Tanulmányok Budapest Múltjából 19. (1972)
Borsos László: Régi budai házösszeírások 57-77
Az 17 8 4. és 1792. évi összeírások Gróf Niczky Kristóf, a Helytartótanács elnöke 1783. december 9-én tudatta Buda város tanácsával őfelsége legkegyelmesebb elhatározását, hogy a kormányszékeket Pozsonyból Budára helyezi át. 33 A szekularizált kolostorokat a hivatalok elhelyezésére fogják felhasználni, a tisztviselők számára pedig lakásokat és kulturális intézményeket kell létesíteni. Ezzel az intézkedéssel vált az eddigi címzetes főváros tényleges fővárossá és lett testvérvárosával együtt az ország központjává. 34 A magistratus a legnagyobb örömmel fogadta az elhatározást. A felhívásnak megfelelve összeírást készítettek az utak állapotáról, a beépíthető telkekről, a lakóházak befogadóképességéről és bővíthetőségéről, a rendelkezésre álló építőanyagokról 35 , a kutak és vendéglők számáról, az élelmiszerpiacról. Az áthelyezéssel kapcsolatos teendők kidolgozására 4 szenátort küldött ki a tanács, kiknek javaslatait 15 pontba foglalva 1784. jan. 12-én terjesztette fel a Helytartótanácshoz. Ez a munka szolgált alapul a további intézkedésekhez. Az összeírásokat 1784. április 6-án küldték meg, 5 jegyzék a dicasterialis tisztviselők elhelyezésére alkalmas meglévő és építhető lakásokat tartalmazza, kettőben a vendéglőket, egyben pedig a Vár kútjait írták össze. A vári conscriptio az 1697. évi „Zaiger" 299 házával 36 szemben már csak 194 házat tartalmaz. A déli palotakomplexum egyik összeírásban sem szerepel. A házak között 14 középület, 2 szálló, 1 romos és 2 épülőfélben lévő ház volt. A 175 lakóház közül 38-at csak a tulajdonos lakta, 137-ben bérlakások voltak. Az összeírásba csak a bérlakások adatait írták össze — a féligkész épületekkel együtt —, a családi házaknál egyedül az esetleg hozzáépíthető szobák számát közölték. A 204 kiadott lakásban 707 szoba és 109 lakókamra volt, 219 ló részére istállóval. Űj emeletekben és toldalékokban 732 szobát lehetett még építeni az összes — akkor szokásos —- mellékhelyiséggel, de sem a konyhák, sem a létesíthető lakások számát nem tüntették fel. Tabánban 41, Vízivárosban 154, a Halászvárosban 12, a Krisztinavárosban 30, a Szt. János és Szt. Rókus utcákban 44 házat írtak össze, összesen tehát 461 többnyire földszintes házat, 962 lakószobával, mivel csak a dicasterialisták elhelyezésére alkalmas lakásokat vették fel. A házakat 400 szobával lehetett volna bővíteni. 37 A meglehetősen laza, alacsony beépítésű, kisvárosias megjelenésű Budának 1780-ban 21 655, 1782-ben 23 220 lakosa volt. 38 Az összeírás meglehetősen sovány eredményéből kitűnt, hogy a hajdani fő- és székváros még tartományi székhelynek sem felel meg; Pozsony magasabb urbanitásához szokott — jórészt nemesi és főnemesi — tisztviselők részére 33 FL. Loc. Ant. 655. sz. 34 Marczali Henrick; Magyarország története II. József korában. Bp. 1881 I— III. k. Pamlényi Oszkár; A m. kir. belügyminisztérium budai várbeli székházának története TBM. VI. k. Bp. 1938 16—61. o. Nagy István; II. József reformjai Budán TBM. XV. k. 363—402. o. 35 Nyitrai Elek; A kormányszékek Budára helyezése és a téglaipar II. József korában. Építéstörténeti és Elméleti közlemények 1953. évf. 2. sz. 46—48. o. 36 Weidinger—Horler 11., sz. alatti id. mű 3. melléklet. 37 Statisztikai közlemények 87. k. A székesfőváros múltja és jelene számokban. Bp. 1934. 3. o. szerint 1787-ben — a nagy építkezési kampány közepe táján — Budának 2589 háza volt, tehát 1784-ben nyilván 461-nél sokkal több lehetett. A házak többsége szoba-konyhás volt. 38 37. sz. id. mű 95. o. g4
