, hogy a nagyváros ereje végülis miért nem bizonyult elégségesnek a beáramló vidéki tömegek gyors és teljes beolvasztására: problémáiknak a városi kereteken belüli megoldására, illúzióiknak legalább formai modernizálására. A nagyváros spontán kultúrájának képére igy ez a tanulság fogja végülis felrakni az utolsó vonásokat. + + + Befejezésül: Budapest kultúrájában a kettősségnek: az intézményes és a spontán kultúrának a közelítésére már korszakunkban is történtek kisérletek. A magyar társadalmi és kulturális haladás legjelentősebb csoportjai, legnagyobb alakjai, főleg a századfordulótól pedig egyre erősbödő mértékben és egyre nagyobb hatással a magyar munkásmozgalom, törekedtek a tömegekhez eljuttatni az intézmények által képviselt kultúrából mindazt, ami abból az egyetemes emberi kultúra kincstárához tartozik, együtt a tudományos szocializmus forradalmi világnézetével, megfelelően e világnézet kulturális vetületének. Jószándéku és szinvonalas polgári radikális törekvéseknek jelentős támogatást adott a század első két évtizedében maga a főváros is. De nem volt hiány a kevésbé jószándéku és a két kulturszférát a reakciós törekvések jegyébenközeliteni igyekvő manipulációs kisérletekben sem. Egyének, kisebb csoportok esetén e kisérletek (jó- és rossz szándékúak egyaránt) még eredményt is értek el; korlátozott lehetőségei ellenére még a két háború között is jelentős eredményeket ért el a munkásmozgalom. A döntő eredményt, a választóvonal megszüntetését azonban nem sikerült elérni, - ha a megszüntetés előfeltételével a munkásmozgalom már indulásakor is elvileg tisztában volt. A társadalom alapvető osztályszerkezete által meghatározott - és mint láttuk - a kultúrában is érvényesülő választóvonalat ui. kultúra és társadalom általános viszonyának megfelelően csak a társadalmi egyenlőtlenség felszámolása, tehát a társadalmi forradalom alapján lehet megoldani. Ennek lehetőségét pedig csak 1945-ben Magyarország felszabadulása hozta el, a nagyváros háború romjain gyorsan kiviruló reményeivel. 106