Tanulmányok Budapest Múltjából 19. (1972)
Borsos László: Régi budai házösszeírások 57-77
a közelmúltban kialakult sétányra, melyet Lipszky már kettős fasorral beültetve ábrázol. Az építkezések még nem használták ki a városrendezés által teremtett előnyös helyzetet. A 19 földszintes házban 35 lakás volt, összesen 68 szobával, 4 kamrával és 3 éléskamrával. E házak tehát inkább szegényebb emberek igénytelen lakásai voltak, általában a képviselők elszállásolására alkalmatlannak is minősültek. Mindössze 5 ház volt kivétel, de azokban is csupán a városok képviselőit, az ablegatus civitatist, vagy a távollévő főurak helyetteseit, az ablegatus absentist akarták elhelyezni. A nedves földszinti szobák, alacsonyan fekvő kicsiny ablakaikkal az emeletes házakban sem elégítettek ki magasabb igényeket. A 170 emeletes házban 314 lakás feküdt a földszinten 713 szobával, melyeknek 40%-a nézett az udvarra, ahol az istállók és árnyékszékek szaga és a legyek tömegei — különösen nyáron — kellemetlenné tette az életet 55 . E lakásokból aligha tudtak lakóik a városi kánikula elől nyaralókba vagy birtokaikra menekülni. Az első emeleten 266 konyhához 758 utcai és 476 udvari szoba tartozott, tehát átlagban 4,5 szoba. Ha figyelembe vesszük a 15 legnagyobb palota főemeletsorának 204 szobáját, az átlagos szobaszám még akkor is 4,08-ra alakul. A nagypolgárság és a hivatalnok osztály lakásai tehát elég tágasak voltak. A II. emelet 107 szobájából és 23 konyhájából 54 szoba és 7 konyha a palotákban épült, a polgári lakások e szinten 3,3 szobások voltak. Padlásszobát csak 8-at írtak össze, ezekben cselédek laktak. Pincelakásokkal nem találkozunk. Az utcai és udvari szobák arányából kitűnik, hogy az udvari szárnyak jelentékeny része még nem érte el az utcai szárnyak magasságát. Földszintjükön volt 115 istálló 628 ló, és 96 kocsiszín 225 kocsi részére. Összeírtak még 83 lakókamrát és 225 éléskamrát (dispensae), ami 638 konyhához nagyon kevés. A készleteket, úgy látszik, a pincékben vagy szellőztethető szekrényekben tárolták. A földszinti utcai helyiségek egy részét kereskedelmi és ipari célokra használták fel. A 78 helyiség közt volt 21 bolt és 5 raktár, melynek közelebbi rendeltetését nem jelölték meg, 18 italmérés, 5 kávéház, 4 pékműhely, 2 mészárszék, de volt patika, könyvkereskedés, könyvkötészet, aranyműves, borbély- és fodrászüzlet is. Az italmérések közül kettő pincében működött. A Várban ekkor már csak egyetlen szálloda volt, a jóhírű „Fortuna", 26 szobával, kávéházzal, étteremmel és 40 ló befogadására istállóval. A szállók a Tabánban, a hajóhíd és a fürdők között, illetve a Vízivárosban, a Bomba tér körül csoportosultak, a hajók és gyorskocsik végállomásának közelében. Az alsóvárosokban folyt az ipari munka is, a felsővárosban csak a helyi szolgáltató ipar és a vendéglátóipar volt képviselve. / A lakók tűzifakészleteiket az udvaron lévő fáskamrákban tartották, csupán 7 házban építettek pincerekeszeket. Az egyre jobban kiépülő udvari szárnyak csak most kezdik leszorítani a tüzelő tárolását a pincékbe. A Vár ekkor kormányzati és előkelő lakónegyed volt. Itt lakott a nádor 150 főnyi udvartartása, a kormányhivatalnokok, katonatisztek és a klérus 55 Dr. Anton Jankovich; Pest und Ofen mit ihren Einwohner besonders in medicinischer und antropologischer Hinsicht Ofen 1838. 33—34. o., J. Schlesinger; Medicinische Topographie der königliche Freistädte Pesth und Ofen. Pesth 1840. 6, 11. o. 69
