Tanulmányok Budapest Múltjából 20. (1974)

A. SZEKCIÓ (Kapitalista korszak) - L. NAGY Zsuzsa: Politikai erők, politikai harcok Budapesten a századfordulótól a második világháború végéig - L. NAGY Zsuzsa válasza a hozzászólásokra

urbánusabb, polgáriasabb, a fővonásaikban egyre inkább kozmopolita formákban kifejeződő uj műfajok és stilusok fognak lépni. 2. Az e három tényező hatása alatt létrejött spontán budapesti kultúra fejlődésében három,időben élesen el nem határolható, sőt jellemző elemeiben huzamosan egymás mellett is élő fázist lehet megkülönböztetni. Az első fázis nagyjából a városegyesitéstől a század 90-es éveiig tart: fő jellemző vonása az, hogy a városnak a megelőző fejlődés eredményeképpen már az egyesités pillanatában is erősen heterogén helyi spontán kultúrájában, a régebbi német kispolgárság és a kispolgárság erősen bécsies hatás alatt álló városi polgári tipusu kultúrája továbbra is együtt él egyrészt a bevándorló magyar kispolgárság és munkásság magyar, a XIX. század elejétől alakuló, már ugyancsak nem annyira paraszti, mint inkább falusi kispolgári tipusu (tehát már nem népi, hanem inkább népies) kultúrájával, -másrészt az ugyancsak bevándorló idegen, vagy külföldi vándorlásaiból hazatért bennszülött ipari munkásság leginkább németes szinezetü munkáskultúrájával, és végül a kultúrának azzal a sajátos tipusával, melyet az 1840-es évektől a városba áramló zsidó kispolgárság hoz magával. A városfejlődés sodrában döntően a nagyvárosi környezet, életmód és munkaviszonyok nyomása alatt, a nagyvárosi civilizálódás jegyében e sokféle tipus egymáshoz való közelitése megindul, de még nem ér véget. Eredményeként mindenesetre mindegyik tipusban és a kultúra majd minden ágazatában megindul a tömegcikk termelése, mely az uj bevándorlók egyre nagyobb hányadának magyar etnikuma folytán magyarosodik ugyan, de ugyanakkor kiszoritja, visszafogja a bevándorlók kultúrájának eredeti elemeit. Leghamarabb természetesen azoknak a rétegeknél, melyeknek leginkább nyilik módjuk a nagyvárosi társadalomba való beintegrálódásra. A második, nagyjából az első világháborúig tartó fázisban a különböző tipusu kultúrák közeledése bizonyos társadalmi rétegeknél: igy a kispolgárság, az alkalmazotti rétegek és a munkásság felsőbb rétegének vonatkozásában - nem utolsó sorban a kulturális tömegcikk termelői és forgalmazói mechanizmusának: műhelyeinek, fórumainak és terjesztői apparátusának kiépülése folytán - már jelentősen előre is halad. A két fő tipus: a városias és a falusias tipus különállása azért még továbbra is megfigyelhető, bár a városias tipus különböző változatai ekkorra már nagyjából egybeolvadtak. A különbségek természetét egyes, a tipusokra jellemző műfajokon többé-kevésbé tisztán lehet érzékelni: a falusias tipusra a (kétségtelenül modernizálódó) kalendárium, a (népzenétől már szinte teljesen elszakadt) magyaros műdal, a cigányzene és a hanyatló népszinmü, - a városias tipusra a nagyvárosi és egyre inkább nemzetközivé váló témájú érzelmes-izgalmas ponyvaregény, a kupié, az operett igénylése lesz a jellemző. A felhasználás vonatkozásában azonban már ekkor sincsenek társadalmilag tiszta profilok, - legfeljebb egyik vagy másik tipus valamely társadalmi réteg részéről megfigyelhető előnyben részesítéséről beszélhetünk. Am akár egyik, akár másik tipus esetén, és mindegyik kulturális ágazat vonatkozásában - megfelelően a társadalom mozgásának - Budapesten a spontán kultúrában elsősorban a kispolgári, vagy kispolgárosodó rétegek számára jelentős tartalmat hordozó elemek erősödnek fel. E körülményt kisérli meg felhasználni az e tömegeket a kultúrán át a konzervativ sovinizmus és klerikálizmus hatókörében tartani kivánó manipuláció is. És ezek a kispolgári igényekre válaszoló elemek figyelhetők meg még a munkásmozgalom kultúrájának formai megjelenésében is: modern, progressziv gondolatok és kulturális vetületükben (legalábbis a tömegek felé) konzervativ (helyenként ^itan vagy rejtettebben éppenséggel kispolgárias) formai eszmények feszültsége, részben még a szocialista kultúrába is át fog húzódni, - mig az avantgárd törekvések még szocialista tartalom mellett sem fogják tudni meghóditani a széles tömegeket. A harmadik korszak, a két világháború között, a budapesti bevándorlás lelassulását, ugyanakkor a kultúra alakításában a második fázisban döntővé vált sajtó mellé immár uj kultúraközvetítő elemek: a rádió és a film belépését, mindkettőnek roppant technikai tökéletesbülését és utóbbinak végül megszólalását hozza magával. Roppant lehetőséget nyújt ez arra, hogy a spontán kultúra részint az immár megszilárdult, egyre nagyobb hányadában második generációs nagyvároslakó népességet most már mélyebben és immár tisz tán városias tartalommal járhassa át, - részint fokozottan kozmopolitává váljék (ennek során már egyre erősebb amerikanizálódással is). És valóban: a kultúra mindkét típusában megfigyelhető a továbblépés: a falusi tipus (mely hovatovább teljesen elveszíti utánpótlását) most már tovább városiasodik s egyre inkább beszűkül; - a városi tipus viszont modernizálódik és tovább szélesiti hatókörét. Ám az uj technika emellett uj, mindennél hatékonyabb manipulációt is lehetővé tesz. Ebben továbbra is a kispolgári tendenciák érvényesülnek, de most már az ellenforradalmi politika itt különösen hatékonyan adagolt (mert a kibontakozó kispolgárosodás menetébe eszmeileg igen jól beilleszkedő) nacionalista-soviniszta, másrészt bizonyos 101