Tanulmányok Budapest Múltjából 19. (1972)

Borsos László: Régi budai házösszeírások 57-77

A középkori perek nagy része a birtokok határának elszántásával, határkövek áthelyezésével, okmányhamisításokkal foglalkozik. A Haüy-jegyzékben a fő útvonalak hossza 16 532'-at tesz ki, ezt az 54' telekszélességgel osztva 308 telket kapnánk. Persze egyes egyházi és középületek több telket is elfoglaltak, de az ingatlanok felaprózódása is korán jelentkezik. Érdekes módon már a legkorábbi oklevelek telekfelosztásról és a kapuk közös használatáról tanúskodnak

17

. E szolgalmak mellett később már 6 zsákutca is megkönnyítette a mély telkek belsejének megközelítését. A várfalaktól szorongatott város a beépítés horizontális és vertikális fokozásában kereste fejlődésének lehetséges útját.

18 Valószínű, hogy a Zsidók utcáját

19 a zsinat részére nem is vették figyelembe s így a házak száma 20—25-tel nagyobb lehetett. A szabványtelkek három haránttraktussal épültek be, de többnyire nem egy ütemben. Először az egyik telekhatárra épült egy egymenetes 2—3 sej tű alápincézett ház, majd a másik határra még egy, később a kettő közötti hézagot átboltozva emeletet húztak föléjük. így vált a hézagos fésűs beépítés zártsorúvá.

20 Néha szerződés biztosította, hogy a szomszéd emeletet építhessen a közös határvonalakra.

21 Az emeletre az utcai fronton a kapualj fölé is benyúló palatium és egy szoba, az udvari oldalon pedig 3 nagyobb helyiség került, így az eredetileg két kétsejtű házban 9-re emelkedett a számuk. Ezek egy része konyha, üzlet, műhely volt. Udvari szárnyak már az első építési ütemben is épültek gazdasági célokra, eleinte fából, később kőből, boltozva, vagy legalábbis boltíves nyílásokkal (testudines sive voltae), de maradtak ránk díszes kiképzésű faragott kő árkádok is (Országház u. 2, Űri U. 38, 64—66), reprezentatív funkcióval. E szárnyakban voltak az istállók (átlagban 8,40 ló részére 15—16 m hosszban), kocsiszínek, tűzifakamrák, műhelyek, raktárak, a „locus secreti"-nek nevezett árnyékszékek. Az emeletesre bővült szárnyak lassan körülfogták az udvart, hogy a lakás egyes helyiségeit vagy önálló lakásokat (curia) helyezzenek el bennük. Már a harántházak is pincével épültek. A két ház összevonásakor azonban a kapualját ritkán pincézték alá, legfeljebb keskeny folyosóval kötötték össze a két pincét, melyeket több emelet mélységre bővítettek. Itt érlelték, kezelték és tárolták a borokat, míg a Budai Jogkönyv szerint a mustot még a szőlőskertekben sajtolták ki, ahogy erről egyes oklevelek is tanúskodnak.

22 17 Mon. Eccl. Strigoniensis II. k. 693—694. o. 1314. mára 19. „... Alia autem parte... sine porta cum introitu ostii." Salamon Ferenc; Budapest története III. k. 219. o. 1318-ban Péter özvegye eladja házát a kapun való szabad ki- és bejárás jogával. Pataki i. m. 69. j. 1322. júl. 24. „... et dimidiate porte..." 18 A Haüy térképen a 315. és 316. sz. házak közti zsákutva is nyilván a tömb belsejében fekvő ingatlanokhoz vezetett, melyeket nem tüntettek fel. 19 Zolnay László; Buda középkori zsidósága Bp. 1968. 23. o. 500-ra teszi a budai zsidók számát. 20 Borsos László; Bartók Archívum a Várnegyedben. Műemlékvédelem 1971. évf. 1. sz, 16—25. o. 21 Gárdonyi Albert; Budapest történetének okleveles emlékei I. k. 283. o. 1292. évi oki. „ ... quod murum,.. in commune possiderint, tantum super ipso muro edif icandi omnia edif icia ... liberam haberet facultatem." 22 OL. MODL. 18 364. Bak Péter özvegye 16 aranyért eladja szőlőjét „ ... cunctis suis utilitatibus et pertinentes quilibet cultis scilicet et incultis ac via comrnuni et loco torticulari...". Míg Sopronban a mustot a városi házakban sajtolták, Miskolcon a szőlőhegyen volt a „cripta vinea" (Miskolci oki. III. k. 89—91. o. 1458. nov. 27-én kelt oki). Ez volt a bortermelés „ismert középkori városi feltételeinek" (Gerő László szerkesztői megjegyzése a szerző 20. j.-ben id. cikkéhez) általános érvényessége. 61