Tanulmányok Budapest Múltjából 19. (1972)
Borsos László: Régi budai házösszeírások 57-77
A Vár épületeinek száma 1944-ben — beleértve a hektárnál nagyobb alapterületű minisztériumokat — 183 volt. Ezek közül 125-nek a helyén — falmaradványaik, alaprajzi rendszerük, illetve határoló tűzfalaik alapján — 148 középkori házat lehet kimutatni, míg 26 mai épület helyén Pataki által közölt okmányok 85 házról tájékoztatnak 7 , 32 ház elődjéről pedig sem régészeti, sem árchivális anyagunk nincs. Ez összesen 265 középkori házat tenne ki, de a hatalmas pusztulások s a későbbi építkezések folytán adataink rendkívül hézagosak, így biztosra vehető, hogy számuk elérte, sőt túl is haladhatta a 312-t. Az összeírás első két fejezete „in prima parte clasurae et castro" és „alia clausurae" félremagyarázható címük ellenére tehát a Vár házait tartalmazza. Az összeírásból hiányoznak a konyhák, valamint az üzletek, műhelyek és raktárak, az előbbiek nyilván a lakókkal való közös használat miatt, az utóbbiaknak pedig semmi szerepük sincs a vendéglátásban. Az oklevelek palatium, domus, stuba, stubella, camera megnevezése helyett — melyeket néha parvus, vagy magnus jelzőkkel is kísértek — az összeírás csak a stuba és camera kategóriákat használja. Az „aestuarium" kifejezés a beszállásolásra utal. A helyiségek megnevezésénél általában Áldásy fordítását szokták elfogadni, pedig valószínű, a „cellarium" nem éléskamrát, hanem pincét jelent 8 . A „testudo" boltozott vagy fedett udvari helyiség lehetett 9 , kocsik és tűzifa tárolására. Ezt különben a városrészek szerinti számuk is igazolja. A várbeli gazdagok szép hintóikat és tüzelőjüket fedél alatt tartották, a külvárosiak szekereiket és tűzifájukat a szabad ég alatt tárolták. Általában a végösszegből le szokták vonni a második városrésznél a kancellária Írnoka által kifelejtett 774 lovat, mintha elképzelhető volna ennek a — szobaszámokból jómódúnak látszó — kerületnek olyan társadalmi vagy gazdasági struktúrája, mely feleslegessé vagy lehetetlenné tette volna a lótartást egy olyan városban, hol különben 4000 ló volt. Mivel a kísérőlevélben is előfordult hasonló hiba 10 , valószínű, hogy ez a szám is a leíró tollában maradt. A jegyzék Buda három középkori százada közül a másodiknak végén, Zsigmond városfejlesztő uralkodásának utolsó évében készült. Halálával megszűnt a német—római birodalmi székhely jellege, a német patriciátus ellen folytatott polgárjogi küzdelmek pusztításai, Albert után beállt zavaros idők, majd a török háborúk nem kedveztek a fejlődésnek. Mátyás alatt számolhatunk először komoly építőmunkával, de ennek egy része a „hosszú időn a belső viszálykodások miatt... nem csekély károsodást szenvelett" város 11 helyre7 pataki Vidor: A budai Vár középkori helyrajza Bud. Rég. XV. k. 239—299. o. Az oklevelekkel azonosított mai házak a 3—11. képeken. Megjegyezzük, hogy oly hatalmas épületeknél, mint az Akadémia Űri u. 49, 51, 53—Országház u. 28, 30, 32. sz. és a volt PÜM székháza, melyeken Haüy 23, illetve 29 házhelyet tüntetett fel, csak 8, illetve 10 házról maradt ránk oklevél, a 13 telken épült volt jezsuita gimnáziumnál pedig 4. A Szent Háromság téren és déli határán állt 19 ház közül csak 4-ről beszélnek oklevelek. Kedvezőbb a helyzet a régi és mai Szt. György tér közt, ahol a mai 4 épültt helyett 24-ről vannak adataink. 8 Áldásy i. m. 109. o.-on éléskamrának fordítja. A budai oklevelekben „cella. rium" kétségkkívül pincét jelentett. Pataki i. m. 4. j. 1491. ápr. 11. „...cellarii sive f ovee domus...", OL. MODL. 29 662. 1312. szept. 4. Leyphylt apáca „.. .dimidiam partem cellarii sui sub domo sua constructi contulit et legavit seu reliquit sororibus seu beginis in domo Sibille ad Sanctum Johannem." (FOM). Az oklevelek keltezése mutatja, hogy a szó értelme változatlan volt. 9 Áldásy t m. „fedett udvari helyiségnek", Szűcs Jenő 5 sz. i. m. „bolt"-nak fordítja, nyilván boltozott helyiség értelmében, hiszen 458 + 239 üzlethelyiség aligha lehetett a Várban, ahol még 2 piac is volt. 10 Áldásy i. m. 106. o. 15 000 •+- 10 000 == 30 000 arany. 11 Zolnay László; Ünnep és hétköznap a középkori Budán Bp. 1969. 64—65. o. 59
