Tanulmányok Budapest Múltjából 20. (1974)

A. SZEKCIÓ (Kapitalista korszak) - L. NAGY Zsuzsa: Politikai erők, politikai harcok Budapesten a századfordulótól a második világháború végéig - L. NAGY Zsuzsa válasza a hozzászólásokra

másunk e kultúra belső rétegzettségéről éppúgy, mint az általa képviselt világnézetről, vagy vizuális eszményről. Mindezeknek konkrét bizonyitása, kölcsönös, széles, az értékrendben egymáshoz kapcsolódó összefüggésük, a konkrét társadalmi formáció és ezen belül a nagyváros talaján egymásra hatásuk mechanizmusa azonban még - talán a sláger legutolsó korszakának elemzésén elvégzett ujabb kutatást kivéve - nem kerültek olyan mély és komplex vizsgálatra, mint amilyet jelentőségük révén nagyon is megérdemelnének. A sajátlagosan munkáskultúra, illetve az un. nagyvárosi munkásfolklór kutatása során születtek figyelemreméltó részeredmények, éppen a kulturális jelenségek rendkivül rugalmassága folytán azonban a kultúra egyes jelenségei pontos, illetve egyetlen osztálykapcsolatának meghatározása nem könnyű, és kérdés, hogy - legalábbis Budapest és kivált a két háború közötti korszak vonatkozásában - egyáltalán mennyiben gyümölcsöző kisérlet. Bár a kultúra minél szélesebb területeire kiterjeszkedő elemzések, részletvizsgálatok nélkül e véleményünket is egyelőre csak megkérdőjelezve irjuk el. Mindenesetre, vizsgálva, vagy (és inkább) vizsgálat nélkül, a kultúra e közelmúltjának kutatóinál, tudományos vagy irói ábrázolóinál egyelőre általános a hajlam e nagyvárosi spontán kultúrának lebecsülésére, és arra, hogy benne egyoldalúan csak egy manipuláció, illetve a népi forrásaitól elszakadt s talajtalanná vált kulturigényt ügyesen kihasználó, azt olcsó, és selejtes árával kielégitve korrumpáló üzletemberek tevékenységének "eredményét" lássák. Ugy véljük azonban, hogy e sommás megállapitás kétségtelen és súlyos részigazságai ellenére is egészében mégis meglehetősen igaztalan és főleg aránytalan. Ez a kultúra a társadalmi fejlődés meghatározott szakaszában alakult ki, amikor a régi formák, - mint láttuk - már elégtelenek voltak és hovatovább már falusi viszonylatban is elégtelenné kezdtek válni a valóság és a társadalmi igények kifejezésére, - az intézmények által képviselt magas kultúra közvetlen és azonnali átvételét pedig a tömegek tanulatlansága, s e magas kultúrának a hagyományosétól többnyire teljesen elütő nyelve is akadályozta. A ponyvaregény, majd a bestseller, - a kupié, a sláger, a ma joggal giccsesnek tekintett olajnyomat művészi inferioritása ellenére is, mégis mintegy áthidalásul szolgált ekkor: uj világokat, uj dallamokat és harmóniákat, uj világlátást és mindezeken át uj magatartást hozott magával, mely a valóság tükrözésében feltalálható minden álsága, nem egyszer rosszhiszeműsége mellett is legalább olyasmiről szólott, melynek a hagyományos, művészileg kétségtelenül értékesebb elemekkel, tisztább pillantással történő kifejezésére e tömegek szintjén ekkor senki nem volt képes. Művészi és morális érték és pillanatnyi társadalmi hasznosság ilyen konfliktusának és kompromisszumának ha nem is helyeslése, de tudomásulvétele olyan igény, mellyel e kor ilyen spontán módon alakuló kultúrájának sajátosan történeti megközelitésénél majdnem mindig találkozunk s mely csak a probléma minden oldalú, a jelenséget minden funkciójában külön-külön értékelő ábrázolásával elégithető ki. (Tekintettel ennek során például arra is, hogy a spontán kultúra, szemben az intézményes kultúrának önmagukban is már erősen differenciálódott ágazataival, igen komplex is lehet, egyes elemei egymást kölcsönösen támogathatják: például sláger, kolportázs irodalom és egyfajta szobadiszités egy ember tudatában sokkal erőteljesebben képesek megszabni és erősiteni egymás szintjét, mint az intézményes kultúra egyes, önmagukban is autonóm ágazatai. ) Ennek eredményeként egy esztétikailag silány vagy akár mondanivalójában is félrevezető jelenség mögül is kibukkanhatnak funkcionálisan és jobb hijján objektive mégis csak hasznos elemek is: olyanok, melyek az elhagyott, önmagában sok szempontból értékesebb, tartalmasabb régi kultúrához képest előrelépést is jelentenek. Újból világossá tévén, hogy végső fokon mindezen elemeknek, hatásmechanizmusaiknak, és a belőlük összeálló kultúra tipusnak konkrét vizsgálata lehet csak az, mely a budapesti kultúrának erre az izgalmasabb, egyénibb, sajátosan budapesti arculatára is fényt fog tudni majd deriteni. 3. Végülis meghatározni a budapesti spontán kultúra főbb jellemző vonásait nem könnyű feladat: az ezt kialakitó társadalmi bázisnak és az erre ható nagyvárosi fejlődésnek egyaránt sokoldalúan összetett voltából következőleg a meghatározás is végül csak a nagyvárosi valóságra válaszoló, a XX. század elejére már határozott körvonalakat felvevő magatartás legáltalánosabb vonásait sorolhatja fel mint olyan elemeket, melyek e kultúrát kialakították, illetve azt vissza is tükrözik. E magatartást (s elemeinek és jellemzőinek felsorolása itt semmiféle szempontból nem jelent bármilyen rangsorolást is) teljesen kifejlett tipusaiban az ingergazdag nagyvárosi környezet iránti nagy fogékonyság: rendkivüli kiváncsiság és igen gyors reflexek jellemzik. E reflexekben erős kritika, gyilkos, helyenként kiméletlen irónia, a groteszk iránti különös hajlam és a világgal szemben jellegzetes fölény mutatkozik. Ugyanakkor ez nem áll ellentétben egyfajta érzelmességgel (rosszabb esetben érzelgősséggel), amelyből azonban általá105