Tanulmányok Budapest Múltjából 20. (1974)

A. SZEKCIÓ (Kapitalista korszak) - L. NAGY Zsuzsa: Politikai erők, politikai harcok Budapesten a századfordulótól a második világháború végéig - L. NAGY Zsuzsa válasza a hozzászólásokra

és problematika megjelenését is. A konzervativ-reakciós, és ennek keretében a Budapest által képviselt városiasodással és ennek kulturális igényeivel szembenálló hatások igy elsősorban a kultúrának az uralkodó osztály által közvetlenül befolyásolt, elsősorban ideológiai vonatkozású területein, illetve ezek intézményein át érvényesültek. Az elsősorban Budapest által képviselt intézményes kultúrának ilyen megoszlása azonban arra is utal, hogy a válság, mely a polgári társadalmat a monopolkapitalizmus szakaszába történő átlépés idején megrázkódtatja, s előbb-utóbb a kultúrában is érezhetőbbé válik, - megkérdőjelezve a valóság tükrözésére szolgáló régi művészeti-irodalmi formákat, stilusokat éppúgy, mint a tudományos gondolkodás hagyományos szemléletét és korábbi megközelítési módszereit, - ugyancsak Budapest közvetitésével lép be a magyar kultúrába és Budapesten át érezteti hatását az egész országban. A válságnak ilyen, Budapest közvetitésével történő tudatosítása azonban a hazai valóságnak részint általában az urbanitás mértékével való felmérését, részint pedig elsősorban a polgári társadalom ellentmondásait legélesebben mutató nagyvárosi valóságon történt átszürését is jelenti: olyan körülmény ez, mely a fővárosnak a hazai kulturális fejlődés egészében játszott szerepét ujabb vonásokkal bőviti. Hiszen az intézményes kultúra igy tudatosult válsága mögött most az egész uralkodó osztály válsága is felismerhetővé válik: az, hogy már nem tud ugy kormányozni, mint eddig tette; - és a kultúrának a válságából kibontakozó uj vonásai is már ennek a tágabb felismerésnek vonják le első következtetéseit. Ш. Budapest városfejlődése azonban amellett, hogy a várost az intézményes kultúra vonatkozásában az egész ország központjává tette, - mint emiitettük - a kulturális fejlődés tömegjelenségeiből egy spontán keletkező, alkotóként és felhasználóként egyaránt és egyszerre működő (elsősorban kispolgári és proletár) társadalmi bázisának természetéből és igényeiből következőleg sajátosan nagyvárosi tömegkultúrát is kialakított. 1. Б spontán kultúrának első sajátossága alapja: az a hatalmas változás, illetve az ezáltal előidézett elidegenedés, mely a városegyesítéstől az első világháborúig, sőt részben azon tul is a fővárosba, illetve a budapesti agglomerációba irányuló hatalmas mérvű bevándorlás természetes kísérőjelensége. A falusi élet zártságából, szűk személyi kapcsolatainak köréből, évszázadosán hagyományos rendű paraszti munkájából és az egész, minden* nek következtében ingerszegény környezetből a nagyváros tömegei közé, a városi tipusu bérmunka, kivált a nagyipari munka teljesen uj rendjébe: egészében egy ingerekben rendkívül gazdag környezetbe és ugyanakkor még a falusi állapotokhoz képest is többnyire igen sivár, zsúfolt és egészségtelen lakásviszonyok közé került, az egész országból összeverődő tömegeknek természetes reflexe ez. Második jellemző vonását e kultúrának az adja, hogy a tömegek a teljesen megváltozott körülmények között az elidegenedés feloldásában oly roppant jelentős: az uj környezetet adekvát módon tükrözi és igy értelmezni képes kultúrára irányuló igényei a kultúra régi műfajaiban és régi formáiban nem elégíthetők ki többé. Ezek ugyanis alapvetően a falusi világhoz tapadva alakultak ki és konkrét megjelenésükben (a feudalizmus válságával már meginduló bomlásuk ellenére is) általában kollektív tevékenység lassan és sokoldalúan formálódó termékei voltak. A nagyváros merőben uj viszonyai viszont egyrészt az uj környezetnek megfelelő műfajokat kivannak, másrészt (és legfőképpen) pedig lehetetlenné is teszik a régies, részint tárgyaiban kézműipari, részint szeli emileg-tartalmilag még a feudalizmus rendjétől befolyásolt kollektiv tevékenység eredményeként létrejött kultúra továbbélését. A kultúrának az uj környezet gyorsan változó ingerei között ezekre, illetve a mögöttük álló valóságra kell reflektálnia. Természetes, hogy ezáltal mind tárgyi, mind szellemi vonatkozásában előbb-utóbb szükségképpen tömegáruvá és ilyenként mintegy fogyasztási cikké is válik, - e minőségében természetszerűen szinte már az árutermelés és a kereskedelmi forgalmazás törvényszerűségeinek alávetetten. E kultúra harmadik jellemző vonásaként az igy létrejövő, immár fogyasztási cikk jellegű termékekben egyrészt természetszerűen egyre inkább a nagyvárosnak és életének jellemző vonásai kerülnek előtérbe. Másrészt - a nagyvárosok fejlődésének világviszonylatban is egyre erősebb uniformizál ódása révén - e kultúra egyre erős ebben kozmopolitává is válik, mind tartalmában, mind (ettől az esetek nagyrészében el sem is szakitható) formájában is. A népdal, a népballada, a népi diszitő művészet és még inkább a népzene helyére a városi népesség minden etnikai eleménél, összhangban a nagyvárosi élet jellegével, egyre 100